Hattyú vendéglő
Hattyú vendéglő története
Almádi képe a XIX. század második felében
Almádit első alkalommal egy 1493. évben keltezett oklevél mint szőlőhegyet említi és lényegében az 1800-as évek második feléig változatlannak tekinthetjük ezt a státuszt. Hegyközségi szervezetben létezett, csak 1869-ben, a szőlőbirtokosok kérelme alapján, megyegyűlési határozattal nyert önálló községi rangot. Almádi káptalani birtok volt, a veszprémi káptalan volt a földesura. E téren a század második felében, elsősorban az 1870-es évektől számíthatóan történtek változások, ugyanis a birtokosok egyre gyarapodó számban használták a szőlőikben levő épületet hosszabb tartózkodásra, nyaralásra.
E folyamat felgyorsulását „segítette” a Balaton-felvidéken végigsöprő filoxéra járvány, amelyik Almádit 1887-ben érte el, és nagyrészt kipusztította a szőlőket. Ennek okán elkezdődött az elsődlegesen pinceprésház funkciót betöltő épületek átalakítása, amelyek gyakran jelentősen kibővítve nyaralóként működtek tovább, nemcsak a tulajdonos számára, hanem nyaralóvendég fogadására is alkalmassá téve.
Almádinak mint fürdőhelynek első hivatalos megnyitására 1874-ben került sor, amint ezt Brenner Lőrinc veszprémi építőmester, almádi szőlőbirtokos, az 1884 évi szezon megnyitásakor mondta, „van szerencsém a tizedik alkalommal megnyitni Almádi fürdőt”. Brenner 1877 tavaszán, a veszprémi Káptalantól mint földesúrtól nyert engedély alapján, két forint éves bérleti díj ellenében, cölöpökre állítva, nyolc kabint épített a Balatonba, nagyjából a Remete patak torkolata közelében, amelynek a bejárati épülete, megközelítőleg a ma álló Irredenta emlékmű helyén volt.
A későbbi évek során fürdőházként említett, majd folyamatosan bővülő építmény mellett, illetve annak közelében egy fabódéban működő kocsma állt. Ez volt lényegében a község „központja”, természetesen csak nyáron. Az említett kocsma pontos helye nem azonosítható a korabeli hírek alapján, de nem lehetett túl messze a fürdőház említett bejárati épületétől. Az akkori sajtó hírei szerint a közönség nagyon hiányolta egy rendes vendéglő meglétét, pedig gyakran még zene is volt a kocsmánál. Az 1870-es évek végének állapotát jól jellemzi a Veszprém című hetilap, 1879. július 27-én megjelent itt idézett híradása: „Az Almádi fürdőt igen szép számú közönség kezdi látogatni, de a múlt vasárnap sajnos kellemetlenséget kellett tapasztalni, ugyanis az ottani korcsmáros olyan átkozott rossz bort adott, hogy többen kénytelenek voltak, mint nekünk hírül hozták, a korcsmáros szeme láttára a földre önteni a lőrét. Ha a Balaton mellett nem lehet jó bort adni, akkor a világon sehol. Nem fog tehát ártani, ha az almádii birtokosok komolyan fellépnek, hogy hegyüknek és fürdőjüknek renoméját ilyen egyesek nyerészkedési vágya meg ne rontsa.”
Elsősorban a nyaraló közönségnek és bizonyára a szőlőbirtokosoknak is igényük volt a szórakozásra, ezért egy igazi vendéglő híján a szőlőkben rendeztek mulatságokat, amint azt néhány itt következő, a Veszprém címû hetilapból vett idézetek mutatják.
„1878. július 28. Lapunk múlt számában jelzett tánc mulatság Simon Rudolf szilvásában oly kitűnően sikerült, hogy általa Almádi jó hírneve csak öregbedni fog.” Ez „batyu mulatság” volt, ami azt jelentette, hogy az ennivalót a vendégek hozták, a bort pedig a szőlősgazda biztosította.
„1880. május 30. ...a múlt évben a Kiskúti Csárdában volt Varga János vendéglős az Almádi szőlőhegyen a Scherer-féle nyári lakban vendéglőt nyitott, hol is a vendégeknek most már étkezni is lehet.” Az említett Scherer-féle szőlő a mai Szent Imre herceg út 1 számú épület közelében, vagy annak helyén volt.
„1881. július 24. A mai almádii Anna-bál....népes lesz, amennyiben az Almádiban levő 260 fürdővendégen kívül B.-Füredről, Keneséről, a Szabadihoz közel eső helységekből is számosan rándulnak ki oda, nem számítva, hogy Veszprémben is alig lesz intelligens család, melynek 1–2 tagja ki ne rándulna e rendkívül kedélyesnek ígérkező mulatságra. A vigalom a Scherer-féle szőlőnek e célra rendezett helyiségeiben fog megtartatni.”
„1882. július 23. Tegnap Almádiban az ott mulatozó közönség a Simon-féle szőlőben nyári mulatságot rendezett.”
„1883. augusztus 5. Mint lapunknak írják július 29-én Anna-bál volt Almádiban. Fényesen sikerült. A táncterem gyepes térségen volt elkerítve és csinosan feldíszítve... A bált megelőzőleg a tánchely végében felállított színpadon az ott működő színjátszó társulat adott elő egy kis szellemes francia vígjátékot „A színésznő”-t. Az előadás után következett a tánc. Az első négyest 48 pár táncolta. A kedélyes mulatság éjjel két órakor ért véget.”
A teljesebb képhez hozzá tartozik, hogy akkoriban két csárda is volt Almádiban, de ezek egyrészt messze estek az akkori település központjának tekinthető fürdőháztól, másrészt eredeti funkciójukból következően – az utasok megálló helye – sem tudtak megfelelni az egyre jelentősebbé és látogatottabbá váló fürdőhely szórakozóhelyének számító vendéglőnek. Mindezek ellenére az Alsó csárdánál (Torgyöpi csárda), miután közel volt a Balatonhoz, az 1800-as évek végén esetenként rendeztek mulatságokat.
E néhány újsághír alapján az állapotokat jól megközelítő képet kaphatunk arról, hogy a fellendülőben levő fürdőhelyen mennyire hiányzik egy olyan vendéglő, ahol az egyre nagyobb szabású bálokat és hasonló mulatságokat meg lehetne rendezni.
Az Almádi Fürdő Részvénytársaság magalakítása, a Hattyú vendéglő megnyitása
Almádi településtörténetében meghatározó szerepet játszott az Almádi Fürdő Részvénytársaság, ezért megalapításának indokait és körülményeit szükséges röviden ismertetni.
Kompolthy Tivadar lapjában, a Veszprémi Független Hírlap 1882. augusztus 9-i számában vezércikk jelent meg a fürdő helyzetéről, amelyben a szerző a jövő esztendő sürgető teendőit taglalja, utalva a helyi kezdeményezés fontosságára. A szerző úgy látta, hogy „a fürdőháznak jövőre felépülni kell, s jobb ha ezt mi veszprémiek tesszük, mintsem hogy budapesti vállalkozók ragadják ki kezünkből a fürdő e fő emeltyűjét. ....Mindenesetre meg kell előzni a budapesti százszemű éhes gründer-hadat s nekünk kell, így vagy úgy, e fürdőházat felépíteni... Így lesz Almádiból...Veszprém Tuszkulánuma.”
1883 májusában a Veszprémi Független Hírlap ismét vezércikkben foglalkozott a részvénytársaság ügyeivel felemlítve a Balaton-parti települések között kibontakozott fejlesztési versenyt, amiben Almádinak a veszprémiek szerint részt kell vennie, mégpedig egy részvénytársaság megalapításával.
A cégbírósági adatok szerint a megalapítást az 1883. november 28-án megtartott közgyűlésen a jelenlevők kimondták, az alapszabályt elfogadták és 1884. április 17-én cégbírósági bejegyzésre is sor került. A cégbíróságon bejegyezték a társaság működésének tárgyát a következők szerint, „..a közönségnek jutányos ellátása mellett kényelmes fürdő helyet állítani, egyszersmind a részvényeseknek anyagi nyereséget biztosítani.” A 15 tagú igazgatóság elnöke Brenner Lőrinc lett, rajta kívül még több almádi birtokos volt a tagja. A megalakítás körüli munkálkodás keretében Kompolthy Tivadar laptulajdonos mellett, elsődlegesen Brenner Lőrinc veszprémi építőmestert – egyébként mindketten almádi szőlőbirtokosok – kell megemlíteni aki azokban az években Almádi község bírája is volt.
Brenner Lőrinc aktivitását mutatja egy a Veszprém című hetilapban megjelent hír: „Almádi község érdemes bírája Brenner Lőrinc úr megvette a Pinkóczi-csárdát a regáléval együtt 1200 Ft-ért s most egy r.t. létesítését tervezi, mely 10 000 Ft tőkével Almádiban 8–10 vendégszobával ebédlő és táncteremmel ellátott szállodát építtetne, szóval Almádi jövőjének alapját letenné. Ezen szálloda a Balatonhoz legközelebb eső szőlők valamelyikében emeltetnék s onnét egy gyönyörű sétány vezetne le a Balatonhoz, melynek partján egy kis kioszk díszlenék, hol frissítőket szolgálnának ki. Megérdemelné e kedves tuszkulánum, hogy Brenner úr szép tervei testet öltsenek; szívesen felajánljuk lapunkat ezen tervezet megvitatására.”
Az 1883. október 28-án a Veszprém című lap már a megalakult (október 25.) társaság tevékenységének kezdetét taglalja: „A társaság már eddig is magához váltotta a regálét (haszonvétel), megvette az Almádiban levő legszebb szőlőbirtokot (Huber szőlő) s ennek nyaraló épületét a bemutatott tervrajz szerint díszes szállodává építteti ki.” A megalakulás különböző dátumai abból adódnak, hogy az újsághírek megjelenése után került sor a hivatalos részre, jogilag a cégbírósági bejegyzés a mérvadó.
A Huber-féle szőlőben levő épületet az Rt. az 1884 évi szezonra kibővíttette, megnyitására június 22-én került sor. A Veszprém című hetilap június 29-i számában erről az „Almádi, 1884. június 22-én” cím alatt a következőket írta, amit érdemes szó szerint idézni, mert lényegében ettől kezdve számítható a vendéglő története.
„Folyó hó 22-én délután volt az almádii fürdő és vendéglő megnyitása, melyre – daczára a borús, esős időnek – szép és nagy közönség gyűlt egybe. A részvénytársaság által a tulajdonához tartozó szőlőbeli épületéhez, illetőleg vendéglőjéhez egy gyönyörű szép nyári ét- és táncterem építtetett. A műértésnek és csínnak egyaránt megfelelő terem elején szép sétatér van, beültetett fákkal és szőlővel szegélyezve, ahonnan igen szép kilátás nyílik. A nagy terem elején mely a Balatonra néz, az oszlopsor zöld koszorúkkal és virágokkal stylszerűen volt díszítve s számtalan nemzeti színű zászlóval ékesítve. – A műértéssel festett terem közepén most Brenner Lőrinc építész, mint a fürdőrészvénytársaság elnöke, emel szót:
Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim! Almádinak mint fürdőhelynek neve 1874. évtől kezdődik; most épen tíz éve s így a tizedik fürdőivad (fürdőévad) megnyitásán vagyok szerencsés jelen lehetni. De már nemcsak fürdőmegnyitást jelezhetek, hanem jelezhetem, hogy egy „Almádii fürdőrészvénytársaság” alakult, melynek célja Almádiban, a Balaton e kies s utóbbi időben mindinkább látogatott fürdőhelyén, úgy egy vendéglő építéséről, sétahelyekről, az idevonuló közönség lehető kényelmes és jutányos ellátásáról gondoskodni s ezáltal Almádit a közönség igényének mindenben megfelelő, kedvelt, állandó fürdőhellyé tenni. Ezért százszoros örömmel nyitom meg az ezidei fürdőivadot és vendéglőt azon őszinte szívből eredő jókívánattal, hogy az Isten éltesse a veszprémi főt. (főtisztelendő) káptalant, az almádii fürdő- részvénytársaságot, az almádii közbirtokosságot és Almádi vendégeit. Erre nagy éljenzés, taps következett s megszólalván a cigányzene: a tánc és a mulatság kivilágos-kivirradatig tartott. A táncon kívül tréfás előadások is voltak és ez igazán szép ünnep volt.”
Ettől kezdve szinte minden jelentős esemény az Rt. vendéglőjében zajlott le. Ilyen volt az 1884. július 27-én megtartott Anna-bál, amelyről a Veszprém című lap 1884. augusztus 3-i száma így tudósított. „Az Anna-bál Almádiban múlt vasárnap tartatott, a részvénytársaság vendéglőjében. Ritkán láthat az ember annyi szép hölgyet s oly választékos közönséget együtt, mint ott láttunk. Gyönyörűség volt nézni a vígan lejtő párokat s valóban sajnálkozhatnak rajta azok, kik elmulasztottak részt venni ezen kedélyes vigalomban.” Majd ismerteti a reggelig tartó mulatságon megjelenteket, a „szép hölgyek” rövidített névsorát. Végül így zárja a tudósítást: „Lehetetlen elismerést nem szavaznunk, a mulatság ügyes rendezése körül fáradhatatlan működésért, Brenner Lőrinc úrnak, a fürdőrészvénytársaság derék elnökének.” A bál jótékony célt szolgált, nevezetesen az almádi kápolna javára szánták a 18 Ft 59 krajcár tiszta jövedelmet, ami a tekintélyes összegű felülfizetésekkel 167 Ft 19 krajcárra növekedett. Igazán szép summa volt ez akkoriban.
Az 1884. augusztus 17-i újságban megjelent „Fürdői levél” beszámol a 12-én megtartott mulatságról a következők szerint: „Este a vendéglőben válogatott díszes közönség adott magának találkát; mert halászlé és tánc volt biztosítva, nem is említve a meglepetést, mely minden tekintetben sikerült. A kedélyes vacsora után táncra perdült a fiatalság, s járta vígan, fáradhatatlanul éjfél utáni egy óráig. E közben voltunk szemtanúi a kellemes meglepetésnek. Ugyanis Krausz József úr egy kitűnően sikerült tűzijátékot rendezett, melyért a közönség osztatlan elismerését érdemelte ki magának.” Majd részletesen ismerteti a tűzijáték lefolyását és a szokásos hölgy névsort. A tudósítást ekként zárja: „Így múlt el ismét egy kellemes nap, mely Almádi fürdői társas életének, mint sok más, csak díszére válhatik.”
1884. december 21-én a Veszprém című hetilapban megjelent hír szerint: „Az Almádi vendéglőt 1885. évi április 24-től 3 évre terjedő időre Huszár János és Huszár László bérelték ki a részvénytársaságtól, kik azt igen díszesen be fogják rendezni s mindent elkövetnek, hogy jóhírü kis fürdőnket még inkább közkedveltté tegyék.” Az eddigiekből láthatók a vendéglő első éveinek eseményei, melyek előre vetítik meghatározó szerepét a község életében, hiszen 1898-ig más vendéglő nem volt Almádiban. Nemcsak vendéglőként és szórakozóhelyként működött, hanem évenként itt tartotta a részvénytársaság a közgyűléseit és egyéb hivatalos összejöveteleit, sőt megkockáztathatjuk azt a feltevést is, hogy a községháza 1900-ban történt felavatásáig a képviselő testület is itt tartotta üléseit.
Bizonyára észrevette a tisztelt olvasó, hogy a vendéglő neve ez idáig nem került megemlítésre, aminek az oka, hogy a korabeli írások sem tették ezt. 1885. június 28-án megjelent hír szerint 29-én lesz „az almádi kápolna előtt fölállított kereszt ünnepélyes felszentelése...amelyet Bellág József vörösberényi plébános úr fog végezni. Délben díszebéd a Hattyú vendéglőben, este pedig táncvigalom.” Ebben a tudósításban nevezték első ízben a részvénytársaság vendéglőjét Hattyú vendéglőnek. Ez idáig még nem sikerült kideríteni, hogy kinek, vagy minek köszönhetjük a közel 90 évig működött vendéglőnek, napjainkig a köztudatban élő nevét. Szezonról szezonra olvasható a korabeli újsághírekben a Hattyúban tartott mulatságok, bálok, vacsorák, hangversenyek, színi előadások és egyéb események, csaknem minden esetben igen részletes ismertetése. Természetesen a rendezvényekről adott tudósításokon kívül az épület bővítésével kapcsolatos híreket is folyamatosan közölték a veszprémi lapok, így nyomon követhetjük a településben meghatározó szerepet játszó Hattyú vendéglő történetét.
1889. június 9-én újsághír jelent meg „Az Almádi-Saison megnyitása holnap lesz nagy ünnepséggel és érdekes eseményekkel.” címmel. E tudósításból megtudhatjuk, hogy „A vendéglőhöz kényelmes új konyhát építtetett a társaság, melyben jó magyar házi kosztot készíttet Horváth József vendéglős, kinek rövid ott léte alatt, kitűnő magyar konyhája és balatonmelléki finom borainak révén, már sikerült oly jó hírnévre szert tenni...”.
1889. augusztusi hír: „Levél Almádiból. Kedden 25 huszár tiszt érkezett Almádiba Szombathelyről a Windisch-Grätz nevet viselő 11. huszárezredből. Szerdán este fényes táncmulatság rendeztetett a Hattyúban, melyen a 11. huszárezred tisztjei is részt vettek.” Ebből az eseményből is látszik, hogy Almádi mennyire ismert volt abban a korban, ami elsősorban a jó hírnevű Hattyú vendéglőnek köszönhető.
A Hattyú vendéglő bővítéséről olvashatunk híradást a Veszprémi Hírlap 1895. április 21-i számában miszerint: „a Fürdõ Rt. f. évi június 15-re egy 24 m hosszú és 8 m széles nyári helyiséget építtet svájci stílben; ...” Ez az épületszárny merőlegesen állt a mai Baross Gábor útra, illetve az eredeti épülethez viszonyítva, így kellemes, fákkal beültetett, tekintélyes méretű udvar jött létre, ami kerthelyiségként funkcionált és a gesztenyefák alatt jólesően fogyaszthattak a vendégek. (Meg kell jegyezni, hogy ezek az öreg gesztenyefák a Tempó üzletház építésének estek áldozatául a közelmúltban!)
Az említett tekintélyes méretű épület volt az úgynevezett „gyógyterem” (kúrszalon) amiben nagyszabású rendezvények zajlottak le hosszú évek során. A Veszprémi Hírlap 1895. augusztus 4-i számában megjelent tudósítás szerint „Az Almádi Annabál július 27-én tartatott meg. A rendkívül ízlésesen feldíszített új gyógyteremben, melyben már esti 7 órakor együtt volt az Almádii fürdővendégek színe-java és a városunkból meg a vidékről ez alkalomra összegyűlt fiatalság. Kilenc órakor zendítette rá a csárdást Flórinak, a kitűnő devecseri cigánynak a bandája és húzta aztán világos hajnalig. Az első négyest 104 pár táncolta. A bál maga emlékezetes marad úgy az almádiaknak, mint a vidékről résztvett hölgyeknek, mert ennél szebb társaságot a Balaton-vidékén Anna-bál még nem látott soha.” Ha utána gondolunk, még mai mércével nézve is nagyszabású lehetett ez a bál, több mint 300-ra becsülhető a vendégek száma, miután a nyitó táncot 208 táncos mutatta be, akik nyilván a fiatalságot jelentették és a kor szokása szerint szülői „felügyelet” is volt, elsősorban a lányok mellett.
Érdekes adat olvasható a Veszprémi Hirlapban, miszerint 1897-ben a Hattyú vendéglő bérlője Zsák József vendéglős volt és 1897. október 3-i hír tudósít arról, hogy visszalépett a bérletből. Ez azért érdekes, mert 1898. május 1-én Zsák József megnyitotta Almádiban saját vendéglőjét, ezzel konkurenciát teremtve az eddigi egyetlen vendéglőnek, a Hattyúnak. Szerencsére ez a tény nem okozott jelentős negatív hatást, miután az Almádi Fürdõ Rt. volt a vendéglő tulajdonosa és egyben a Vigalmi Bizottságon keresztül a nyári programok fő szervezője. Természetesen minden eseményt a saját vendéglőjében tartott meg, annál is inkább mert egyedül a gyógyteremnek volt az igényeknek megfelelő befogadóképessége, a bálok, színi előadások és hangversenyek lebonyolítására.
Néhány adattal, illetve a Veszprémi Hírlapban megjelent további tudósításokkal követhetjük nyomon, – természetesen csak nagy vonalakban – a Hattyú vendéglő működését az 1880-es évektől kezdve az 1930-as évekig. Ezután már lényegesen kevesebb említés történik a Hattyúról, mert a szaporodó vendéglátó helyek miatt a kezdeti kizárólagosság már a múlté.
1898. május 1. „Balaton-Almádiban a fürdőrészvénytársaság vendéglőjében és parkjában május 1-én vasárnap, nagy tavaszi ünnep lesz; kerékpárverseny, kugliverseny, szamárverseny népünneppel, hölgyek szépségversenyével, táncmulatsággal, csárdásversennyel stb. A zenét Kis Jancsi zenekara szolgáltatja. Kezdete délután 3 órakor.”
1898. július 24. Előadás a Hattyúban:
- I. vígjáték: Nyár címmel.
- Személyek: Endre = Véghely Kálmán
