Medgyaszay István

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. június 24., 16:42-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „thumb MEDGYASZAY István (Bp., 1877. aug. 23.–Bp., 1959. ápr. 29.) építész, szakíró. =Élete= Egyetemi tanulmányait Budapesten...”)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

MEDGYASZAY István (Bp., 1877. aug. 23.–Bp., 1959. ápr. 29.) építész, szakíró.

Élete

Egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, majd Franciaországban tanult. A század eleji, sajátosan magyaros stílustörekvések egyik számottevő, formavilágában eredeti, gazdag képzeletvilágú egyénisége. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet formakincseit használta fel mértéktartó módon. 1906-ban a milánói nemzetközi kiállítás magyar termének megtervezéséért a kiállítás aranyérmét kapta. 1908-ban, Veszprémben építette az első magyarországi vasbeton-szerkezetű színházépületet. 1909-ben átépítette a soproni színházat, a Nemzeti Színház tervpályázatán pedig 1913-ban első díjat nyert. Budapesten és vidéken bérházakat, szállodákat és templomokat tervezett. 1938-ban az ő tervei alapján épült a Somló tetején a Szent Istvánról elnevezett kilátó. Indiai tanulmányútja során színházat és fejedelmi palotát tervezett Bombayban. Művein korszerű építészeti elemeket is alkalmazott. A magyar népi építkezésről több tanulmánya jelent meg. 1997-ben a Veszprémi Tetőfedő Iskola felvette nevét.

Művei

  • A vasbeton művészi formáiról. = Művészet, 1909. 1. sz.
  • Templomstílusok. Veszprém, 1993. (Pannon Panteon 9.)

Irodalom

  • WANNENMACHER Fábián: ~. = Magyar Építőművészet, 1930. 5–6. sz.
  • KISMARTY-LECHNER Ödön: A 80 éves ~. = Magyar Építőművészet, 1957. 5–6. sz.
  • KATHY Imre: ~ születésének századik évfordulójára 1877–1977. = Magyar Építőművészet, 1978. 3. sz.
  • KATHY Imre: ~. Bp., 1979.
  • TASNÁDI Attila: Kell-e nekünk ~? = Magyar Fórum, 1992. 37. sz.
  • n. é.: ~ nevét vette fel a tetőfedő iskola. = Napló, 1997. márc. 17.