Lakatos Vince

LAKATOS Vince (Szepezd, 1868. márc. 1.–Bp., 1926. jún. 27.) r. k. kanonok, tanár.

Élete

A gimnázium hat osztályát Veszprémben, a két utolsót Egerben végezte el. A budapesti tudományegyetemen két évig bölcseletet tanult. A teológiát a ciszterciek budapesti intézetében hallgatta. 1891-ben belépett a Premontrei Rendbe. 1894-től haláláig a Keszthelyi Premontrei Főgimnázium irodalom szakos tanáraként tevékenykedett. 1896-ban tanári oklevelet kapott magyar és latin nyelvből valamint irodalomból. Pedagógiai tevékenysége legendásan eredményes volt. Gyakran járt Tapolcán, ahol diákjait sohasem kerülte el. Kiterjedt szépirodalmi munkásságot fejtett ki. Számos irodalomtörténeti és nyelvészeti dolgozata jelent meg a vidéki lapokban és folyóiratokban, a jelentősebbek különlenyomatban is. Többször Vérkuti, Tihanyi, Barna írói álnéven jelentek meg írásai. Sokat foglalkozott a Balatonnal és a Balatonvidék történelmével is. Sírja Keszthelyen van.

Művei

• Bozzai Pál. Egy elfelejtett költőről. = Tap. V. 1902. máj. 25.
• Árpád látomása. Vp., 1908.
• A szépérzék és a zalai nép. = Czobor, 1911.
• Szemelvények a 17. sz. hitvitázó irodalmából. Bp. 1914.
• A hazafias költészet fontossága napjainkban.= Egyetemes Phiológiai Közlöny 1914.