Pfeiffer Ignác

PFEIFFER Ignác (Szentgál, 1867. szeptember 30. – Budapest, 1941. szeptember 7.) vegyész, tanár.

Élete

A budapesti műegyetemen tanult, Wartha Vince mellett volt tanársegéd, majd adjunktus. 1894-ben a MÁV laboratóriumának vegyésze, később magántanár. 1912 után a kémiai technológia nyilvános rendes tanára. A Tanácsköztársaság után támadták, 1920-ban lemondott a tanári állásáról, átvette az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetését. Évekig szerkesztette a Kazán- és Gépújságot. Számos tanulmányt írt hazai és külföldi szakfolyóiratokba, amelyek a tüzelőanyagok értékesítésével, a földgáz hasznosításával foglalkoztak. Jelentős eredményeket ért el a kazántápláló vizek lágyításával és a világító gázok előállításával kapcsolatban. A vákuumtechnikai ipar jeles úttörője, az ajkai kripton gyártás egyik megvalósítója. Tevékeny részt vállalt a hazai felekezeti életben, amelynek egyik kimagasló egyénisége volt. Zircen, a Bakonyi Panteonban fehér márvány és bronz portré-dombormű (R. Kiss Lenke és Stumpf János alkotása) emléktáblája van.

Művei

• A földgázok és ipari jelentőségük Magyarországon. Budapest, 1910.
• Chemiai technológia. Budapest, én.
• Tüzeléstan. Budapest, 1919.
• Eljárás nyersvas előállítására szegény vasércekből vagy vastartalmú bauxitból. Budapest, én.

Irodalom

• Emlékezés Pfeiffer Ignácra. = Magyar Kémikusok Lapja, 1941.
• MÓRA László: Pfeiffer Ignác élete és munkássága (1867–1941). Budapest, 1977. (Magyar Vegyészeti Múzeum.)
• KILIÁN: Annó Wartha Vince utódja. = Az Üzlet, 2000. április 10.
• TILHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003.