A lap jelenlegi, 2016. május 18., 16:24-kori változata

SEBESTYÉN Gyula (Szentantalfa, 1864. március 7. – Balatonszepezd, 1946. február 12.) néprajzkutató, író. Az MTA-nak 1905-től levelező-, a Kisfaludy Társaságnak rendes tagja.

Élete

Középiskoláit Veszprémben, Pozsonyban és Debrecenben végezte. A budapesti tudományegyetemen magyar és német irodalmat, nyelvészetet, esztétikát és magyar őstörténetet hallgatott. 1893-tól a Nemzeti Múzeum könyvtárának munkatársa. Doktori vizsgát 1901-ben tett és még abban az évben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum őrévé. 1905-től az intézmény igazgató-őre. 1892-től 1918-ig az Ethnográphia társ- majd főszerkesztője. 1897-től a Néprajzi Társaság főtitkára, 1911-től alelnöke, 1917 után elnöke, 1920-tól tiszteleti tagja. A Dunántúl néprajzi feltárásához a Magyar Népköltési Gyűjtemény 8., balladákat, dalokat, románcokat tartalmazó kötetével járult hozzá. Nevéhez fűződik a vidékünkön is hamar kibontakozó önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom megszervezése. 1911-től a Folklore Fellows magyar osztályának elnökeként országos népköltészeti, népzenei, néphit- és szokásgyűjtést indított. 1916-tól a Nemzeti Múzeum osztályigazgatója 1919. évi nyugdíjazásáig. Balatonszepezdre vonult vissza. A Balatoni Társaság létrehívójaként, helyettes elnökeként alapította meg a Balatoni Kurír című lapot és 1921-ben a Balatoni Évkönyvet. Figyelemreméltó szervezőmunkája, amelyet a badacsonyi Balatoni Emlékmúzeum, a keszthelyi Országos Könyvtár és Dunántúli Központi Múzeum, a Balatoni Társaság és a Balaton idegenforgalmának kultúrálttá tétele érdekében fejtett ki. Batsányi János és Eötvös Károly kultuszát aktívan erősítette.

Bujdosó néven néprajzi kutatásait is feldolgozó színjátékokat írt: Ekkehard. (Tragédia.) 1925–1933 – Magyar misztérium. Téli alakoskodó játék. 1936. Balatonszepezdi villája falán emléktáblát helyeztek el, kertjének végében rovásírásos kőoszlop emlékeztet a hun-székely rovásírás kutatójára. Gyermekévei falujában, a köveskáli alsó református temetőben nyugszik.

Művei

• A székelyek neve és eredete. Budapest, 1897.
• A regősök. Budapest, 1902.
• Regős-énekek, Budapest, 1902.
• A magyar honfoglalás mondái. 1–2. Köt. Budapest, 1904–1905.
• Dunántúli gyűjtés. Magyar Népköltési Gyűjtemény. 1–8. Köt. Budapest, 1906.
• Rovás és rovásírás. Budapest, 1909.
• A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest, 1915.
• Gesta Hungarorum. Magyar hősmondák öt könyve. Budapest, 1925.
• Mosolygó balatoni emlékek. (Anekdotagyűjtemény.) Budapest, 1935.

Irodalom

• Sebestyén Gyula születésének 70-iki évfordulójára. = Ethnographia, Ethnographia - Népélet Ethnográfia, 1934. 1–2. sz.
• SZENDREY Ákos: Sebestyén Gyula = Ethnographia, Ethnographia - Népélet Ethnográfia, 1946. 1–4. sz.
• DIÓSZEGI Vilmos: Sebestyén Gyula jelentősége a néprajztudományban. = Ethnographia, Ethnographia - Népélet Ethnográfia, 1964. 3. sz.
• VOLLI István: Sebestyén Gyula a dunántúli regős énekek gyűjtője. = Jelenkor, 1964. 5. sz.
• DIÓSZEGI Vilmos: Sebestyén Gyula. Budapest, 1972.
• LACKOVITS Emőke: Sebestyén Gyula (1864–1946). = Honismeret, 1989. 5. sz.
• Tanulmányok a 125 éve született Sebestyén Gyula emlékére. (Szerk.: LACKOVITS Emőke.) Veszprém, 1991.
• ÁGH István: Egy köveskáli mese. = Új Horizont, 1995. 3. sz.