Nagy László (régész, néprajzkutató, könyvtáros)

A Helyismeret wikiből
Nagy Laszlo 1904.jpg

NAGY László (Jác, 1904. október 4. – Budapest, 1978. november 15.) régész, néprajzkutató, könyvtáros.

Élete

Kecskeméten érettségizett, 1927-ben a budapesti tudományegyetemen végzett, ahol 1929-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egy évig ösztöndíjas Berlinben, majd díjtalan gyakornok a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1933-tól a Veszprém Megyei Múzeum és Könyvtár tiszteletdíjas munkatársa, 1935-től múzeumőr, Rhé Gyula halála után, 1936 és 1949 között igazgató. Több őskori és középkori feltárást végzett, a kismesterségek körében néprajzi kutatásokat folytatott. Létrehozta a Bakonyi Ház néven ismert múzeumot, a harmincas évek közepén jól működő közművelődési könyvtárat alakított ki. 1946–1949 között a Veszprém Megyei Szabadművelődési Tanács elnöke. Elkészítette a veszprémi körzeti könyvtár tervét. 1949-ben koholt vádak alapján elbocsátották. 1957-ben bronzkori ásatásokat irányított Békásmegyeren, 1964–1966 között az MTA Régészeti Intézetének munkatársa. 1942–1944 között társszerkesztője a Dunántúli Szemlének, kiadta a Veszprém megyei füzetek c. helytörténeti kiadványsorozatot. Írásai és közleményei a veszprémi lapokban és a szakmai folyóiratokban jelentek meg.

Művei

  • Gyöngyösi és a barokk. (Doktori disszertáció.) Budapest, 1929.
  • Adatok a magyar csutora és csutorás mesterségek eredetéhez. Veszprém, 1940.
  • Veszprém megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1820–1956. Veszprém, 1957.
  • A Tanácsköztársaság Veszprém megyei sajtójának cikkbibliográfiája. Veszprém, 1959.
  • A veszprémi tobakok. 1–2. Rész. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1971., 1984.
  • A tűzikutya és holdidal kérdése. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei Veszprém, 1979.

Irodalom

  • KŐSZEGI Frigyes: In memorian dr. Nagy László. (Társszerző.) = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. Történelem. Veszprém, 1979.
  • VARGA Béla: Dr. Nagy László a könyvtáros. = Horizont, 1979. 2. sz.
  • SCHREIBER Rózsa: Nagy László 1904–1978. = Archeológiai Értesítő 1979. 2. sz.