Pathai István

PATHAI István, Patai István (Pápa, 1555. aug. 5.–Belényes, 1632 második fele) ref. püspök.

Élete

Gyermekkorát Pápán töltötte és 1585 és 1612 között ott lelkészkedett, majd 1624-ig Veszprémben, azután 1628-ig ismét Pápán szolgált. 1612 után a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. 1612. november 11-én nevezetes zsinatot tartott Köveskúton, ahol a hercegszőlősi kánonokat még 55 cikkel bővítették. Megkísérelte elősegíteni a reformátusok és az evangélikusok megegyezését. Polemikus művében (Amaz hét fejű...parázna Babillonnak...tüköre. Pápa, 1626.) támadta a katolikus egyházat, ezért följelentették a nádornál. 1628-ban Bethlen Gábor kívánságára Erdélybe ment és elvállalta a belényesi lelkészséget, ahol 1631-ben esperessé választották. Egy halotti és egy papszentelési éneke, négy vallási témájú műve, 144 levele és három verse maradt fenn. Utóbbi kid.: RMKT 17. század. 8. Köt. Budapest, 1976.

Művei

• A sacramentomokról in genere. Es kiváltképpen az úrvachoráiáról való könivecske. Hn. 1592., 2. kiad. Gyulafehérvár, 1643.

Irodalom

• EÖTVÖS Lajos: Adatok ~ superintendens életéhez. = Révésze Figyelmezője, 1871.
• ZOVÁNYI Jenő: ~ halálának éve. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1941.
• KATHONA Géza: ~ püspök és Zichy Péter kapitány. = Református Egyház, 1963.