Gereblyés László

GEREBLYÉS László (Csákberény, 1904. március 30. – Balatonfüred, 1968. október 18.) költő, műfordító.

Székesfehérváron érettségizett 1922-ben, majd banktisztviselő Budapesten. Az illegális KMP-nek 1924-től tagja. 1929–1930-ban szerkesztette a Forrás c. folyóiratot. 1932-ben elbocsátották, rendőri felügyelet alá került, textilmunkásként dolgozott. 1938-ban Párizsba ment, 1940-ben beállt a francia hadseregbe, majd német fogságba esett. A felszabadulás után a Szabadság c. lap munkatársa, később a Nagyvilág szerkesztője. 1959 és 1962 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, majd ismét a Nagyvilág szerkesztője és a magyar Pen Club főtitkára. József Attila-díjat kapott 1956-ban és 1967-ben.

Művei

• Testvéreim (v.) Budapest, 1925.
• Nehogy engedj. (v.) Budapest, 1937.
• Egyenes út. (v.) Budapest, 1951.
• Igy volt. Riportok. Budapest, 1959.
• Még tovább. (v.) Budapest, 1964.
• Bolond Istók. (v.) Budapest, 1969.
• Ezerarcú világ. (Műfordítások.) Budapest, 1971.

Irodalom

• KOMJÁT Irén: A szabadság vándorai. A magyar antifasiszták Franciaországban 1934–1944. (Társszerző.) Budapest, 1973.
• KÉRY László: Gereblyés Lászlóra emlékezve. = Nagyvilág, 1979. 3. sz.
• BAJOMI LÁZÁR Endre: Gereblyés László. = Nagyvilág, 1984. 7. sz.