Lampérth Géza

LAMPÉRTH Géza (Mencshely, 1873. október 23. – Budapest, 1934. november 18.) író, költő.

Élete

Középiskoláit a Pápai Református Kollégiumban végezte, Budapesten pedig jogot tanult. 1898 és 1922 között az Országos Levéltár munkatársa, igazgatója. Két évig a Nemzetgyűlési Könyvtárban is dolgozott. Alig volt 17 éves, amikor Tihanyi álnéven írt verseit a Vasárnapi Újság közölte. Pápán részt vett a Pápai Független Hírlap szerkesztésében. Irodalmi munkássága korának hivatalos ízlését, konzervatív szemléletet, erkölcsi idealizmust és az áhítatos hazafiságot követi. A Petőfi Társaság tagja, 1926 után főtitkára. 1927-ben költői pályájáért a társaság Petőfi-nagydíját kapta. 1923-ban vonult nyugalomba és csak az irodalomnak szentelte életét. Költemények és elbeszélő művek mellet írt történelmi regényeket, irodalomtörténeti tanulmányokat, sőt színműveket is. Legerősebben a Balaton és a kuruc-kor ihlette. Kuruc világ c. színműve a Rákóczi szabadságharc idején, Pápán játszódik. A Pápai Református Könyvtárban égetett cserépből készült mellszobra látható.

Művei

• Három pápai diák balatoni utazása. (r.) 1–2. Köt. Budapest, 1902.
• A pápai református főiskola története 1531–1931. Pápa, 1931.
• Első könyvem. (v.) Budapest, 1897.
• Megjöttek a huszárok. (Vígj.) Budapest, 1898.
• Pacsirtaszó. (v.) Budapest, 1901.
• A kompánia rózsája és egyéb kuruc történetek. (elb.) Budapest, 1912.
• A glóriás Rákóczi. (v.) Budapest, 1914.
• Régi magyar levelesláda. Bp., 1923.
• Pannónia tündére. Balatoni költemények. Balatonfüred, 1926.
• Csendes ünnep. (v.) Budapest, 1928.

Irodalom

• ALSZEGHY Zsolt: Lampérth Géza. = Irodalomtörténet, 1928. 2. sz., 6. sz.
• KOZOCSA Sándor: Lampérth Géza. = Napkelet, 1934.