Szalóky Károly

SZALÓKY Károly (Egeralja, 1911. július 20. – Ajka, 1997. december 15.) földműves, költő, festő.

Élete

Talán egyik utolsó képviselője a parasztköltőknek, aki őstehetségként, a földművelő munka mellett verseket, novellákat, cikkeket írt és festett is. Elemi iskolába szülőfalujában járt, majd egy osztályt végzett a celldömölki polgári iskolában. A családi birtokon gazdálkodott, a háború idején katona. Az ötvenes években a Padragi Szénbányáknál dolgozott, 1956 után forradalmi magatartása miatt bebörtönözték. 1959-től termelőszövetkezeti tag, később brigádvezető. Versei és egyéb írásai országos és helyi lapokban jelentek meg, képeivel és rajzaival, több alkalommal szerepelt Pápán és más dunántúli városokban. Gazdag örökséget hagyott falujára. Gyűjtötte és feldolgozta a szülőfaluja történetére vonatkozó dokumentumokat, honismereti szakkört és más egyesületeket szervezett a községben. Egyik létrehozója az Egeraljai Hősök Kertjének. Helytörténeti gyűjteményt hozott létre, összeszedve a fellelhető tárgyi eszközöket és emlékeket. Több műve kéziratban maradt. 1996-ban magkapta a Veszprém megyei Pro Comitatu-díjat.

Művei

• Marcal fölött. (v.) Veszprém, 1993.
• Igazságcsokor. (v.) Veszprém, 1996.
• Egeralja rövid története. Egeralja, 1997.

Irodalom

• TÓTH Dezső: Egeralja népművelője. = Új Horizont, 1991. 4–5. sz.
• FODOR András: Egeraljai tollfrogató. = Új Horizont, 1993. 2. sz.
• ÜVEGES Sádor: Egy marék becsülettel. Portréféle Szalóky Károlyról. = Napló, 1993. április 30.
• TÓTH Dezső: Szalóky Károly ma 85 éves. = Napló, 1996. július 20.
• HORVÁTHY György: Egy öntörvényű csodaember. Portrévázlat Szalóky Károly festőről, parasztköltőről, néprajzi íróról. = Napló, 1997. február 27.
• HUSZÁR János: Egy őstehetség halálára. = Napló, 1997. december 22.
• TUNGLI Gyula: Parasztemberből lett művész. = Szabad Föld, 1998. február 10.
• KEMÉNY Géza: Rögök egy koporsóra. Szalóky Károly emlékére. = Új Horizont, 1998. 1. sz.