„Tóth József” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „thumb TÓTH József (Szentgál, 1913. nov. 15.–Szentgál, 1983. jan. 29.) fafaragó népművész. =Élete= Kanászbojtár, majd Akli-puszt...”)
 
a
 
1. sor: 1. sor:
[[Image:Tóth_József.jpg|thumb]]
+
[[Image:Toth_Jozsef.jpg|200px|thumb]]
  
TÓTH József (Szentgál, 1913. nov. 15.–Szentgál, 1983. jan. 29.) fafaragó népművész.
+
TÓTH József (Szentgál, 1913. november 15. – Szentgál, 1983. január 29.) fafaragó népművész.
  
 
=Élete=
 
=Élete=
9. sor: 9. sor:
 
==Irodalom==
 
==Irodalom==
  
*TÓTH Teréz: ~ fafaragó, - egy bakonyi pásztor élete és művészete. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. Köt. Veszprém, 1971.
+
*TÓTH Teréz: Tóth József fafaragó, - egy bakonyi pásztor élete és művészete. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. Köt. Veszprém, 1971.
  
 
{{DEFAULTSORT:Toth Jozsef}}
 
{{DEFAULTSORT:Toth Jozsef}}
[[Category:Életrajzok]]
+
[[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]]

A lap jelenlegi, 2016. október 9., 20:31-kori változata

Toth Jozsef.jpg

TÓTH József (Szentgál, 1913. november 15. – Szentgál, 1983. január 29.) fafaragó népművész.

Élete

Kanászbojtár, majd Akli-pusztán, később Szentgálon gulyás, a termelőszövetkezetben tehenész, aki pásztor őseitől tanulta a fafaragást. Élményanyagát a környezete, a Bakony erdeinek növény- és állatvilága, az öregektől hallott balladák és mesék adják. Az állattartás és a falusi élet használati eszközeit díszítette: botokat, tükröst, pipát, ostort, dobozokat. Technikája a domborítás, néha a karcolás és a spanyolozás. A dunántúli pásztorfaragás hagyományainak mesteri továbbfejlesztője. 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon faragásaival díjat nyert. 1962-ben megkapta a Népművészet Mestere címet. Munkáiból egy kollekciót a Laczkó Dezső Múzeum őriz. A zirci Reguly Antal Múzeumban a Bakony népművészete című, 1997. augusztus 20-án megnyílt kiállításon legszebb munkái láthatók.

Irodalom

  • TÓTH Teréz: Tóth József fafaragó, - egy bakonyi pásztor élete és művészete. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. Köt. Veszprém, 1971.