A Balatoni Yacht Club alapításának gondolata 1912. év nyarán Balatonvilágoson született. Néhány lelkes vitorlázó, látta a yachtsport iránt megnyilvánuló széleskörű érdeklődést és felismerte ennek a sportnak a Balatonkultusz fejlesztésére kiható fontosságát, elhatározta, hogy a yachtsport tervszerű népszerűsítése céljából egy olyan szervezetet létesít, amely alkalmas annak demokratikus irányban való terjesztésére.

A Balatoni Yacht Clubot tehát egyrészt a sportérdek, másrészt pedig a balatoni vitorlázóknak az a kívánsága hozta létre, hogy a kisebb-nagyobb balatoni helyeken szétszórtan lakó vitorlázók egységes irányítás mellett fejthessenek ki minél intenzívebb tevékenységet a nemes yachtsport érdekében.

A sportérdek az volt, hogy a vitorlázásnak is legalább két club legyen méltó képviselője, már csak azért is, hogy a nemes versengés megindulhasson. Az 1883. évben alapított Stefánia Yacht Egylet-ből alakult „Királyi Magyar Yacht Club" egymagában nem tölthette be hivatását, működési területe pedig akkoriban csaknem kizárólag Balatonfüred és Balatonföldvár vidékére szorítkozott. Ez a két szempont, t. i. a sportérdek és a szétszórtan lakó sportolók tömörítése bírta rá Balatonvilágos és a közvetlen szomszédos Balatonaliga fürdőtelepek nyaralótulajdonosainak egy kis, de lelkes csoportját 1912. év nyarán arra, hogy mozgalmat indítsanak egy új balatoni yachtsport egyesület alapítására. Ugyanekkor más balatoni helyeken is felmerült ugyanez a kívánság a yachtsport barátai körében, ezért a világosiak elhatározták, hogy a tervezett clubot Aligával együtt a szomszédos Kenésére, a szemben lévő Almádira és általában a Balaton egész felső medencéjére kiterjesztve, "Félsőbalatoni Yacht Club" név alatt fogják megalapítani. A sportembereknek ez a tömörülési szándéka elvitathatatlanul Világoson mutatkozott legkorábban és legerőteljesebben. Ennek egyszerű oka az volt, hogy éppen Világoson voltak aránylag a legkedvezőtlenebbek a terepviszonyok és a vitorlázók az alakítandó club révén óhajtották a sport intenzívebb fejlesztéséhez szükséges erkölcsi és anyagi eszközöket összehozni és megteremteni az alapot egy clubház célokra is alkalmas teleltető, hajóhíd, idővel pedig kikötő létesítésére is.

Az aligaiakkal egyesült világosiak a club irattárában ma is látható nyomtatott alapítási tervezetet egy „Felsőbalatoni Yacht Club" megalapítására 1912. év őszén szétküldötték az érdekelt felsőbalatoni ismerősöknek és a napilapoknak is, amelyek kommentárjaikban pártolólag ismertették a szép tervet. A gondolat visszhangra talált, mégpedig nemcsak a Balaton felső, hanem az alsó medencéjében lakó sportemberek körében is, akik azt örömmel üdvözölték és szintén csatlakozni óhajtottak. Tömegesen érkeztek a bejelentések, főleg Lelléről, Boglárról, Keszthelyről, Siófokról és más helyekről is, és hamarosan megindultak a tárgyalások egy oly alakulat létesítésére, amely alkalmas lenne az összes érdeklődőket egy szervezetbe tömöríteni. Az alapítók eleinte úgy tervezték, hogy külön egy felső és külön egy alsóbalatoni yachtclubot alapítanak, az egyiket aliga-világosi, a másikat pedig lellei, vagy más alsó balatonparti székhellyel. Mások azt javasolták, hogy nyaralóhelyenkint alakuljon egy-egy club, amelyek azután egy közös yacht központba tömörülnének. Végre megtalálták a középutat egy olyan alakulatban, amelynek Budapesten van a székhelye, az egyes nyaralóhelyeken pedig egységes szabályok szerint és mégis teljes autonómiával működő osztályok fejtik ki a sporttevékenységet. Ez a megoldás már csak azért is szerencsésnek ígérkezett, mert a club törzsét alkotó alapító tagok már akkor is túlnyomó részben budapesti lakósok voltak és ma is azok, tehát tíz nem nyári hónapban is állandóan összejöhetnek és így eszmecseréket folytatva, könnyen megcsinálhatták a nyári hónapokra vonatkozó terveiket.

A megalakulást megelőző több előértekezleten a már említett osztály-autonómia mellett, a legnagyobb vita a club színei és jelvénye körül folyt. A clubszínek megállapításánál a szakemberek kifejtették, hogy amíg a szárazföldön a mérnökök által használt fehér-piros színek a legalkalmasabbak, addig a víz és az égbolt között az élénksárga alapon elhelyezett búzavirágkék szín adja a legalkalmasabb színösszetételt. Ehhez a véleményhez döntőleg járult hozzá egyik alapító tagunk, — aki a „M. A. C."-nak is lelkes tagja volt, — indítványa, hogy a közismert kék-sárga MAC-színeket tegyük magunkévá, amit egyhangú határozattá emeltek.

Igen szerencsés megoldást nyert ugyanakkor a clubjelvény kérdése is azzal, hogy a yacht szó első betűjével a kék színű ,,Y"-nal a sárga színű háromszögű mezőnyt három részre osztottuk, jelezvén evvel is az alapítóknak azt a szándékát, hogy a club működését mind a három vármegye balatoni területére kívánják első sorban kiterjeszteni.

Ilyen előzmények után alakult meg mintegy 30—40 taggal 1912. december 17-én Budapesten a „Venezia kávéház" (Gresham palota) különtermében a „Balatoni Yacht Club", a világosiak által tervezett „Felsőbalatoni Yacht Club" helyett.

Az alakuló közgyűlés, amelyet dr. Philippy Ödön kir. táblabíró vezetett, az elnöki tisztséget betöltetlenül hagyta, a club alelnökeivé Simaházy-Tóth Ede balatonaligai és Engel Ernő balatonvilágosi földbirtokosokat választotta, az alakuló közgyűlést követő választmányi ülésen pedig a club első kapitánya dr. Jordán Károly, titkára Kleindin Hugó lett, aki e tisztséget ma is viseli. A club pénztárosa Pejtsik Károly, háznagya dr. Szilágyi Viktor, ügyésze pedig dr. Szeless Ödön lett.

Meg kell említeni, hogy ezen az első ülésén már szóvá tette Pejtsik Károly, hogy szükség volna egy magyar yacht újság megindítására. Ezt az eszmét a választmány is magáévá tette, a szép tervet azonban csak a háború után lehetett megvalósítani. Ugyanekkor alakult meg a club első „Aliga-Világosi osztály"- a is, amelynek első elnökévé Simaházy-Tóth Edét választották meg.

A club alapszabályait a m. kir. belügyminiszter 1913. április 17-én 32.247/1913/V—a sz. alatt kelt leiratával hagyta jóvá. Az alapítók már az alapításkor kimondották, hogy mihelyt meg lesz a kellő érdeklődés, Budapesten is fognak egy dunai yacht osztályt létesíteni. Kimondották továbbá azt is, hogy az ifjúságnak a yachtsporttal való megkedveltetésével, annak a tengerészeti pályára való előnevelésével intenzíven fognak foglalkozni és hogy az ifjúsági tagoknak a clubban — bizonyos korlátozással — megfelelő működési teret biztosítsanak. Kimondották végül a Balatonkultusz ápolásának szükségességét és evvel kapcsolatban a magyar nemzeti hazafias irány állandó ébrentartását is.

Az alapítóknak a clubhoz fűzött reményei valóra váltak, mert a későbbi események az alapításkor hangoztatott kilátásokat igazolták.

A clubnak az alapításakor kitűzött célja a fentiek szerint: a vitorlás yachtsportnak (vízi- és jégsportnak) a magyar belvizeken, elsősorban a Balatonon, majd a Dunán, később pedig az egyéb hajózható belvizeken (Velencei tó, Tisza stb.) való terjesztése oly módon, hogy mindazokon a helyeken, ahol megfelelő számú (legalább 10) tagjai vannak — teljes autonómiával bíró — osztályokat létesít, amelyek a központi választmány egységes — budapesti — irányítása mellett közös lobogó alatt, egységes szabályok szerint működve, az összetartás erkölcsi és anyagi erejével fokról-fokra valósítják meg mindazokat a feladatokat és teendőket, amelyek a vitorlás yachtsportnak népszerűvé és biztosabbá tételére szükségesnek és jónak mutatkoznak.

A club céljának megfelelően nyomban alapítása után verseny- és rendszabályokat alkotott, megcsinálta az osztályok autonómiájához szükséges ügyrendet, megszervezte ennek megfelelően az egyes osztályait, amelyek ezidőszerint Balatonaliga—Világoson, Almádiban, Balatonfüreden, Siófokon, Balaton-Zamárdiban, Balatonlellén és Balatonbogláron működnek.

A versenyszabályok megalkotásánál igen nagy nehézséget okozott az a körülmény, hogy a Balatonon akkor alig volt két egyforma méretű és egyenlő vitorlanagyságú hajó található. A versenyzési kedv azonban ennek ellenére is megvolt, de megfelelő szabályok nélkül nem lehetett versenyeket rendezni, annál kevésbbé, mert a club akkori sportbizottságának javaslatára a választmány úgy határozott, hogy sok más sportág módjára a vitorlás sportban is a versenyeknél az elsőséget és általában a helyezettségeket a lehetőleg egyenlő esélyek mellett küzdő versenyző hajók közül nem a sorrendben elsőnek, illetve korábban beérkező hajók vezetőjének fogja odaítélni, hanem azoknak, akik a versenyzésnél a legnagyobb ügyességet, általában nagyobb rátermettséget tanúsítják.

Ezen rendkívüli nehéz és kényes kérdést dr. Jordán Károly nagyszerűen oldotta meg az általa konstruált, ú. n. sebességi szám képletével, amelynek alkalmazásával minden egyes vitorláshajó, a sebességét előnyösen vagy hátrányosan befolyásoló pontosan megállapított méretei alapján megkapta a maga állandó sebességi számát, amely annál magasabb, minél nagyobb sebesség érhető el az illető hajóval, így pl. a 2 sebességi számú hajó az 1 sebességű számú hajóval versenyezve csak akkor győzhetett, ha az előírt távot fele annyi idő alatt futotta be, mint amennyit az 1 sebességi számú hajó elért. Igen természetes, hogy ez a formula —, mint általában minden handicapszabály — sem volt abszolút igazságos és így bár jobb megoldás híján éveken át érvényben volt, mégis csak addig alkalmaztuk, amíg az osztályhajórendszer és evvel az előnyadás nélküli versenyzés lehetősége átment a köztudatba és amióta a sportolók osztályhajókat építtetnek.

Az alapszabályok jóváhagyása után a club hivatalos átiratban értesítette a balatoni érdekelteket megalakulásáról, amelyek közül az akkor még egyetlen vitorlás club, a „Magyar Yacht Club" Harkányi József akkori vicecommodore aláírásával örömmel üdvözölte az új club megalakulását és jóakaratú támogatását hangsúlyozta.

Április havában örömhír érte a club alapítóit. Megkaptuk a M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium leiratát, amelyben a minisztérium a club korábbi beadványára válaszul közölte, hogy Balatonaliga—Világos között megépíti az állami kikötőt, egyben tudatta azt is, hogy április 2-án kelt 19.298/913. sz. a. leiratában a Balatoni Kikötők M. Kir. Felügyelőségét utasította a club által kért kikötő és csónakmenhely megtervezésére. Valóban, nem a clubon múlott, hogy ez az elhatározás azóta sem vált valóra.

Április 28-án Budapesten a Yildiz kávéház (Rákóczi-út) különtermében tartotta meg a club második osztálya a Balatonlellei osztály alakuló közgyűlését Csépai Jenő vezetésével. Az osztály első elnöke, dr. Vaszilievits János Budapest-székesfőváros alpolgármestere lett, kapitánnyá Leipold Lajost, pénztárossá Stenzer Józsefet, ellenőrré Izsák Tibort, titkárrá Lendvay Miklóst választották meg. A megalakulást dr. Szeless Ödön tevékenysége nagy mértékben segítette elő.

Ugyanebben a hónapban jóváhagyta a club központi választmánya a club verseny- és rendszabályait és megalakította a sportbizottságot, júniusban pedig megalakítja a club Balatonszemesi osztályát, amely a Balatonszemesi Fürdőegyesület akkori Yacht osztályából alakult át, mint első testületi osztály. Ennek az osztálynak megalakulása Iszer Károly, az országoshírű sportember kezdeményezésének volt köszönhető.

A club maga alkotta versenyszabályokkal rendezte 1913. augusztus 17-én Balatonszemesen az első nyilvános vitorlásversenyét, amelynek, valamint későbbi versenyeinek eredményeit ezen évkönyvünk másik helyén ismertetjük részletesen.

Ezen yachtverseny után Balatonszemesen rendkívüli közgyűlést tartottak és közfelkiáltással választották meg a club első elnökévé gróf Hunyady Józsefet, akinek sportszeretete, áldozatkészsége és a club iránt megnyilvánuló állandó éber figyelme erős mértékben járult hozzá a club későbbi fejlődéséhez.

Augusztus 24-én alakult meg Balatonalmádiban a club egyik, hely szempontjából igen fontos és mai napig is legnagyobb osztálya, a Balatonalmádi osztály, amelynek első elnöke dr. Kovács Gyula min. tanácsos, első kapitánya Grofcsik János volt. Az osztály megalakulása Grofcsik János érdeme, aki nemcsak az első szervezés körül kifejtett munkásságával, hanem későbbi tevékenységével a club központi választmányában és különösen sportirányú működésével és az ifjúság sportszerű előnevelésével, valamint tanításával szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az alakuló közgyűlés az osztály elsőrendű feladatává tűzte ki Balatonalmádiban a clubház mielőbbi megépítését.

Véletlenül ugyanazon a napon alakult meg Balatonbogláron a club Boglári osztálya, amit szintén dr. Szeless Ödön, a club egyik leglelkesebb alapítója készített elő. Az osztály első elnöke, óhegyi Schwaab Alfréd altábornagy, kapitánya Krása Jenő, helyettese Négyessy György, titkára Wollák András, pénztárosa Tőke Ignác lett.

A club központi választmánya az osztályok megalakulását szeptember hó 30-án dr. Fináczy Béla alelnök (egyben a szemesi osztály elnökének) elnöklése alatt tartott ülésén hagyta jóvá, egyben ugyanezen ülésen elhatározta, hogy a vitorlás sportban használatos idegen szavak kiküszöbölésére szakszótárt fog szerkeszteni, aminek előkészítésével, a már ekkor erősen működő sportbizottságot bízta meg. A szakszótár összeállításával jelenleg Benzsay Kálmán clubtagunk foglalkozik. Elhatározta továbbá ezen ülés azt is, mivel a tagok létszáma már meghaladta a 200-at, hogy a club ügyvezetését — beleértve a tagdíj-ügyeket is, — az osztály önkormányzat sérelme nélkül a budapesti ügyvezetésnél összpontosítja.

Ez az év a sportbizottság intenzív működésével kezdődött. E bizottság javaslatára és Grofcsik János és Leipold Lajos indítványa alapján a választmány elhatározta, hogy a már ismertetett sebességi szám megállapításának alapjául szolgáló versenyértéket pontosan a Nemzetközi Yachtszövetségnek, az „L Y. R. U." felmérési szabályai és képletei szerint fogja kiszámítani, ezenkívül, hogy az uszonyos hajók a tőkesúlyos hajóktól elkülönítve indítandók, végül, hogy még ebben a két hajókategóriában is a kis hajók és a nagyobbak külön csoportban lesznek indítandók, úgy, hogy a nemzetközi képlet szerinti versenyértékkülönbözet egy csoportban 11/2 méter versenyértéknél nagyobb ne legyen. Ugyanekkor a választmány dr. Jordán Károlynak sikeres munkájáért hálás köszönetet mondott, de elismeréssel adózott elnökének, gróf Hunyady Józsefnek is, aki német- és angolországi tanulmányútja alkalmával a club részére értékes összeköttetéseket szerzett és portszempontból igen fontos adatokat gyűjtött.

Ugyanekkor köszönetet mondott a választmány Zilahy Dezsőnek, a club alelnökének is a Lellei osztály részére adományozott „Kutter"-t ábrázoló művészi kivitelű tiszteletdíjáért.

A club balatonlellei osztálya április havában Barthos Tivadar cs. és kir. kamarás osztályelnök, Leipold Lajos osztálykapitány aláírásával felhívást küldött szét a club összes tagjainak Balaton körüli csoportos balatoni túravitorlázásra, ami augusztus 9-én Balatonlellén vette kezdetét.

I. rendes közgyűlését 1914. június 17-én tartotta a club dr. Fináczy Bélának, a club egyik alelnökének elnöklete mellett a Ferenc József-téri „Venezia-kávéház" különtermében. A club akkori tiszta vagyona 4184 ar. korona, taglétszáma 210 volt, ami alig 1 1/2 évi működés után akkoriban igen szép eredménynek volt mondható.

A közgyűlés elhatározta, hogy a balatonaliga—világosi és lellei kikötők megépítését szorgalmazzák és örömmel vettek tudomást az Aliga—világosi, lellei, boglári, almádi és szemesi clubosztályok megalakulásáról, úgyszintén arról is, hogy az almádi osztály egy iskolahajó megszerzésének gondolatával 16 foglalkozik. A tagok tulajdonában lévő vitorláshajók száma ekkor 15 volt.

A közgyűlést követő július 11-én alakult meg a club keszthelyi osztálya Martin Conrád elnöklése alatt. Ennek az alakulásnak főmozgatói Holdén Elemér és Regensperger István osztálytitkár voltak.

Július 26-án rendezte a club második nyilvános versenyét Balatonalmádiban. A verseny rendezése körül Grofcsik János első-kapitány buzgólkodott.

Ezzel a versennyel záródott a club történetének első időszaka, amelyre az ugyanakkor történt hadüzenet és nyomban kitört nagy háború tette rá zárókövét. Tartottunk ugyan október 14-én még egy választmányi ülést, amelyen a keszthelyi osztály megalakulását a választmány jóváhagyta és felvette a nyár folyamán jelentkezett 37 tagot, de érdemleges munkásságot a háború miatt már nem fejthettünk ki.

A háború és forradalmak éveiben a club hivatalos működése szünetelt. A vezetőség és tagok akkori lelki állapotát igen jól jellemzi az 1920. március 19-én a Belvárosi kávéházban tartott második rendes évi közgyűlésünk jegyzőkönyvéből vett következő idézet:

„Mint hazánk annyi sok egyesületét és más intézményeit, úgy clubunkat is a közel hat évig tartó háború és forradalmi időszakok megtépázták és megakasztották remélt fejlődésében. A háború elején a választmány nem egyszer tett ugyan kísérletet arra nézve, hogy egyesületünket úgyszólván üzemben tartsa, a többször egybehívott választmány azonban érthető okokból, sajnos, nem volt határozatképes és így kénytelenek voltunk clubunk működését szüneteltetni. A választmányi tagok távollétének azonban korántsem az indolencia volt az oka, hanem a club hadbavonult tagjainak távolléte, továbbá az a gond, amelyet szeretteinek a harctéren való élet-halálküzdelme váltott ki, avagy az a csapás, amelyet az illető tag hozzátartozójának, vagy barátjának elvesztése folytán érzett. Ugyanezen okoknál fogva elnökünk, gróf Hunyady József őnagyméltóságával is szünetelt a háború előtti szoros kapcsolat. A háború alatt kettős okunk volt Elnökünket a club ügyes-bajos dolgaival nem zavarni. Egyik ok volt az ő hivatalos és nagymérvű háborús elfoglaltsága, a másik pedig az a fájdalom, amely őt első nejének tragikus elhunytával érte. Mély gyászában mi is érző szívvel osztoztunk.

Az idő azonban minden fájdalmat enyhít. Tagjaink immár szükségét érezték annak, hogy a politikai és gazdasági megújhodni akarás titáni munkája mellett társadalmilag is megtegyék mindazt, ami a test és lélek felüdítéséhez és konzerválásához szükséges. Ez főleg az utolsó hónapokban több oldalról kifejezett abban az óhajban nyilvánult meg, amely clubunk mielőbbi talpraállítását tűzte ki célul, aminek élő bizonysága a mai közgyűlésen megjelent tagoknak nagy száma. Tagjainknak mind sűrűbben mutatkozó jelentkezése volt az oka a mai közgyűlésünk egybehívásának is, amelyen számadást kell adnunk a múltról és programot adni a jövőnek, stb., stb."

Ez volt az öt nehéz esztendő alatt a tagok lelki világának tükre, amelyhez még hozzá, kell fűznünk azt, hogy a háború alatt a Hinterlandon belülieket a már említett gondjaik mellett a rendesnél jóval nagyobb hivatali elfoglaltság is hátráltatta a clubéletben való tevékenykedésben.

Ennek a szomorú időszaknak záróköve az 1920. évi lesújtó trianoni békeparancs volt.

Az ezer sebből vérző magyar nemzet a magyar „Hiszekegy" imájával együtt megtalálta önmagát és tudatára ébredt annak, hogy a hazáért nemcsak véreznie, hanem dolgoznia is kell. A magyar társadalom minden rétege hozzálátott az alkotó és teremtő munkához nemcsak a politika, a tudomány, a rendészet, a közgazdaság terén és a többi munkaterületeken, hanem társadalmi vonatkozásokban is és így a sportban is.

Így történt ez clubunkkal is, amikor a lelkes vezetőség, élén dr. Philippy Ödönnel, továbbá dr. Jordán Károly, Grofcsik János, dr. Kisjácai Szeless Ödön, Csépai Jenő, Pejtsik Károly, dr. Moldoványi Jenő, dr. Weber Lajos, Halden Elemér, Koltay István, Schödl Vilmos és dr. Pap Vilmos tagtársakkal és jelen szerény sorok írójával 1920. február 20-án az előkészítő választmányi ülést, majd dr. Philippy Ödön elnöklete mellett

1920. március hó 19-én

a Belvárosi kávéház különtermében rendes közgyűlést tartott, amivel megkezdődött a club történetének második újjáépítő időszaka.

A club eddigi múltját részletesen ismertető titkári jelentés a club hősi halottjairól és a háborúban eltűnt tagjairól való egyeletes megemlékezéssel kezdődött. A közgyűlés az elnök gróf Hunyady József hőslelkű nejének, valamint a club mintegy 20—25 hősi halált halt tagjának elvesztése feletti fájdalmának felállással percekig tartó síri csendben adott kifejezést jegyzőkönyvileg is megörökítvén fájdalmát.

Majd így szólott a jelentés:

„Tisztelt Tagtársak! Az elvérzettek szomorú emléke, valamint a multak veszteségei ne csüggesszenek el bennünket, hanem fokozott munkakedvvel adjanak inspirációt. A cselekvés és a tettek korszaka kell, hogy következzék ezután! Ez az egyetlen, ami méltóvá tesz a múltra és méltóvá tehet utódaink elismerésére.

A multak köteles és fájó megemlékezése mellett azonban hiányos lenne jelentésünk, ha most, mikor a régi választmány mandátuma alapszabályszerűen is lejárt, „nem adnánk programmot a még ma megválasztandó új választmánynak anélkül, hogy határozatának prejudikálni akarnánk. Ezen működési irányt és programmot a következőkben adjuk:"

Itt következett a részletes munkaprogramm, amely több pontban foglalta össze a tennivalókat. Az állami kikötők szorgalmazása, az osztályhelyeken clubházak és teleitetők építése, a magyar kis hajóipar fellendítése, esetleg egy kisebb hajóépítőműhely létesítése, végül egy külön magyar yachtujság megindítása szerepeltek a programmon.

Pejtsik Károly pénztáros szomorúan jelentette, hogy az elmúlt hat évben a club központi pénztára bevételek híján deficites volt, amit átmenetileg az aliga-világosi osztály fedezett.

Ugyanekkor teljes tisztújítás volt. A club elnökévé: gróf Hunyady József, alelnökei: Csépai Jenő, dr. Fináczy Béla, Gaál Gaszton, dr. Jánossy József, dr. Jordán Károly, dr. Philippy Ödön. Az új választmány tagjai: Gallart Girbal József, Grofcsik János, Halden Elemér, Iszer Károly, Józsa Andor, Kleindin Hugó, Krayer Gyula, Leipold Lajos, dr. Papp Vilmos, Pejtsik Károly, dr. Szeless Ödön, dr. Weber Lajos; póttagok: Izsák Tibor, Keönch Boldizsár, Stenzer József lettek. A közgyűlés után tartott választmányi ülés a saját kebeléből a következő tisztikart választotta: ügyvezető alelnök: dr. Jordán Károly, kapitány: Gróf esik János, főtitkár: Kleindin Hugó, pénztáros: Pejtsik Károly, ügyész: dr. Szeless Ödön.

Ugyanekkor a club osztályai is megtartották külön osztályüléseiket és megválasztották tisztikarukat is, úgy, hogy a club újra megkezdhette rendes alapszabályszerű működését. Az Almádi osztály taglétszáma akkor már 94-re emelkedett, ami főleg Grofcsik János clubkapitány és dr. Weber Lajos osztálytitkár munkájának volt köszönhető.

Május havában érte a clubot nagyon szeretett elnökének azon lesújtó elhatározása, hogy az elnöki tisztségéről lemond. A club tagjainak e fölötti fájdalmán nem sokat enyhített elnökének levele, melyben a clubot változatlan szeretetéről biztosította és további pártfogását megígérte és hogy ugyanakkor bejelentette alapító tagokul második feleségét, sz. Bellegarde Gábriellát, fiát, gróf Hunyady Imrét és leányát, Hunyady Ilona grófnőt is. Tekintettel arra, hogy a nemes gróf elhatározását minden igyekezetünk ellenére fenntartotta, mi sem természetesebb, mint az, hogy a club gróf Hunyady Józsefet egyik későbbi közgyűlésén örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.

Augusztus 8-án és 22-én a club két jól sikerült versenyt rendezett. Siófokon augusztus 20-án tartottunk nyilvános versenyt, a „Honszeretet" nevű egyesület ünnepélyével kapcsolatban. Ezt a napot örökké felejthetetlenné tette részünkre vitéz nagybányai HORTHY MIKLÓS kormányzó és családjának megtisztelő jelenléte, akiket a club nevében, amint ez a képen is látható, főtitkárunk üdvözölt. Az üdvözlő beszéd elhangzása után adott jelre a startvonalban álló hajókról és csónakokról háromszoros harsány éljen hangzott el.

Az üdvözlésre a Kormányzó meleg szavakkal válaszolt, amit a szárazföldön is egybegyűlt nagyszámú közönség hatalmas éljenzéssel fogadott. Utána nyomban megkezdődött a két futamból álló vitorlás hajóverseny, amit a Kormányzó az utolsó hajó célbaérkezéséig nemcsak élénk figyelemmel kísért, hanem az egyes versenyzők taktikai munkájára, mint volt gyakorlott yachtversenyző, kritikai megjegyzéseket is tett.

A versenyt a siófoki Fogas-szállóban 150 terítékű fényes udvari bankett követte, ahol a Kormányzó sajátkezűleg adta át a győzteseknek a tiszteletdíjakat, sőt egyes versenyzőket (pl. dr. Moldoványi Jenőt) külön megszólítással tüntette ki.