„Kiláthatunk a kilátóból!” változatai közötti eltérés

Innen: Helyismeret
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Új oldal, tartalma: „<center>Írta: Schildmayer Ferenc</center> Hűséges olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy újságunk 1994 évi II. számában (felismerhető arról, hogy ninc...”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor: 5. sor:
Az alapítványt, illetve Alsóörs község önkormányzatát illeti a dicséret, hogy számtalan jogi és anyagi akadályt elhárítva 2003. szeptember 27-én felavathattuk az újjáépített kilátót. A munkálatok 35 millió forintba kerültek, amelynek felét pályázat útján a '''Széchenyi terv''', a másik felét pedig '''Alsóörs önkormányzata''' biztosította. Csupán a toronyépület eredeti állapotának megfelelő helyreállítása nem lett volna elég arra, hogy „kilássunk a kilátóból”, ugyanis a környező erdő fái időközben magasra nőttek, meggátolva a korábbi gyönyör ű kilátást. Emiatt jelentősen meg kellett magasítani a kilátó szintet annak érdekében, hogy az egykori élményt nyújtsa a körpanoráma.
Az alapítványt, illetve Alsóörs község önkormányzatát illeti a dicséret, hogy számtalan jogi és anyagi akadályt elhárítva 2003. szeptember 27-én felavathattuk az újjáépített kilátót. A munkálatok 35 millió forintba kerültek, amelynek felét pályázat útján a '''Széchenyi terv''', a másik felét pedig '''Alsóörs önkormányzata''' biztosította. Csupán a toronyépület eredeti állapotának megfelelő helyreállítása nem lett volna elég arra, hogy „kilássunk a kilátóból”, ugyanis a környező erdő fái időközben magasra nőttek, meggátolva a korábbi gyönyör ű kilátást. Emiatt jelentősen meg kellett magasítani a kilátó szintet annak érdekében, hogy az egykori élményt nyújtsa a körpanoráma.


Az épület, Padányi Gulyás Jenő építész tervében megfogalmazott architektúrát megtartva, könnyed és elegáns faszerkezet ű magasításával sikerült az eredeti, három megyére kiterjedő kilátást biztosítani. A szintén helyreállított melléképületekkel együtt, szerves egységet képez mind funkcionálisan, mind építészetileg.
Az épület, Padányi Gulyás Jenő építész tervében megfogalmazott architektúrát megtartva, könnyed és elegáns faszerkezetű magasításával sikerült az eredeti, három megyére kiterjedő kilátást biztosítani. A szintén helyreállított melléképületekkel együtt, szerves egységet képez mind funkcionálisan, mind építészetileg.


Az ünnepélyes felavatáson, a környező településekről megjelent, mintegy 250-300 fő lelkesen birtokba vette a kilátót és egy kis sorbaállás után feljutva a kilátó szintre, gyönyörködhetett a pompás kilátásban. Mind az avatóbeszédekből, mind a megjelentek szavaiból osztatlan elismerés csendült ki.
Az ünnepélyes felavatáson, a környező településekről megjelent, mintegy 250-300 fő lelkesen birtokba vette a kilátót és egy kis sorbaállás után feljutva a kilátó szintre, gyönyörködhetett a pompás kilátásban. Mind az avatóbeszédekből, mind a megjelentek szavaiból osztatlan elismerés csendült ki.

A lap 2011. szeptember 29., 15:38-kori változata

Írta: Schildmayer Ferenc

Hűséges olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy újságunk 1994 évi II. számában (felismerhető arról, hogy nincs rajta dátum) megjelent írás „Kiláthatunk-e még a kilátóból?”címet viselte. Az 1990-es évek elején lelkes emberek létrehoztak Alsóörsön egy alapítványt, a Szabadság (korábban Horthy Miklós) kilátó helyreállítása céljából. A kilátótorony és melléképületei teljesen tönkretett (nem tönkrement!!) állapotban voltak. Igen nehéz feltételezni azt, hogy a toronyépület mázsás ajtószárnyai csak úgy maguktól megváltak helyüktől és az erdő fái között kerestek „menedéket”, majd végleg eltűntek.

Az alapítványt, illetve Alsóörs község önkormányzatát illeti a dicséret, hogy számtalan jogi és anyagi akadályt elhárítva 2003. szeptember 27-én felavathattuk az újjáépített kilátót. A munkálatok 35 millió forintba kerültek, amelynek felét pályázat útján a Széchenyi terv, a másik felét pedig Alsóörs önkormányzata biztosította. Csupán a toronyépület eredeti állapotának megfelelő helyreállítása nem lett volna elég arra, hogy „kilássunk a kilátóból”, ugyanis a környező erdő fái időközben magasra nőttek, meggátolva a korábbi gyönyör ű kilátást. Emiatt jelentősen meg kellett magasítani a kilátó szintet annak érdekében, hogy az egykori élményt nyújtsa a körpanoráma.

Az épület, Padányi Gulyás Jenő építész tervében megfogalmazott architektúrát megtartva, könnyed és elegáns faszerkezetű magasításával sikerült az eredeti, három megyére kiterjedő kilátást biztosítani. A szintén helyreállított melléképületekkel együtt, szerves egységet képez mind funkcionálisan, mind építészetileg.

Az ünnepélyes felavatáson, a környező településekről megjelent, mintegy 250-300 fő lelkesen birtokba vette a kilátót és egy kis sorbaállás után feljutva a kilátó szintre, gyönyörködhetett a pompás kilátásban. Mind az avatóbeszédekből, mind a megjelentek szavaiból osztatlan elismerés csendült ki.

Remélve, hogy 68 évvel az első felavatás (1935. szeptember 8.) után, régi fényében pompázó épület sokáig fog állni és ismét kedvelt kiránduló helye lesz a turistáknak.

Befejezésül ismerjük meg a kilátó építésének történetét, Iklódy-Szabó János „Hogyan látom a Balatont és környékét a Horthy Miklós kilátótoronyból” cím ű írásának rövid kivonatából: „Az almádi-i turistáskodó társaság, melynek oszlopos tagjai BUD JÁNOS v. miniszter és TORMAY BÉLA postatakarékpénztári vezérigazgató, aki egyúttal a Balatonalmádi Fürdő r.t. elnöke és a Balatonnak lelkes barátja, bolyongásai közben eljutott az Alsóörshöz tartozó Cserelaki-hegyi csodálatos kilátást nyújtó, 300 m-es, balatoni viszonylatban jelentős magasságú pontjához. Az innen kitáruló, de a bokrok növése által itt-ott megzavart kilátás azonnal magával ragadta a magyar földet szerető felfedezőket. A bokrok és fák között azonban nem lehetett jól kilátni s ezért a lelkes kirándulók közös erővel a szerte-szét heverő kövekből egy kis halmot építettek. E néhány kő volt a Horthy Miklós kilátó alapkő letétele, mert TORMAY BÉLA e kis halomról széttekintve, azonnal felvetette a Veszprém-vármegye határán fekvő zalai hegyen egy kilátó torony építésének tervét”.

Forrás

Új Almádi Újság 2003. (15. évfolyam) 11. sz. 2. o.