Zsolnai József

ZSOLNAI József (Zsemlye József) (Szeged, 1935. március 12. – Törökbálint, 2011. január 12.) intézetigazgató, tudományos főmunkatárs, egyetemi tanár. A nyelvtudomány kandidátusa (1989).

Apja: Zsemlye János földműves.

Élete

1950-ben a Tanítóképző Intézetben, 1955-ben Pedagógiai Főiskolán, 1968-ban a József Attila Tudományegyetemen, Szegeden oklevelet, 1976-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógia szakán bölcsészdoktor címet szerzett. Több munkahely után került Veszprémbe. 1979-ben az OOK főosztályvezetője, Veszprémben. 1980-tól az Országos Közoktatási Intézet tudományos osztályvezetője, Budapesten. 1986-tól a Törökbálinti Kísérleti Iskolában kutatásvezető igazgató. 1990-től Oktatáskutató Intézet főigazgatója Budapesten. 1995-től a Tanárképző Intézet igazgatója, a Pedagógiai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense Pécsett. 1999-től a Veszprémi Egyeteme Pedagógiai Kutatóintézete igazgatója Pápán. 1990 után az Új Magyar Iskoláért Pedagógiai Egyesület elnöke. Több kurátori tisztséget töltött be országos kuratóriumokban. Köztestületi tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Megalapította a Pedagógia és Minőség, az Új Pedagógiai Szemle, Iskolakultúra c. folyóiratot. Kutatásainak területei: anyanyelv-pedagógia, pedagógiai akciókutatás, metapedagógia. Nyelvjárási anyaggyűjtés, földrajzinév-kutatás, névkutatás, a nevelői beszédkultúra, a felsőoktatás pedagógiája, kommunikációkutatásra épülő anyanyelvtanítás, a hátrányos helyzetű magyar és cigány tanulók fejleszthetősége, pedagógiai technológia tudománytani jellemzése. Magyarország szinte valamennyi megyéjében és a fővárosban egyaránt dolgozott. A kutatások mellett négy főiskolán, három egyetemen, három kutatóintézetben végzett munkát. Díjak, kitüntetések: 1978 Apáczai Csere János-díj, 1995 Magyar Köztársaság Érdemérem kiskeresztje. 2010 Veszprém Megye Érdemrendje. Közel 200 cikke, tanulmánya jelent meg szakmai lapokban. Az általa irányított kutatásokról (NYIK, Értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia, Pedagógus Szakma Megújítása) több mint 100 riport, interjú jelent meg. – Törökbálint temetőjében nyugszik.

Művei

• Beszédművelés kisiskoláskorban. Budapest 1980.
• Nyelvi–irodalmi–kommunikációs nevelés. Veszprém, 1982.
• Egy gyakorlatközeli pedagógia. Budapest, 1986.
• Az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia. Budapest, l995.
• Bevezetés a pedagógiai gondolkodásba. Budapest, 1996.
• A pedagógia új rendszere címszavakban. Budapest, 1996
• A pedagógiai technológia lehetőségei Magyarországon. (Társszerző.) Veszprém, 1980.
• Anyanyelvtanítási kísérlet a kommunikációkutatás eredményei alapján 1971–1975. (Társszerző, szerkesztõ.) Kaposvár, 1976.
• A képességfejlesztő iskoláért: Egy képességfejlesztő akciókutatás. (Társszerző, szerkesztő.) Budapest, 1983.
• Mi a baj a pedagógiával? (Társszerző.) Budapest, 1987.

Irodalom

• FŰZFA Balázs: A remény pedagógiája. Interjúkötet. Szombathely, 1989.
• Az elvesztett teljesség. (Tanulmányok 60. születésnapjára.) Budapest, 1995.
• A magyar rádió, a magyar televízió, valamint a vidéki rádiók és televíziók mintegy 80 adásban számoltak be munkásságáról, tudósított róla a BBC is.