„Vajkai Aurél” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a (Irodalom)
a (Irodalom)
29. sor: 29. sor:
 
== Irodalom ==
 
== Irodalom ==
 
*GUNDA Béla: Vajkai Aurél 70 éves. = Ethnographia, 1974. 4. sz.
 
*GUNDA Béla: Vajkai Aurél 70 éves. = Ethnographia, 1974. 4. sz.
*[PETÁNOVICS Katalin: Dr. Vajkai Aurél 75 éves. = Veszprém Megyei Múzeumi Közlemény 14. Történelem. Veszprém, 1979. (Munkásságának bibliográfiája.) http://epa.oszk.hu/01600/01610/00014/pdf/vmm_14_1979_02_petanovics.pdf]
+
*[http://epa.oszk.hu/01600/01610/00014/pdf/vmm_14_1979_02_petanovics.pdf PETÁNOVICS Katalin: Dr. Vajkai Aurél 75 éves. = Veszprém Megyei Múzeumi Közlemény 14. Történelem. Veszprém, 1979. (Munkásságának bibliográfiája.)]
 
*MATYIKÓ SEBESTYÉN József: A Balaton-mellék néprajztudósa. Vajkai Aurélról. = Somogyi Honismeret, 1986. 1. sz.
 
*MATYIKÓ SEBESTYÉN József: A Balaton-mellék néprajztudósa. Vajkai Aurélról. = Somogyi Honismeret, 1986. 1. sz.
 
*LACKOVITS Emőke: Búcsú Vajkai Auréltól. = Néprajzi Hírek, 1987. 2. sz.
 
*LACKOVITS Emőke: Búcsú Vajkai Auréltól. = Néprajzi Hírek, 1987. 2. sz.

A lap 2015. április 24., 15:00-kori változata


Ertektar.png


Vajkai Aurél
Vajkai.jpg
Született: Kolozsvár
1903. május 14.
Elhunyt: Budapest
1987. november 29.
Pályafutása
Foglalkozása: etnográfus, író, orvos


Wagenhuber Aurél (Kolozsvár, 1903. május 14. - Budapest, 1987. november 29.) etnográfus, író, orvos.

Élete

Kassán tett érettségi vizsgát, majd a budapesti tudományegyetem orvosi karán 1927-ben szerzett oklevelet. Rövid ideig az Angyalföldi Elmegyógyintézetben dolgozott. Figyelme a paraszti kultúra felé fordult, kapcsolatba került a Budapesti Néprajzi Múzeummal. 1937-től Veszprémben muzeológus, az 1939-1941-es években a Keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója, 1941-1942-ben a Néprajzi Múzeum munkatársa. 1942 és 1945 között a Magyarságtudományi Intézetben dolgozott, amelynek megbízásából végezte a szentgáli gyűjtést. 1945-től 1949-ig a Néptudományi Intézet tanára és közben 1946-tól 1948-ig a budapesti egyetem néprajz tanszékének helyettes tanára. Egyetemi magántanári fokozatot szerzett. 1949-ben Veszprémbe költözött. Ez évtől 1955-ig a Veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatója, majd nyugdíjazásáig, 1965-ig az intézmény tudományos osztályvezetője. 1959-től a történettudományok és a néprajz kandidátusa. 1950-től Balatonalmádiban élt, de szívesen időzött felesége cserszegtomaji házában. Végakarata szerint a cserszegtomaji temetőben nyugszik. A hegyközségben 1996 óta utca viseli a nevét. Tudományos munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt. Néprajzi tanulmányai, monográfiái mellett számtalan művészeti, honismereti, idegenforgalmi tárgyú cikket és közel nyolcszáz zenekritikát publikált. Néprajzi munkásságát Győrffy István emlékéremmel, a népi orvoslás terén elért eredményeit pedig az Orvostörténeti Társaság Népi Orvoslás Szakosztálya örökös elnök cím adományozásával ismerte el. Zenekritikáiért Péterfy Emlékplakettet kapott.

Munkássága

  • Veszprém megye népi építkezése 1-2. Rész. = Népr. Értesítő, 1940. 1-2. sz.
  • A magyar népi táplálkozás kutatása. Budapest, 1947.
  • A magyar népi építkezés és lakás kutatása. Budapest, 1948.
  • A magyar népi orvoslás kutatása. Budapest, 1948.
  • A Bakony néprajza. Budapest, 1959.
  • Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Budapest, 1959.
  • Balatonmellék. Budapest, 1964.
  • Lake Balaton. Budapest, 1967.
  • Néprajzkutatás Veszprém megyében. = Veszprém Megyei Múzeumi Közlemény 13. Történelem. Veszprém, 1978.
  • Negyvennyolc a népművészetben. = Új Horizont, 1998. Különszám.

Irodalom

Külső hivatkozás

Veszprém megyei életrajzi lexikon