Torgyöpi csárda

Írta: Schildmayer Ferenc

Almádiban az 1800-as évek közepéig a szőlőbeli épületeken kívül két nevezetes épület volt, a két csárda, amelyeket Alsó, illetve Felső Csárda néven ismerünk. Az Alsó Csárdát Torgyöpi Csárdának is nevezték, nem tudni, hogy honnan származik ez a név. Nevezetessége az volt, hogy az épületen keresztül húzódott Veszprém és Zala vármegyék határa. Kérdéses, hogy szándékos, vagy véletlen cselekedet következménye volt ez az országos hírnévre szert tett különlegesség.

Az 1858. évi térkép részlete

A csárda építési ideje nem ismert, csupán a veszprémi káptalannal, mint földesúrral kötött és levéltárakban fennmaradt bérleti szerződésekből kapunk információt a csárdáról. A káptalan általában Almádi pusztát adta bérbe, amelyen a szőlőkön kívül minden egyebet (csárdákat, réteket, nádvágást, halászatot stb.) értettek. Földrajzi értelemben Almádi vízparti, sík részét nevezték pusztának, a többi részt szőlőhegynek nevezték. Tekintsük át az Alsó Csárdára vonatkozó, levéltárban őrzött szerződésekből származó adatokat, kronologikus rendben.

• 1760. október 25. Fülöp Mihállyal kötött szerződésben „...az épületek tetejét és kerítését a bérlő javítja” kitétel szerepel, tehát meglevő épületről, illetve annak esetleges javításáról van szó. Úgy vélhetjük, hogy a csárda az 1750-es évek elején épülhetett, nem kizárva egy korábbi időpontot.
• 1766. Fülöp Mihály, mint korábbi bérlő ismét árendába kérte Almádi pusztát, amit Lőrincz István szentkirályszabadjai nemes ember már három éve bérelt. A bérleti szerződések általában három évre szóltak, amit akár többször is meghosszabbítottak.
• 1766. Lőrincz István kérte a bérlet meghosszabbítását, amit megkapott. Az igen részletes szerződés végén rögzítették, hogy 3 esztendő eltelte előtt 3 hónappal jelezze további szándékát.
• 1772. október 26. Lőrincz Istvánnal, a már két alkalommal megújított szerződést meghosszabbítják újabb két évvel.
• 1774. október 26-án további két évre kötöttek szerződést és Lőrincz Istvánt ez alkalommal kötelezték az Alsó Csárdánál nyolc öl (kb. 15 méter) hosszúságú, kőfalas fészer megépítésére, amelyhez az „Uraság” adja az anyagot.
• 1796. Felsőőrsiek bérbe akarták venni a csárdát, Lőrincczel azonos feltételekkel. Ebből következik, hogy Lőrincz István nagyon sokáig bérelte az Alsó Csárdát.
• 1803. Az Alsó Csárdának külön bérlője volt (tehát nem a pusztát bérelte) Nagy József személyében, aki később a káptalan úriszéke elé került, mert rablott holmit találtak nála.
• 1817. április 6. A veszprémi Primus Jánosnak adták bérbe a csárdát bor és húsmérési joggal. A pusztát is megkapta nádlással, kaszálással és tüzelni valóval együtt 200 váltóforint éves bér fejében.
• 1823. március 19. A veszprémi Rozmán Istvánnak adták bérbe Almádi pusztát egy esztendőre 320 váltóforint ellenében.
• 1828 Rosos Ignác és Kováts Dániel bérlők két évre átengedték az Alsó Csárda haszonvételét 130 váltóforint ellenében Szelestey Ferencnek.
• 1829. november 17. A káptalan a veszprémi Tóth Jánossal kötött kontraktust, ami 1830 évi Szt. György naptól számított egy évig volt érvényben.
• 1840. április 7-én kötött szerződés értelmében három évre Kun István vette bérbe az Alsó Csárdát 100 váltóforint ellenében.
• 1845. Szent György naptól 1848. Szent György napig ismét Kun István a bérlő, de akkor már a Felső Csárdát is bérli.

Az 1858. évi kataszteri felmérés szerint az Alsó Csárdához a következő területek tartoztak.

3365 hrsz.	legelő	180 négyszögöl
3366 hrsz.	legelő	30 négyszögök
3367 hrsz.	lakó és gazdasági épület   udvarral, 157. házszám	330 négyszögöl
3368 hrsz.	zöldségeskert	48 négyszögöl
3369 hrsz.	legelő	183 négyszögöl
3370 hrsz.	zöldségeskert	173 négyszögöl
3871 hrsz.	komlókert	332 négyszögöl

Az államosításig káptalani tulajdon volt az Alsó Csárda, amelynek mint előzőekben láthattuk, folyamatosan volt bérlője. 1866. szeptember 22-én döntés született arról, hogy a káptalani erdőkerülő fogja lakni az épületet. Tekintettel arra, hogy az iratok hiányosan maradtak fenn, nem ismeretes, hogy mikor szűnt meg a csárda funkció. 1871-ben káptalani cselédházként említik az iratok, amelyben az erdőkerülő, vagy a juhász lakott. 1888-1907. között kiadott helységnévtárak Torgyöpöt mint Almádihoz tartozó lakott helyet említik, 5, 8, 12 fő lakossal. Az 1930-as években a káptalan erdőőre lakott benne. 1909-ben és 1938-ban a vasút és a 71. számú út számára kisajátítások történtek, így egyre kisebb terület tartozott az egykori csárdához.

E rövid áttekintésből képet kaptunk egy több mint kétszáz éves épület sorsáról, amelyet 1832-től mint Almádi nevezetességét említik, sajátos helyzete miatt, amit Eötvös Károly is megemlít „Utazás a Balaton körül” című művében. Még egy adatot kell zárásként megemlíteni a csárdával kapcsolatban. 1844-ben vita támadt a veszprémi káptalan és Zala megye között a Balaton vizében levő határt illetően. Egyesség a felek között nem jött létre, ezért kijelölt bíróság döntötte el a vitát. Ennek során 1844. szeptember 6-án helyszíni szemlét tartó nádori bíróság tagjaként, Deák Ferenc is járt az Alsó Csárdában és a vitát eldöntő okiraton olvasható sajátkezű feljegyzése.

A csárdából ma már nem látható semmi, csupán egy kerítésbe épített megyei határt jelző kő - amelyet az 1858 évi felméréskor helyeztek el -emlékeztet a híres csárdára.

Kapcsolódó cikkek

• A Torgyöpi Csárda történetéhez...

Forrás

Új Almádi Újság 2005. (17. évf.) 1. sz. 2. p.