Bálint Péter

BÁLINT Péter (Bács-Bodrog megye, 1892. február 18. - 1968) tanító, iskolaigazgató.

Élete

Kiskunhalason járt gimnáziumba, 1906 és 1909 között Kalocsán, a tanítóképzőben tanult, majd 1910-ben Felsőlövőn (ma Burgenland) az Evangélikus Tanítóképzőben képesítőzött. Elvégezte az ipariskolai közismereti és a szemléltetőeszköz-készítő tanfolyamot. Még az évben Szentpéterfán kezdte, egy év múltán Nagynordán, 1913-tól Nagyradán folytatta a pedagógus munkát. Kántorizált is. 1926-ban került Veszprémbe, ahol nyugdíjazásig dolgozott. Az első világháború elején két hónapig a fronton volt, megsebesült és 1916-tól rokkantként szabadságolták. 1937 szeptemberében címzetes igazgató-tanító kitüntetést kapott. 1938-ban a Devecseri járásban iskolafelügyelő. 1941. november 1-jétől a Veszprém városi Fiú Elemi Iskolák igazgatója, az iparostanonc-iskolában pedig óraadóként tanít. 1948-ig, az iskolák államosításáig a katolikus fiúiskola igazgatója, majd 1960-ig az Állami Tanítóképző Gyakorló Általános Iskolájában gyakorlatvezető tanár. 1940-ben a Veszprémvármegyei Általános Tanítóegyesület elnöke, tagja a városi képviselőtestületnek és a vármegyei törvényhatóságnak, 1950-től, a tanácsok megalakulásától a városi tanács oktatási bizottságának. Kezdeményezte, hogy Örvényes községben pedagógusoknak részletre vásárolható telkeket parcellázzanak. A Veszprémi Dalegyesület tagja, később az Árpád-házi Boldog Margit Vegyeskar titkára.

Irodalom

• Tanítók, tanárok. Veszprém, 2003. (A veszprémi Dózsa György Általános Iskola Iskolatörténeti Múzeumának sorozata 2.)