„Bartalis Béla” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb BARTALIS Béla (Csíksomlyó, 1881. ápr. 21.-Kerta, 1966. júl. 26.) tanító, iskolaigazgató. 1900-ban kapott oklevelet a csíksoml...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:Bartalis_Bela.jpg|200px|thumb]] |
| − | BARTALIS Béla (Csíksomlyó, 1881. | + | BARTALIS Béla (Csíksomlyó, 1881. április 21. - Kerta, 1966. július 26.) tanító, iskolaigazgató. |
| − | 1900-ban kapott oklevelet a csíksomlyói | + | 1900-ban kapott oklevelet a csíksomlyói római katolikus tanítóképzőben, majd Sárkeresztúron kezdett tanítani. 1903-ban Fülén kántortanító, 1904-ben Balatonfőkajáron a r. k. elemi iskolában osztálytanító. Az 1. világháborúban az orosz és az olasz frontokon harcolt, majd Veszprémben a hadtápfőnökségen szolgált. 1931-ben iskolaigazgatónak nevezték ki. Igazi falusi néptanító volt, aki a téli hónapokban színjátszó csoportokat szervezett és tanított, korszerű gazdálkodásra okította a falu fiataljait, leventeparancsnokként, hangyaszövetkezeti elnökként szolgálta a falu ügyeit, az enyingi esperesi kerület tantestületi elnökeként is dolgozott. A 2. világháború után a szétrombolt községben a templom és saját háza újjáépítésén munkálkodott. Az iskolák államosítása után kántorként szolgálta a falu érdekeit. Élete utolsó szakaszában legkisebb fiánál, a Kertán állatorvosként dolgozó Imrénél élt. 1939-ben megkapta XII. Pius pápa kitüntetését, a Pro eclesia et pontifice arany fokozatát. |
| − | [[Category: | + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap jelenlegi, 2016. június 25., 18:00-kori változata
BARTALIS Béla (Csíksomlyó, 1881. április 21. - Kerta, 1966. július 26.) tanító, iskolaigazgató.
1900-ban kapott oklevelet a csíksomlyói római katolikus tanítóképzőben, majd Sárkeresztúron kezdett tanítani. 1903-ban Fülén kántortanító, 1904-ben Balatonfőkajáron a r. k. elemi iskolában osztálytanító. Az 1. világháborúban az orosz és az olasz frontokon harcolt, majd Veszprémben a hadtápfőnökségen szolgált. 1931-ben iskolaigazgatónak nevezték ki. Igazi falusi néptanító volt, aki a téli hónapokban színjátszó csoportokat szervezett és tanított, korszerű gazdálkodásra okította a falu fiataljait, leventeparancsnokként, hangyaszövetkezeti elnökként szolgálta a falu ügyeit, az enyingi esperesi kerület tantestületi elnökeként is dolgozott. A 2. világháború után a szétrombolt községben a templom és saját háza újjáépítésén munkálkodott. Az iskolák államosítása után kántorként szolgálta a falu érdekeit. Élete utolsó szakaszában legkisebb fiánál, a Kertán állatorvosként dolgozó Imrénél élt. 1939-ben megkapta XII. Pius pápa kitüntetését, a Pro eclesia et pontifice arany fokozatát.
