Sümegi Tóth Tivadar
SÜMEGI TÓTH Tivadar (Sümeg, 1910. nov. 19.–Sümeg, 1942. aug. 15.) költő.
Élete
Középiskola tanulmányok után sok mindennel próbálkozott, sokáig Budapesten volt tisztviselő. Hányatott sorsáról népies ízű, fanyar hangulatú versei tanúskodnak. A Magyar Élet és a Kelet Népe közölte költeményeit. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5–6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. A felsorolt művei ezek közé tartoznak, amelyeket a vele foglalkozó lexikonok (tévesen) önálló kötetként tartanak számon. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban (Szerk. és bev.: EGERSZEGI Ferenc.) A sümegi Városi temetőben nyugszik. A városban utca viseli nevét, a Cseh László utcában lévő szülőházán tábla őrzi emlékét.
Művei
- Magyar siratás. Budapest, 1934.
- S. O. S. Budapest, 1934.
- Hinta-palinta. Budapest, 1935.
- Erató. Budapest, 1936.
- Csizma az asztalon. Budapest, 1937.
- Az én karácsonyom. Budapest, 1937.
- Ajándék. Tavasz a télben. Budapest, 1938.
Irodalom
- MÓRICZ Zsigmond: ~. = Kelet Népe, 1942. 13. sz.
- KOVÁCS Erzsébet: Emlékezzünk! ~ a hányatott sorsú költő. = Sümeg és Vidéke, 1990. okt. 30.
