Ék Sándor

ÉK Sándor, Leicht Sándor (Szentmihályfa, 1902. augusztus 20. - Budapest, 1975. január 15.) festő- és grafikusművész.

Élete

Az elemi iskola után, 1915-ben a Budapesti Hajógyárba került inasnak. 1918-ban a KMP tagja, 1919-ben, az Ifjú Proletárban jelentek meg rajzai. A Tanácsköztársaság bukása után részt vett az illegális kommunista mozgalomban, 1925 és 1933 között Berlinben élt, Alex Keil néven plakátok, agitációs kiadványokat, szatirikus rajzokat jelentetett meg. 1933-ban a Szovjetunióba emigrált, aktívan részt vett a művészeti életben, a szovjet nép mindennapi életét jelenítette meg alkotásaiban. A Vörös Hadsereg tisztjeként tért haza. 1948-ban az Iparművészeti Főiskola igazgatójává, 1949-ben a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezetőjévé nevezték ki. Fiatal grafikus nemzedékek sorát tanította a mesterség fogásaira. Kiállításokon történelmi és életképekkel, valamint grafikákkal szerepelt. Képességei leginkább a közvetlen politikai célzatú, publicisztikus jellegű témákban érvényesültek. Művészeti kérdésekkel foglalkozó tanulmányai önálló művekként jelentek meg. 1950-ben Munkácsy-díjat, 1951-ben Kossuth-díjat, 1953-ban Érdemes és Kiváló művész címet is kapott. Halála után műveinek egy jelentős része Veszprémbe került.

Művei

• A festő világnézete. Budapest, 1947.
• A szovjet festészet. Budapest, 1947.
• Az orosz nemzeti festészet kialakulása. Budapest, 1948.
• A 19. sz. nagy orosz realista festői. Budapest, 1951.
• A realizmus zászlaja alatt. A festő világnézete. Budapest, 1954.
• Mába érő tegnapok. (Önéletrajz.) Budapest, 1968.)

Irodalom

• POGÁNY Ö. Gábor: Ék Sándor. Budapest, 1963.
• LÁNCZ Sándor: Ék Sándor plakátművészete. Budapest, 1975. (Új magyar életrajzi lexikon: *1902. augusztus 27.)