Rácz Endre

RÁCZ Endre (Csákberény, 1922. augusztus 21. – Budapest, 1992. október 29.) nyelvész. 1962-ben kandidátusi, 1986-ban doktori címet szerzett.

Élete

Az Eötvös-kollégium tagjaként, 1946-ban kapott tanári oklevelet. Kecskeméten, majd 1946–1947-ben Pápán tanított. 1949–1950-ben osztályvezető a NÉKOSZ központban, majd docens a Budapesti Pedagógiai Főiskolán. 1955 után a szegedi, majd a budapesti egyetemen tanított. Leíró és történeti névtudománnyal, nyelvműveléssel foglalkozott.

Művei

• Kis magyar nyelvtan. Budapest, 1959. és 1990.
• A magyar nyelv következményes mondatai. Budapest, 1963.
• Anyanyelvi nevelésünk korszerűsítéséről. Budapest, 1975.
• A belehallás jelenségéről. Budapest, 1992.

Irodalom

• MÁRKUS Zoltán: A nyelvtudomány vesztesége. Dr. Rácz Endre (1922–1992). = Napló, 1992. november 20.
• HÁMORI Antónia: Rácz Endre = Magyar Nyelvőr, 1993. 1–2. sz.
• KISS Jenő: Búcsú Rácz Endrétől. = Magyar Nyelv, 1993. 1. sz.
• TUNGLI Gyula: Rácz Endre = Új Pedagógia Szemle, 1993. 11. sz.