Pauler Tivadar

PAULER Tivadar (Buda, 1816. ápr. 9.–Budapest, 1886. ápr. 30.) jogász, tanár, miniszter. Az MTA-nak 1845-ben levelező-, 1858-tól rendes tagja, 1880 után másodelnöke. Pauler Gyula apja. 1838 és 1848 között a Zágrábi, majd egy évig a Győri Jogakadémia tanára. 1848-ban a pesti egyetemen tanított, 1849-ben elbocsátották, de néhány hónap múltán állásában ideiglenesen megerősítették. 1952-től 1878-ig a büntetőjog tanáraként (1861–1862-ben rektorként) a pesti egyetemen dolgozott. 1869-ben a Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának bírája. 1871–1872-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd három évig igazságügy-miniszter. 1878-ban megvált az egyetemi katedrától és Tisza Kálmán kormányában ismét az igazságügy-miniszteri tárcát vállalta, amelyet haláláig betöltött. 1871 és 1886 között országgyűlési képviselő. Számos fontos jogalkotást kezdeményezett: minisztersége alatt kezdődtek meg a polgári törvénykönyv, valamint a büntető-eljárási törvénykönyv előkészítésének munkálatai. Toldy Ferenccel együtt megalapította az Új Magyar Múzeum c. folyóiratot. Badacsonyban, 1863-ban jelentős szőlőbirtokot vásárolt, amelyet 1868-ban a Bogyay-féle gazdaság megszerzésével bővített. 1865-től a Pauler-család évtizedeken át a nyári hónapokat itt töltötte. 1871-ben miniszterként itt fogadta József főherceget és a belga királynét. Végrendeletében gyermekeinek megtiltotta a badacsonyi birtok feldarabolását vagy eladását.

Művei

• Jog- és államtudományok encylopaediája. Pest, 1871.
• Észjogi előtan. Pest, 1873.
• Büntetőjogtan. 1–2. Köt. Pest, 1873.
• Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. Budapest, 1878.

Irodalom

• SZABÓ Imre: A burzsuá állam- és jogbölcselet Magyarországon. Budapest, 1955.
• P. MIKLÓS Tamás: Adalékok ~ pályafutásához. = Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok 16. Veszprém, 1996.