Molnár Mária

MOLNÁR Mária (Várpalota, 1886. szeptember 11. – Pápuaföld, 1943. március 17.) misszionárius.

Élete

Elemi iskoláit Várpalotán végezte, majd a család Budapestre költözött. Itt ismerkedett meg a Bethániai Egylettel, jelentkezett diakonisszának. Polgári iskolát végzett, anatómiát tanult, kisebb műtéteknél segédkezett. Műtősnővérként kórházakban (1915–1916-ban hadikórházban) vállalt állást. 1923–1924-ben gyülekezeti diakonissza Győrben, majd két évig Németországban dolgozott. 1927-ben Ravasz László püspök avatta misszionáriussá, ezután indult az Új-Guineához tartozó Mánusz szigetre. Útjáról, munkájáról, a pápuák között szerzett tapasztalatairól 15 éven át levelekben számolt be a Hajnal c. külmissziós folyóirat olvasóinak. Hazatért és 1935–1936-ban előadói körutat tett Erdélyben és Felvidéken, majd visszatért Új-Guineába. 1943. március 17-én a japánok, misszionárius társaival együtt kivégezték. Mánusz szigetén két fekete márványtáblán őrzik nevét és emlékét. Várpalotán a református templomban van emléktáblája.

Művei

• Hogyan lettem misszionárius? Debrecen, 1935.
• Hét év a kannibálok földjén..(Közli: IVÁNYOS Lajos.) Budapest, 1935.
• Mindhalálig. Molnár Mária 1936-tól írott leveleiből. (Összeáll.: DRASKÓCZY László.) Budapest, 1948.

Irodalom

• IVÁNYOS Lajos: Molnár Mária Mánuszon. Budapest, 1933.
• DRASKÓCZY László: Mánuszon újra szól az Ige. Budapest, 1949.
• BALÁZS Dénes: Pápua Új-Guinea. Budapest, 1976.
• BELICZAY Angéla: “Engem várnak a szigetek“. Tizenöt év a pápuák között. Molnár Mária élete a vértanúhalála. Budapest, 1987.
• Molnár Mária. = Nők Lapja, 1998. 12. sz.