Horusitzky Zoltán

A Helyismeret wikiből
Horusitzky Zoltan.jpg

HORUSITZKY Zoltán, 1917-ig Horušicki Zoltán (Pápa, 1903. július 18. – Budapest, 1985. április 25.) zeneszerző, zongoraművész, tanár, költő.

Élete

1927-ben Hegyi Emánuel növendékeként zongoratanári, Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzői diplomát, ezekkel párhuzamosan a budapesti egyetemen államjogi doktorátust szerzett. 1949-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára, majd igazgatója. Később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongoratanár. Nyugdíjasként főként zeneszerzéssel foglalkozott, többször járt Finnországban, ahol mesteriskolát működtetett és hangversenyeket is adott. Művészetét világos, dinamikus szerkesztés, a klasszikus formák iránti vonzódás, a közérthetőség és a humánus mondanivaló jellemezte. 1960-ban, az Állami Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond c. operáját. A Fekete város c. operát a Magyar Rádióban adták elő. 1962-ben az Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki.

Művei

  • Világszemlélet és művészet. Budapest, 1937.
  • Zene könyvtára. 1. Köt. (Szerk.) Budapest, 1941.
  • Hét vonósnégyes. 1931–1980.
  • Szonáta brácsára és zongorára. 1971.
  • Szonáta nagybőgőre és zongorára, négy kézre. 1981.
  • Csipkerózsika. (Daljáték.) 1971.

Irodalom

  • VARGA Bálint András: 3 kérdés, 82 zeneszerző. Budapest, 1986.
  • VARGA Bálint András: Contemporary Hungarian Composers. Budapest, 1889.