Kodolányi János
KODOLÁNYI János (Telki, 1899. márc. 23.–Bp., 1969. aug. 10.) író, újságíró.
Élete
Vidéki köznemesi családból származott, apja erdész volt. Középiskolába Pécsett és Székesfehérvárott járt. Diákkorától írt, szerkesztett. Első verseskötete Hajnal címmel 1915-ben jelent meg Pécsett, 1917-ben Diák-toll címmel irodalmi lapot szerkesztett. Az 1919–1921-es években filozófiai, esztétikai és szociológiai tanulmányokat folytatott, verseit rendszeresen közölte a pécsi Krónika c. folyóirat. A Magyar Írás kiadásában, 1921-ben jelent meg Üzenet enyéimnek c. kötete, ezután már nem írt verseket. Sötétség c. elbeszélését a Nyugat közölte, s ez felkeltette Móricz Zsigmond érdeklődését is. Több napilap és folyóirat munkatársa volt. Megismerkedett Bajcsy-Zsilinszky Endrével és József Attilával, egy rövid ideig kapcsolatban állt a munkásmozgalom baloldalával is. Egyik vezető egyénisége volt a népi írók mozgalmának, részt vett a Válasz c. folyóirat szerkesztésében, rokonszenv fűzte Szabó Lőrinchez, Németh Lászlóhoz és Tamási Áronhoz. 1934-ben bejárta az Ormánság falvait, ekkor írta a Baranyai utazás c. irodalmi szociográfiáját, amely 1941-ben jelent meg. A 30-as évek második felében öt alkalommal járt Finnországban, utazásairól Suomi, a csend országa c. útirajzában és a Suomi titka c. naplójában számolt be. Az őstörténet és a magyar történelem honfoglalás kori évszázadai elevenednek meg a harmincas években írt regényeiben. Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón a megnyitó beszédet mondta, de a 2. világháború időszakában készült írásai sok ellentmondás és vita forrásai voltak. A háború után önkritikusan fordult szembe korábbi téves nézeteivel. Balatonakarattyai villáját a 30-as évek végén a Végrendelet c. dráma tiszteletdíjából vásárolta meg. Kezdetben csak nyaranta használta, 1949-től végleg ide költözött. Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Várkonyi Nándor és mások látogattak meg otthonában. Kiterjedt levelezése kötötte a külvilághoz Akarattyán. A villa falán ma tábla őrzi emlékét. Súlyos anyagi gondokkal küszködött, egészsége is egyre romlott. Ezekben az években Jézusról szóló nagy regényén dolgozott. 1955-ben tért vissza az irodalmi életbe, tagja lett az Írószövetségnek. Éltek, ahogy tudtak címmel megjelentek válogatott elbeszélései. 1957-ben az Égő csipkebokor c. regényével kezdődött el életmű-kiadása. 1956 tavaszán súlyos szívbetegséggel Balatonfüreden gyógykezelték. Gyakran megfordult Nemesgulácson, ahol a nagyapjának birtoka volt. Elsüllyedt világok és a Visszafordulás c. műveinek Nemesgulács a színhelye. A Visszapillantó tükör c. munkája Balatonakarattyai emlékeket idéző önéletrajzi mű. 1937-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
Művei
- Részben Veszprém megye területén játszódnak az alábbi regényei: Vas fiai. Bp., 1936.
- Boldog Margit. Bp., 1934. és 1964.
- Holdvilág völgye. Bp., 1942.
- Az égő csipkebokor. Bp., 1957.
- Vízválasztó. Bp.,
- 1960. Fellázadt gépek. (elb.) Bp., 1961.
- Pogány tüzek. Bp., 1968.
- Visszapillantó tükör. Bp., 1968.
Irodalom
- VÁRKONYI Nándor: ~. Pécs, 1941.
- MÓRICZ Zsigmond: ~. = Ceruzajegyzetek. Bp., 1959.
- NAGY Péter: ~ hazatérése. Az elbeszélő. Bp., 1965.
- TÜSKÉS Tibor: ~. Bp., 1974.
- FONAY Tibor: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989.
- TÜSKÉS Tibor: Irónk és Akarattya. = Új Horizont, 1990. 2. sz.
- HEGEDÜS Géza: ~ (1889–1969.) = Magyar irodalom arcképcsarnoka. 2. Köt. Bp., 1992.
- TÜSKÉS Tibor: Kodolányi és az Ojbarsz futása. = Bakony-balatoni kalendárium 1997. Vp., 1996.
- TÖLGYESI József: Nyitottság és függetlenség. Kúti Csaba Kodolányi-emlékeiről és szellemi értékeinkről. = Új Horizont, 1999. 4. sz.
