Tóth József

TÓTH József (Szentgál, 1913. november 15. – Szentgál, 1983. január 29.) fafaragó népművész.

Élete

Kanászbojtár, majd Akli-pusztán, később Szentgálon gulyás, a termelőszövetkezetben tehenész, aki pásztor őseitől tanulta a fafaragást. Élményanyagát a környezete, a Bakony erdeinek növény- és állatvilága, az öregektől hallott balladák és mesék adják. Az állattartás és a falusi élet használati eszközeit díszítette: botokat, tükröst, pipát, ostort, dobozokat. Technikája a domborítás, néha a karcolás és a spanyolozás. A dunántúli pásztorfaragás hagyományainak mesteri továbbfejlesztője. 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon faragásaival díjat nyert. 1962-ben megkapta a Népművészet Mestere címet. Munkáiból egy kollekciót a Laczkó Dezső Múzeum őriz. A zirci Reguly Antal Múzeumban a Bakony népművészete című, 1997. augusztus 20-án megnyílt kiállításon legszebb munkái láthatók.

Irodalom

• TÓTH Teréz: Tóth József fafaragó, - egy bakonyi pásztor élete és művészete. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. Köt. Veszprém, 1971.