Horváth Ernő (muzeológus, paleobotanikus)

HORVÁTH Ernő (Aszód, 1929. febr. 10.–Zemplén, 1990. máj. 24.) muzeológus, paleobotanikus.

Élete

Aszódon végezte az általános és középiskolát. A budapesti tudományegyetemen szerzett biológia–földrajz szakos középiskolai tanári diplomát. Pályáját azonban nem tanárként, hanem segédmuzeológusként a Budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában kezdte. Hamarosan a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztályára került, majd 1953-ban a Szombathelyi Savaria Múzeumban helyezkedett el, ahol élete végéig dolgozott. A múzeum természettudományi osztályának vezetése mellett az 1960-as évek közepétől megyei múzeumigazgató-helyettes, közben rövidebb-hosszabb ideig megbízott megyei igazgató. Sokoldalú érdeklődésű, szenvedélyes gyűjtő, aktív természetvédő, fáradhatatlan ismeretterjesztő volt. Szűkebb szakmai tevékenysége az ősnövénytan (paleobotanika). A Bakony természeti képe program egyik alapító tagja. A Bakony-kutatás mintájára 1976-ban megszervezte Az Alpokalja természeti képe programot. A Bakony hegységben az ősnövény-maradványok közül elsősorban a kovásodott fatörzseket gyűjtötte. Tudományos és ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja a százat, amely főként a szakmai folyóiratokban és évkönyvekben, valamint a Vas megyei lapokban jelentek meg. A Bakonyban végzett kutatásainak összegezését tartalmazó csaknem kész tanulmányának publi-kálásában váratlan halála akadályozta meg.

Művei

• A Bakony ősnövényvilága (A Bakonyban végzett ősnövénytani kutatások története). = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 12. Vp., 1977.

Irodalom

• PAPP Jenő: Megemlékezés ~ről (1929–1990).
• Savaria, Vas Megy. Múz. Ért., 20. Szombathely, 1992.
• TÓTH Sándor: Az ősnövényvilág bakonyi kutatója volt. = Napló, 1994. febr. 21.
• BALOGH Lajos: – Andreánszky tanítvány ~ ősnövénytani hagyatéka a szombathelyi Savaria Múzeumban. = Magyar Természettudományi Múzeum Studia Naturalis, 9. Bp., 1996.