Frank Ignác

FRANK Ignác, Szabadi Frank (Pápa, 1825. december 14. – Máriabesnyő, 1876) zeneszerző.

Élete

Zenei őstehetség, aki mérnöki pályára készült, majd a Pápai Református Kollégium, rövid ideig a bécsi konzervatórium növendéke is volt. Tanulmányait megszakítva beutazta Európát és Észak-Afrikát. A sza-badságharcban főhadnagyként vett részt, később atyja vendéglőjét vette át Pápán. 1860–1863-as években díjmentesen a pápai kollégiumi ifjúságot tanította zenére, a cigányokat pedig hangjegyolvasásra. 1963-ban zenei körutat tett Magyarországon, bemutatta a hangbalomnak nevezett hangszert (húros harmóniumot), majd Budapesten telepedett le. 1865-ben zeneműkedvelő társulatot, 1869-ben pedig 8 tagból álló daltársulatot szervezett, a Zenészeti Lapokban pedig operettekre és színművekre hirdetett pályázatot. A híres Komlókert Vendéglő bérlőjeként hozzájárult Pest magyarosításához. Magyar dalárdákat is felléptetett, nem zárkózott el politikai rendezvényektől sem. Élete végén a besnyői klastromban élt. Korának népszerű zeneszerzője volt. Főképpen magyar népdalokat, csárdászenét, cimbalomdarabokat komponált. Zenéjére dalolják Petőfi Befordultam a konyhába c. versét. Nótái még: Nem loptam én életembe, – Nagy a feje, búsuljon a ló. Ismertebb csárdásai: Lujza, – Kemenesi, – Korhely, (1859). – Plevna vagy török-magyar indulóját (1877) Massenet hangszerelte és Liszt Ferenc is felhasználta. Szabad gondolatok c. sorozatát Mosonyi Mihály írta át és adta ki.

Irodalom

• MOSONYI Mihály: Frank Ignác. = Zenészeti Lapok, 1861. 4. sz.
• ÁBRÁNYI Kornél: A magyar zene a 19. században. Budapest, 1900.
• HORVÁTH Elek: Történeti emlékhelyeink. = Pápai Hírlap, 1937. 25. sz.
• LESZLER József: Nótakedvelőknek. Budapest, 1986.