Horváth Zsigmond

HORVÁTH Zsigmond (Kisköcsk, 1782. jan. 20.–Kővágóörs, 1845. okt. 17.) ev. lelkész, író.

Élete

Középiskolába Sopronban járt, ahol Kis János hatására került közel a magyar irodalomhoz. A jénai egyetemen két évig hittudományt hallgatott, közben a korabeli Németország valamennyi jelentősebb kulturális központjában járt. Hazatérve Nizsnyánszky György gyermekei mellett nevelő. 1806-ban szentelték pappá és a csengei ev. gyülekezet választotta lelkészévé. 1824-től Kővágóörsön, később zalavidéki esperes. 1833-tól az MTA levelező tagja. Irásai az Erdélyi Múzeumban és a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg. Az Akadémia tájszótárához Balaton-melléki tájszók gyűjtésével járult hozzá.

Művei

• Cooknak utazása. (ford.) Pest, 1810.
• A vallásnak intései s vigasztalásai. Győr, 1813.
• Amerikának haszonnal mulattató esmértetése. 1. Köt. Győr, 1813.
• Gróf Macartneynek Chínába tett követségi utazása. (ford.) Pest, 1818.
• Meermannak utazása Éjszaki Európában. Pest, 1819.
• Elmederítő, szívképző s characterfestő történetek a adatok füzére. Pest, 1820.

Irodalom

• HRABOWSZKY György: A dunántúli ev. aug. conf. Superindentia Predikátorai. Vp., 1806.