Ivánfi Ede

IVÁNFI Ede, Jancsik Béla (Somorja, 1821. ápr. 21.–Mosonmagyaróvár, 1900. jan. 28.) szerzetes, író.

Élete

1837-től a kegyesrend tagja, 1846-ban pappá szentelték. Tanárkodott Budapesten és az ország több nagyvárosában. Két ízben, Veszprémben is tanított. Később igazgató volt Sátoraljaújhelyen, Élete utolsó szakaszában, 1879 és 1891 között Mosonmagyaróváron tanított, nyugállományba vonulása után ott élt. 1871-ben, Veszprémben, 1874-ben Sátoraljaújhelyen próbálkozott múzeumi egyesület alapításával. Ő tekinthető tehát a veszprémi múzeum szellemi atyjának. Számos történeti tárgyú dolgozata jelent meg. Főként történelemmel és történelmi segédtudományokkal foglalkozott. Behatóan tanulmányozta Budapest, Bécs, Graz, Salzburg, Trieszt, Velence, München, Regensburg és Prága gyűjteményeit, beutazta a történelmi Magyarország minden vármegyéjét, járt a környező országokban. Értékes érem- és pénzgyűjteménye volt. Tanulmányai főként a Századok, a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, valamint az Archeológiai Értesítő c. folyóiratokban jelentek meg. A Vasárnapi Újságban a veszprémi Gizella-kápolnát ismertette. – Sírja Mosonmagyaróvárott, az Óvári temetőben.

Művei

• A Magyar Birodalom vagy Magyarország s Részeinek címerei. Pest, 1869.
• Dunántúli tájrajzok. Pest, 1863.
• Csallóköz és egy kis böngészet Somorja levéltárában.
• A magyar birodalom címerei és színei. Pest, 1873.
• Titel mint prépostság, káptalani hiteleshely és vár. Temesvár, 1877.

Irodalom

• SZÜTS Ferenc: ~ 1821–1900. = Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Bp., 1942.
• SZIKLAY János: Veszprém város az irodalomban és művészetben. Vesz-prém, 1931.