Pápay Sámuel

PÁPAY Sámuel (Felsőörs, 1770. március 8. – Pápa, 1827. május 31.) nyelvész, tanár, jogász.

Dunántúli református nemesi családban született. Ifjú korában katolizált, Esterházy Károly egri püspök támogatásával tanult. Egerben jogi tanulmányokat végzett, majd ugyanott a magyar nyelv és irodalom tanára. 1800-ban Pápán telepedett le, ügyvédként tevékenykedett; irodalommal is foglalkozott. 1801-ben Veszprém vármegyei ügyész, 1802-től Esterházy Miklós devecseri uradalmainak ügyésze, 1804-ben táblabíró. Állandó kapcsolatot tartott Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Péteri Takács Józseffel. Vármegyei megbízásból könyvet írt a hivatalos nyelv magyarosítása érdekében. Az első magyar rendszerező irodalomtörténetünknek is Ő a szerzője. – Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben van. Felsőörsön, a Fő u. 26. sz. házon tábla őrzi emlékét.

Művei

• Észrevételek a magyar nyelnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre való alkalmaztatásáról...Veszprém, 1807.
• A magyar literatúra esmérete. Veszprém, 1808. (Magyar Minerva 4.) Reprint: (Utószó: HUNGLER József.) Veszprém, 1986.

Irodalom

• ifj. SZINNYEI József: A magyar irodalomtörténet-írás ismertetése. Budapest, 1878.
• BADICS Ferenc: Az első magyar irodalomtörténet-író. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1897. 1. sz.
• HUNGLER József: Pápay Sámuel. = Veszprémi Szemle, 1957. 1. sz.