Id. Keszler Gyula

KESZLER Gyula, id. (Keszthely, 1844. dec. 15.–Tapolca, 1916. aug. 17.) tanító, költő. Fia id. Keszler Aladár, és Keszler Zoltán.

Élete

Keszthelyen tanult, majd segédtanítóként Türjén és szülővárosában dolgozott. 1866-ban tanítói oklevelet szerzett, Tapsonyban és Vindornyaszőlősön tanított. 1872 és 1910 között Tapolcán először a Felső-népiskolában, később a Polgári Fiúiskolában tanított. Méhészként saját gyártmányú kaptárt, szőlészként ojtógépet talált fel és forgalmazott. Felfedezte a rézkénpor jótékony hatását a szőlőbetegségekre. Irányította a filoxéra elleni küzdelmet, a Balaton-felvidéki szőlők újratelepítését. Szaklapokban és a Tapolcza és Vidéke c. hetilapban publikált. Fiatal korában egy ideig munkatársa volt a Borsszem Jankó c. élclapnak. Szabadidejében festett, orgonafugákat komponált, Dabronczy és Csobánczy álnéven versei jelentek meg. Verseiből kötetnyi kézirat maradt az utókorra.

Irodalom

• PÉCS Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1936.