„Hattyú vendéglő” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2013. április 20., 17:39-kori változata

Hattyú vendéglő története

Tartalomjegyzék

1 Almádi képe a XIX. század második felében
2 Az Almádi Fürdő Részvénytársaság magalakítása, a Hattyú vendéglő megnyitása
3 Birtoklástörténeti adatok
4 Az épület sorsa
5 Források
6 Felhasznált irodalom

Almádi képe a XIX. század második felében

Almádit első alkalommal egy 1493. évben keltezett oklevél mint szőlőhegyet említi és lényegében az 1800-as évek második feléig változatlannak tekinthetjük ezt a státuszt. Hegyközségi szervezetben létezett, csak 1869-ben, a szőlőbirtokosok kérelme alapján, megyegyűlési határozattal nyert önálló községi rangot. Almádi káptalani birtok volt, a veszprémi káptalan volt a földesura. E téren a század második felében, elsősorban az 1870-es évektől számíthatóan történtek változások, ugyanis a birtokosok egyre gyarapodó számban használták a szőlőikben levő épületet hosszabb tartózkodásra, nyaralásra.

E folyamat felgyorsulását „segítette” a Balaton-felvidéken végigsöprő filoxéra járvány, amelyik Almádit 1887-ben érte el, és nagyrészt kipusztította a szőlőket. Ennek okán elkezdődött az elsődlegesen pinceprésház funkciót betöltő épületek átalakítása, amelyek gyakran jelentősen kibővítve nyaralóként működtek tovább, nemcsak a tulajdonos számára, hanem nyaralóvendég fogadására is alkalmassá téve.

Almádinak mint fürdőhelynek első hivatalos megnyitására 1874-ben került sor, amint ezt Brenner Lőrinc veszprémi építőmester, almádi szőlőbirtokos, az 1884 évi szezon megnyitásakor mondta, „van szerencsém a tizedik alkalommal megnyitni Almádi fürdőt”. Brenner 1877 tavaszán, a veszprémi Káptalantól mint földesúrtól nyert engedély alapján, két forint éves bérleti díj ellenében, cölöpökre állítva, nyolc kabint épített a Balatonba, nagyjából a Remete patak torkolata közelében, amelynek a bejárati épülete, megközelítőleg a ma álló Irredenta emlékmű helyén volt.

A későbbi évek során fürdőházként említett, majd folyamatosan bővülő építmény mellett, illetve annak közelében egy fabódéban működő kocsma állt. Ez volt lényegében a község „központja”, természetesen csak nyáron. Az említett kocsma pontos helye nem azonosítható a korabeli hírek alapján, de nem lehetett túl messze a fürdőház említett bejárati épületétől. Az akkori sajtó hírei szerint a közönség nagyon hiányolta egy rendes vendéglő meglétét, pedig gyakran még zene is volt a kocsmánál. Az 1870-es évek végének állapotát jól jellemzi a Veszprém című hetilap, 1879. július 27-én megjelent itt idézett híradása: „Az Almádi fürdőt igen szép számú közönség kezdi látogatni, de a múlt vasárnap sajnos kellemetlenséget kellett tapasztalni, ugyanis az ottani korcsmáros olyan átkozott rossz bort adott, hogy többen kénytelenek voltak, mint nekünk hírül hozták, a korcsmáros szeme láttára a földre önteni a lőrét. Ha a Balaton mellett nem lehet jó bort adni, akkor a világon sehol. Nem fog tehát ártani, ha az almádii birtokosok komolyan fellépnek, hogy hegyüknek és fürdőjüknek renoméját ilyen egyesek nyerészkedési vágya meg ne rontsa.”

Elsősorban a nyaraló közönségnek és bizonyára a szőlőbirtokosoknak is igényük volt a szórakozásra, ezért egy igazi vendéglő híján a szőlőkben rendeztek mulatságokat, amint azt néhány itt következő, a Veszprém címû hetilapból vett idézetek mutatják.

„1878. július 28. Lapunk múlt számában jelzett tánc mulatság Simon Rudolf szilvásában oly kitűnően sikerült, hogy általa Almádi jó hírneve csak öregbedni fog.” Ez „batyu mulatság” volt, ami azt jelentette, hogy az ennivalót a vendégek hozták, a bort pedig a szőlősgazda biztosította.

„1880. május 30. ...a múlt évben a Kiskúti Csárdában volt Varga János vendéglős az Almádi szőlőhegyen a Scherer-féle nyári lakban vendéglőt nyitott, hol is a vendégeknek most már étkezni is lehet.” Az említett Scherer-féle szőlő a mai Szent Imre herceg út 1 számú épület közelében, vagy annak helyén volt.

„1881. július 24. A mai almádii Anna-bál....népes lesz, amennyiben az Almádiban levő 260 fürdővendégen kívül B.-Füredről, Keneséről, a Szabadihoz közel eső helységekből is számosan rándulnak ki oda, nem számítva, hogy Veszprémben is alig lesz intelligens család, melynek 1–2 tagja ki ne rándulna e rendkívül kedélyesnek ígérkező mulatságra. A vigalom a Scherer-féle szőlőnek e célra rendezett helyiségeiben fog megtartatni.”

„1882. július 23. Tegnap Almádiban az ott mulatozó közönség a Simon-féle szőlőben nyári mulatságot rendezett.”

„1883. augusztus 5. Mint lapunknak írják július 29-én Anna-bál volt Almádiban. Fényesen sikerült. A táncterem gyepes térségen volt elkerítve és csinosan feldíszítve... A bált megelőzőleg a tánchely végében felállított színpadon az ott működő színjátszó társulat adott elő egy kis szellemes francia vígjátékot „A színésznő”-t. Az előadás után következett a tánc. Az első négyest 48 pár táncolta. A kedélyes mulatság éjjel két órakor ért véget.”

A teljesebb képhez hozzá tartozik, hogy akkoriban két csárda is volt Almádiban, de ezek egyrészt messze estek az akkori település központjának tekinthető fürdőháztól, másrészt eredeti funkciójukból következően – az utasok megálló helye – sem tudtak megfelelni az egyre jelentősebbé és látogatottabbá váló fürdőhely szórakozóhelyének számító vendéglőnek. Mindezek ellenére az Alsó csárdánál (Torgyöpi csárda), miután közel volt a Balatonhoz, az 1800-as évek végén esetenként rendeztek mulatságokat.

E néhány újsághír alapján az állapotokat jól megközelítő képet kaphatunk arról, hogy a fellendülőben levő fürdőhelyen mennyire hiányzik egy olyan vendéglő, ahol az egyre nagyobb szabású bálokat és hasonló mulatságokat meg lehetne rendezni.

Az Almádi Fürdő Részvénytársaság magalakítása, a Hattyú vendéglő megnyitása

Almádi településtörténetében meghatározó szerepet játszott az Almádi Fürdő Részvénytársaság, ezért megalapításának indokait és körülményeit szükséges röviden ismertetni. Kompolthy Tivadar lapjában, a Veszprémi Független Hírlap 1882. augusztus 9-i számában vezércikk jelent meg a fürdő helyzetéről, amelyben a szerző a jövő esztendő sürgető teendőit taglalja, utalva a helyi kezdeményezés fontosságára. A szerző úgy látta, hogy „a fürdőháznak jövőre felépülni kell, s jobb ha ezt mi veszprémiek tesszük, mintsem hogy budapesti vállalkozók ragadják ki kezünkből a fürdő e fő emeltyűjét. ....Mindenesetre meg kell előzni a budapesti százszemű éhes gründer-hadat s nekünk kell, így vagy úgy, e fürdőházat felépíteni... Így lesz Almádiból...Veszprém Tuszkulánuma.”

1883 májusában a Veszprémi Független Hírlap ismét vezércikkben foglalkozott a részvénytársaság ügyeivel felemlítve a Balaton-parti települések között kibontakozott fejlesztési versenyt, amiben Almádinak a veszprémiek szerint részt kell vennie, mégpedig egy részvénytársaság megalapításával.

A cégbírósági adatok szerint a megalapítást az 1883. november 28-án megtartott közgyűlésen a jelenlevők kimondták, az alapszabályt elfogadták és 1884. április 17-én cégbírósági bejegyzésre is sor került. A cégbíróságon bejegyezték a társaság működésének tárgyát a következők szerint, „..a közönségnek jutányos ellátása mellett kényelmes fürdő helyet állítani, egyszersmind a részvényeseknek anyagi nyereséget biztosítani.” A 15 tagú igazgatóság elnöke Brenner Lőrinc lett, rajta kívül még több almádi birtokos volt a tagja. A megalakítás körüli munkálkodás keretében Kompolthy Tivadar laptulajdonos mellett, elsődlegesen Brenner Lőrinc veszprémi építőmestert – egyébként mindketten almádi szőlőbirtokosok – kell megemlíteni aki azokban az években Almádi község bírája is volt.

Brenner Lőrinc aktivitását mutatja egy a Veszprém című hetilapban megjelent hír: „Almádi község érdemes bírája Brenner Lőrinc úr megvette a Pinkóczi-csárdát a regáléval együtt 1200 Ft-ért s most egy r.t. létesítését tervezi, mely 10 000 Ft tőkével Almádiban 8–10 vendégszobával ebédlő és táncteremmel ellátott szállodát építtetne, szóval Almádi jövőjének alapját letenné. Ezen szálloda a Balatonhoz legközelebb eső szőlők valamelyikében emeltetnék s onnét egy gyönyörű sétány vezetne le a Balatonhoz, melynek partján egy kis kioszk díszlenék, hol frissítőket szolgálnának ki. Megérdemelné e kedves tuszkulánum, hogy Brenner úr szép tervei testet öltsenek; szívesen felajánljuk lapunkat ezen tervezet megvitatására.”

Az 1883. október 28-án a Veszprém című lap már a megalakult (október 25.) társaság tevékenységének kezdetét taglalja: „A társaság már eddig is magához váltotta a regálét (haszonvétel), megvette az Almádiban levő legszebb szőlőbirtokot (Huber szőlő) s ennek nyaraló épületét a bemutatott tervrajz szerint díszes szállodává építteti ki.” A megalakulás különböző dátumai abból adódnak, hogy az újsághírek megjelenése után került sor a hivatalos részre, jogilag a cégbírósági bejegyzés a mérvadó.

A Huber-féle szőlőben levő épületet az Rt. az 1884 évi szezonra kibővíttette, megnyitására június 22-én került sor. A Veszprém című hetilap június 29-i számában erről az „Almádi, 1884. június 22-én” cím alatt a következőket írta, amit érdemes szó szerint idézni, mert lényegében ettől kezdve számítható a vendéglő története.

„Folyó hó 22-én délután volt az almádii fürdő és vendéglő megnyitása, melyre – daczára a borús, esős időnek – szép és nagy közönség gyűlt egybe. A részvénytársaság által a tulajdonához tartozó szőlőbeli épületéhez, illetőleg vendéglőjéhez egy gyönyörű szép nyári ét- és táncterem építtetett. A műértésnek és csínnak egyaránt megfelelő terem elején szép sétatér van, beültetett fákkal és szőlővel szegélyezve, ahonnan igen szép kilátás nyílik. A nagy terem elején mely a Balatonra néz, az oszlopsor zöld koszorúkkal és virágokkal stylszerűen volt díszítve s számtalan nemzeti színű zászlóval ékesítve. – A műértéssel festett terem közepén most Brenner Lőrinc építész, mint a fürdőrészvénytársaság elnöke, emel szót:

Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim! Almádinak mint fürdőhelynek neve 1874. évtől kezdődik; most épen tíz éve s így a tizedik fürdőivad (fürdőévad) megnyitásán vagyok szerencsés jelen lehetni. De már nemcsak fürdőmegnyitást jelezhetek, hanem jelezhetem, hogy egy „Almádii fürdőrészvénytársaság” alakult, melynek célja Almádiban, a Balaton e kies s utóbbi időben mindinkább látogatott fürdőhelyén, úgy egy vendéglő építéséről, sétahelyekről, az idevonuló közönség lehető kényelmes és jutányos ellátásáról gondoskodni s ezáltal Almádit a közönség igényének mindenben megfelelő, kedvelt, állandó fürdőhellyé tenni. Ezért százszoros örömmel nyitom meg az ezidei fürdőivadot és vendéglőt azon őszinte szívből eredő jókívánattal, hogy az Isten éltesse a veszprémi főt. (főtisztelendő) káptalant, az almádii fürdő- részvénytársaságot, az almádii közbirtokosságot és Almádi vendégeit. Erre nagy éljenzés, taps következett s megszólalván a cigányzene: a tánc és a mulatság kivilágos-kivirradatig tartott. A táncon kívül tréfás előadások is voltak és ez igazán szép ünnep volt.”

Ettől kezdve szinte minden jelentős esemény az Rt. vendéglőjében zajlott le. Ilyen volt az 1884. július 27-én megtartott Anna-bál, amelyről a Veszprém című lap 1884. augusztus 3-i száma így tudósított. „Az Anna-bál Almádiban múlt vasárnap tartatott, a részvénytársaság vendéglőjében. Ritkán láthat az ember annyi szép hölgyet s oly választékos közönséget együtt, mint ott láttunk. Gyönyörűség volt nézni a vígan lejtő párokat s valóban sajnálkozhatnak rajta azok, kik elmulasztottak részt venni ezen kedélyes vigalomban.” Majd ismerteti a reggelig tartó mulatságon megjelenteket, a „szép hölgyek” rövidített névsorát. Végül így zárja a tudósítást: „Lehetetlen elismerést nem szavaznunk, a mulatság ügyes rendezése körül fáradhatatlan működésért, Brenner Lőrinc úrnak, a fürdőrészvénytársaság derék elnökének.” A bál jótékony célt szolgált, nevezetesen az almádi kápolna javára szánták a 18 Ft 59 krajcár tiszta jövedelmet, ami a tekintélyes összegű felülfizetésekkel 167 Ft 19 krajcárra növekedett. Igazán szép summa volt ez akkoriban.

Az 1884. augusztus 17-i újságban megjelent „Fürdői levél” beszámol a 12-én megtartott mulatságról a következők szerint: „Este a vendéglőben válogatott díszes közönség adott magának találkát; mert halászlé és tánc volt biztosítva, nem is említve a meglepetést, mely minden tekintetben sikerült. A kedélyes vacsora után táncra perdült a fiatalság, s járta vígan, fáradhatatlanul éjfél utáni egy óráig. E közben voltunk szemtanúi a kellemes meglepetésnek. Ugyanis Krausz József úr egy kitűnően sikerült tűzijátékot rendezett, melyért a közönség osztatlan elismerését érdemelte ki magának.” Majd részletesen ismerteti a tűzijáték lefolyását és a szokásos hölgy névsort. A tudósítást ekként zárja: „Így múlt el ismét egy kellemes nap, mely Almádi fürdői társas életének, mint sok más, csak díszére válhatik.”

1884. december 21-én a Veszprém című hetilapban megjelent hír szerint: „Az Almádi vendéglőt 1885. évi április 24-től 3 évre terjedő időre Huszár János és Huszár László bérelték ki a részvénytársaságtól, kik azt igen díszesen be fogják rendezni s mindent elkövetnek, hogy jóhírü kis fürdőnket még inkább közkedveltté tegyék.” Az eddigiekből láthatók a vendéglő első éveinek eseményei, melyek előre vetítik meghatározó szerepét a község életében, hiszen 1898-ig más vendéglő nem volt Almádiban. Nemcsak vendéglőként és szórakozóhelyként működött, hanem évenként itt tartotta a részvénytársaság a közgyűléseit és egyéb hivatalos összejöveteleit, sőt megkockáztathatjuk azt a feltevést is, hogy a községháza 1900-ban történt felavatásáig a képviselő testület is itt tartotta üléseit.

Bizonyára észrevette a tisztelt olvasó, hogy a vendéglő neve ez idáig nem került megemlítésre, aminek az oka, hogy a korabeli írások sem tették ezt. 1885. június 28-án megjelent hír szerint 29-én lesz „az almádi kápolna előtt fölállított kereszt ünnepélyes felszentelése...amelyet Bellág József vörösberényi plébános úr fog végezni. Délben díszebéd a Hattyú vendéglőben, este pedig táncvigalom.” Ebben a tudósításban nevezték első ízben a részvénytársaság vendéglőjét Hattyú vendéglőnek. Ez idáig még nem sikerült kideríteni, hogy kinek, vagy minek köszönhetjük a közel 90 évig működött vendéglőnek, napjainkig a köztudatban élő nevét. Szezonról szezonra olvasható a korabeli újsághírekben a Hattyúban tartott mulatságok, bálok, vacsorák, hangversenyek, színi előadások és egyéb események, csaknem minden esetben igen részletes ismertetése. Természetesen a rendezvényekről adott tudósításokon kívül az épület bővítésével kapcsolatos híreket is folyamatosan közölték a veszprémi lapok, így nyomon követhetjük a településben meghatározó szerepet játszó Hattyú vendéglő történetét.

1889. június 9-én újsághír jelent meg „Az Almádi-Saison megnyitása holnap lesz nagy ünnepséggel és érdekes eseményekkel.” címmel. E tudósításból megtudhatjuk, hogy „A vendéglőhöz kényelmes új konyhát építtetett a társaság, melyben jó magyar házi kosztot készíttet Horváth József vendéglős, kinek rövid ott léte alatt, kitűnő magyar konyhája és balatonmelléki finom borainak révén, már sikerült oly jó hírnévre szert tenni...”.

1889. augusztusi hír: „Levél Almádiból. Kedden 25 huszár tiszt érkezett Almádiba Szombathelyről a Windisch-Grätz nevet viselő 11. huszárezredből. Szerdán este fényes táncmulatság rendeztetett a Hattyúban, melyen a 11. huszárezred tisztjei is részt vettek.” Ebből az eseményből is látszik, hogy Almádi mennyire ismert volt abban a korban, ami elsősorban a jó hírnevű Hattyú vendéglőnek köszönhető.

A Hattyú vendéglő bővítéséről olvashatunk híradást a Veszprémi Hírlap 1895. április 21-i számában miszerint: „a Fürdõ Rt. f. évi június 15-re egy 24 m hosszú és 8 m széles nyári helyiséget építtet svájci stílben; ...” Ez az épületszárny merőlegesen állt a mai Baross Gábor útra, illetve az eredeti épülethez viszonyítva, így kellemes, fákkal beültetett, tekintélyes méretű udvar jött létre, ami kerthelyiségként funkcionált és a gesztenyefák alatt jólesően fogyaszthattak a vendégek. (Meg kell jegyezni, hogy ezek az öreg gesztenyefák a Tempó üzletház építésének estek áldozatául a közelmúltban!)

Az említett tekintélyes méretű épület volt az úgynevezett „gyógyterem” (kúrszalon) amiben nagyszabású rendezvények zajlottak le hosszú évek során. A Veszprémi Hírlap 1895. augusztus 4-i számában megjelent tudósítás szerint „Az Almádi Annabál július 27-én tartatott meg. A rendkívül ízlésesen feldíszített új gyógyteremben, melyben már esti 7 órakor együtt volt az Almádii fürdővendégek színe-java és a városunkból meg a vidékről ez alkalomra összegyűlt fiatalság. Kilenc órakor zendítette rá a csárdást Flórinak, a kitűnő devecseri cigánynak a bandája és húzta aztán világos hajnalig. Az első négyest 104 pár táncolta. A bál maga emlékezetes marad úgy az almádiaknak, mint a vidékről résztvett hölgyeknek, mert ennél szebb társaságot a Balaton-vidékén Anna-bál még nem látott soha.” Ha utána gondolunk, még mai mércével nézve is nagyszabású lehetett ez a bál, több mint 300-ra becsülhető a vendégek száma, miután a nyitó táncot 208 táncos mutatta be, akik nyilván a fiatalságot jelentették és a kor szokása szerint szülői „felügyelet” is volt, elsősorban a lányok mellett.

Érdekes adat olvasható a Veszprémi Hirlapban, miszerint 1897-ben a Hattyú vendéglő bérlője Zsák József vendéglős volt és 1897. október 3-i hír tudósít arról, hogy visszalépett a bérletből. Ez azért érdekes, mert 1898. május 1-én Zsák József megnyitotta Almádiban saját vendéglőjét, ezzel konkurenciát teremtve az eddigi egyetlen vendéglőnek, a Hattyúnak. Szerencsére ez a tény nem okozott jelentős negatív hatást, miután az Almádi Fürdõ Rt. volt a vendéglő tulajdonosa és egyben a Vigalmi Bizottságon keresztül a nyári programok fő szervezője. Természetesen minden eseményt a saját vendéglőjében tartott meg, annál is inkább mert egyedül a gyógyteremnek volt az igényeknek megfelelő befogadóképessége, a bálok, színi előadások és hangversenyek lebonyolítására.

Néhány adattal, illetve a Veszprémi Hírlapban megjelent további tudósításokkal követhetjük nyomon, – természetesen csak nagy vonalakban – a Hattyú vendéglő működését az 1880-es évektől kezdve az 1930-as évekig. Ezután már lényegesen kevesebb említés történik a Hattyúról, mert a szaporodó vendéglátó helyek miatt a kezdeti kizárólagosság már a múlté.

1898. május 1. „Balaton-Almádiban a fürdőrészvénytársaság vendéglőjében és parkjában május 1-én vasárnap, nagy tavaszi ünnep lesz; kerékpárverseny, kugliverseny, szamárverseny népünneppel, hölgyek szépségversenyével, táncmulatsággal, csárdásversennyel stb. A zenét Kis Jancsi zenekara szolgáltatja. Kezdete délután 3 órakor.”

1898. július 24. Előadás a Hattyúban:

I. vígjáték: Nyár címmel.

Személyek: Endre = Véghely Kálmán

Sándor = Scipiades Elemér

II. dalok: Előadja Scipiades Elemér, kísér Getső Ignácné

III. Bohózat: Falusi iskola.

Személyek: Véghely Andor, Kompolthy Edit, Edvi Illés Leona, Getső Jenő

A szereplők valamennyien közismert személyiségek, Almádi birtokosok, illetve nyaralótulajdonosok voltak, akik minden szezonban több alkalommal műkedvelő előadást tartottak.

1902. augusztus 10. „A fürdő zenekara térzenét ad a Hattyú vendéglő parkjában hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap 11–12, Kneipp csarnokban pénteken 5–7, a Petőfi sétatéren kedden, csütörtökön 11–1 és délután 5–8 óra között.” A Petőfi sétatéren a frissen felavatott Petőfi szobor környezetét kell érteni, ahol ma is áll a szobor.

1903. augusztus 23. A Kossuth szobor avatási ünnepségének programja végén a „kiszolgálás a két nagyvendéglőben és a Hattyú melletti sátorban” történik. Ekkor már érzékelhető, hogy a Hattyú nem az egyedüli, ilyen rendezvényre alkalmas hely Almádiban.

1906. augusztus 12-én Óvári Ferencet ünnepelték abból az alkalomból, hogy képviselő lett. 400 fős „ünnepi lakoma” került megrendezésre a Hattyúban, illetve a vendéglő udvarán.

1907. december 15. „Utószezon Almádiban” című híradás szerint „Helybeliek mulatoznak csupán ... melynek során Balázs Pál kisbírót megverte Farkas Ferenc”. Ez a kis hír azt bizonyítja, hogy akkoriban a szezon, valamint az elő- és utószezon kivételével csupán helyi lakosokat találhatunk Almádiban.

A háborús évek alatt kevesebb eseményről szólnak a híradások, és azok is gyakran összefüggenek a hadieseményekkel. Ilyen volt egy 1917. július 22-én olvasható hír: „Az Almádi Kör ünnepélyt rendez este 9 órakor a Hattyú vendéglő nagytermében, melynek jövedelme a veszprémi hadiárvaház javára fordíttatik.”

1921. július 7. „Xa-Xa Balatonalmádiban. F. hó 16–17-én a világ leghíresebb filmjét a Balatonmozgóban, Kosola Ödön Hattyú vendéglőjében vetítik.” Nagy valószínűséggel ez volt az első mozielőadás Almádiban, hiszen a Vigadó Mozgó csak néhány évvel későbben nyitotta meg kapuját.

1926-ban megnyílt a Pannónia Otthon étterme, melyet a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. építtetett, további konkurenciát jelentve a Hattyúnak, amelyik már akkor magántulajdonban volt. Budatava levő Mester János féle vendéglő is mind kedveltebbé vált, így egyre inkább megoszlott a közönség és a Hattyú jelentősége fokozatosan csökkent, elsősorban a helyi lakósság szórakozó helyévé vált.

Eközben azt is meg kell említeni, hogy a Hattyú vendéglő területén, a kerthelyiséggel ellentétes oldalon, azaz a gyógyterem másik oldalán, több üzlet és műhely működött. Erre egyebek mellett az 1928-ban készült Balatonalmádi térkép hátsó oldalán található reklámok adnak felvilágosítást. Nevezetesen:

– „Hattyú liszt, gabona és terménykereskedés. Vágott fa eladása nagyban és kicsinyben. Tulajdonos Kosola Ödön.”

– „A Hattyú udvarban van Kecskés Károly úri és női cipész üzlete. Raktáron tart saját készítésű kész férfi-, női- és gyermekcipőket, továbbá minden cipészkelléket. Gyors talpalás és javítás! Olcsó árak!”

– „A Hattyú sütöde házi kenyere és süteménye az almádi közönség előtt a legjobb hírnévnek örvend. A szezonban naponta kétszer friss pék és cukrászsütemény. Tulajdonos Kosola Ödön.”

– „A Hattyúban van Neuhauser Mihály úri és női fodrász, manikűr és pedikűr üzlete. Fióküzlet a fövenyfürdőn. Elsőrangú és gondos kiszolgálás"

– „Hattyú húscsarnok. Naponta friss vágású húsok és saját készítésű hentesáruk. Egész nap nyitva. Tulajdonos vitéz Kiss Sándor hentes és mészáros.”

Még ebbe a témakörbe tartozik, hogy a Hattyú udvarban, szintén a kerthelyiséggel ellentétes oldalon volt almádi első benzinkútja és hosszú ideig itt működött Szerencsés Károly szikvíz üzeme is.

Az 1920-as évek végére kialakult lehetőségek a Hattyú vendéglőn kívül, már több helyen biztosították nagyszabású programok és rendezvények megtartását. Így a Pannónia étteremben, a Zsák vendéglőben, a Vigadó Mozgóban, Budataván Mester János és Tímár vendéglőjében. A Hattyú egyre inkább a helyi lakósság vendéglőjévé vált, megőrizve eredeti jellegét és hangulatát, az épület nagyságát, és többé-kevésbé funkcióját is. A gyógyterem is elvesztette kizárólagosságát, mert több nagyterem is volt az 1930-as évek végén Almádiban. A helyiek ragaszkodását igazolja, hogy a Balatonalmádi Iparosok és Kereskedők köre megalakulásától kezdve kitartott a Hattyú mellett, mindég ott tartotta összejöveteleit.

Fontos adat, hogy a Hattyú vendéglő kötődött az Almádit gyógyfürdővé tevő természetes gyógyászathoz. Mint ismeretes 1899-ben megalakult Almádiban a Kneipp Intézet és vele együtt bevezetésre került a „Lahmann-rendszerű természetes gyógyétlap” is, ami a Kneipp-féle természetes gyógymód szerves részének volt tekinthető. Ettől kezdve a Hattyú vendéglő a szezon elején közreadta, július 1-től augusztus 31-ig terjedően, a napi étrendet ebédre és vacsorára vonatkozóan, mert a reggeli minden nap azonos volt. Ami nem kevésbé volt lényeges, a gyógy étrend ételei árban megegyeztek az egyéb ételekkel. Bizonyára így is megérte a vendéglőnek.

Birtoklástörténeti adatok

Az előző fejezetben említésre került, hogy a részvénytársaság a Huber-féle szőlőt vásárolta meg azzal a céllal, hogy ott létrehozza a már hosszú évek óta hiányolt rendes vendéglőt, ami méltó Almádi vendégforgalmából következő jelentőségéhez, illetve megfelel a vendégek igényének. A továbbiakban a telekkönyvi adatokra támaszkodva ismerhetjük meg a szőlőbirtok, majd pedig a vendéglő tulajdonosainak sorát.

A legkorábbi adatok az 1858 évi első kataszteri felmérés írásos és térképes anyagában találhatók. Eszerint 1858-ban a szőlő birtokosa Szente János csizmadia mester és felesége Gerebits Rozália veszprémi lakosok. Az időben Almádi szőlőhegy földesura a veszprémi Káptalan volt, a szőlők termésének tizede a káptalant illette, ugyanakkor a szőlőket szabadon adhatták-vehették, örökölhették a birtokosok, ugyanis minden szőlőlevélben így nevezik őket. Természetesen a Káptalan tudtával történtek mindezen változások, hiszen ismerniük kellett ki fizeti a dézsmát. Ekkor a birtok a telekkönyvben „Szőlő pincével Almádiban, 3 katasztrális hold 128 négyszögöl” megjelöléssel szerepel, amiből az épület 40 négyszögölet foglal el. A további bejegyzések alapján követhetjük nyomon a tulajdonos személyében és a terület nagyságában történt változásokat.

1862. június 9-én kötött szerződés szerint Huber Károly és felesége Rudnyánszky Julianna veszprémi lakósok megvették a szőlőbirtokot, amelynek vételára 1100 osztrák értékű forint volt. A birtokot az 1858. május 27-én kelt adóslevél alapján 126 o.é. forint jelzálog terhelte. A későbbiek során többször változott a jelzálog összege, de végig megmaradt valamilyen nagyságú teher a birtokon. 1884. március 24-én történt bejegyzés szerint anyjuk halála után a birtok felét az öt Huber gyerek örökölte.

1886. január 27-i bejegyzés arról tanúskodik, hogy az 1886. január 18-án kelt adásvételi szerződés és az 1885. január 8-án és 1884. november 23-án kelt meghatalmazás alapján az új tulajdonos az Almádi Fürdő Részvénytársaság. A birtok vételára 3000 o.é. forint volt. Az 1886. szeptember 13-i telekkönyvi adatok szerint az Rt. nem fizette ki a teljes vételárat, hanem az 1886. szeptember 11-én kelt adóslevél és törlesztési terv alapján, 15 év alatt, 30 egymást követő félévenként előre törlesztendő, 2000 Ft tőke + 6% kamat és 250 Ft óvadék mellett kebelezték be az Almádi Fürdő Rt. javára. A „hivatal” nem siette el a dolgokat, mert mint korábban láttuk az 1884 évi szezonra már épületet bővített a részvénytársaság.

Az 1914. március 13-i újabb adat értelmében, az 1914. március 6-án kötött adásvételi szerződés alapján, 33.140 korona vételár ellenében, Kosola Ödön és felesége Kéberling Anna lettek az új tulajdonosok. Ezt megelőzően már hosszabb ideje ők bérelték a részvénytársaságtól a vendéglőt. A telekkönyvben a terület a következőképpen van rögzítve: „Szőlő pincével az Öreghegy dűlőben, területe 1428 négyszögöl”, így 2 katasztrális hold 300 négyszögöl maradt az Rt. tulajdonában. Kosoláék sem fizették ki a teljes vételárat, mert 13.000 korona erejéig zálogjogot jegyeztek be, 6 %-os kamattal a részvénytársaság javára. Ezt a tartozást 1917. augusztus 31-ig kifizették.

A telekkönyv „frissességére” jellemző, hogy a terület „szőlő pincével” meghatározással szerepel, holott ekkorra már teljes egészében kiépült a Hattyú vendéglő épületegyüttese.

Az 1923 évi telekkönyvi adatok alapján Kosoláék ingatlana, azaz a Hattyú vendéglőhöz tartozó területek és épületek, több helyrajzi számon szerepeltek a következõk szerint:

1776 hrsz. Lakház 5/a szám Kosola Ödön 251 n. öl

1777 hrsz. erdő/díszkert Kosola Ödön 563 n. öl

1778 hrsz. Lakház 5/b szám és gazdasági épületek Kosola Ödön 503 n. öl

1779 hrsz. Kert Kosola Ödön 140 n. öl

Összesen: 1457 n. öl

A birtok nagysága ekkor hivatalosan 1457 négyszögöl. A fentebb említettel szemben mutatkozó 29 négyszögöl többlet minden valószínűség szerint az újabb felmérési korrekció eredménye.

Kosola Ödön és felesége több mint 25 évig működtették a Hattyú vendéglőt, eleinte mint bérlők, majd pedig 22 évig mint tulajdonosok. Kosola Ödön 1936. szeptember 12-én meghalt. A teljes birtok feleségének testvére, Mészfalvy Gusztávné (sz. Kéberling Karolin) tulajdonába került öröklés és ajándékozás címén, mint ezt a telekkönyvben 1936 évi 112. folyószám alatt található adatok mutatják.

Az 1457 n.öl nagyságú birtok megosztása után, 1941-től kezdve több területrész eladásra került. Először 1941-ben 317. folyószám alatti bejegyzés szerint Szabó Lajos és Szabó Gyula, majd pedig 1942 évben 242. folyószám alatt Dr. Bucsányi Gyula vettek területrészt az ingatlanból. Szabóék a „Hattyú sütödét” (emlékezzünk a korábban említett reklámra) vették meg és a család leszármazottai a mai napig sikeresen működtetik a Szabó-pékséget, így ez a pékség az egyetlen megmaradt emléke az egykori híres Hattyúnak.

A megmaradt ingatlan, a vendéglő és a gyógyterem építménnyel együtt államosításra, majd ezt követően 1950. júliusában a Balatonalmádi Földműves Szövetkezet tulajdonába került. A vendéglő bezárásáig a tulajdonviszonyok a következők szerint alakultak.

1952. januártól Balatonvidéki Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.

1955. októbertől Északbalatoni Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.

1957. februártól Országos Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.

1958. áprilistól Veszprém és Környéke Vendéglátó Vállalat, Veszprém.

Végül 1961. január 1-től a vendéglő bezárásáig, azaz 1971. október 24-ig a Veszprém megyei Vendéglátó Vállalt volt az ingatlan tulajdonosa.

Az épület sorsa

A II. világháború végén bombatalálat érte az épületet, aminek következtében a gyógyterem és a Baross utca közötti épületrész romossá vált és 1946-ban lebontásra került. A megmaradt épület az eredeti funkciójának megfelelően tovább működött, bár a gyógyteremként ismert épületrészre ez nem mondható el, azt csak raktározás céljaira használták. A korabeli képeslapokból kiderül, hogy a vendéglő bejárata nem a Baross utca felől volt, hanem a mai Széchenyi sétány irányából. A XIX–XX. század fordulóján a későbbi Fő utca – majd Baross utca – még csak egy keskeny földút volt, a legközelebbi „szomszéd” épület pedig a Hősi emlékművel szembeni telken volt található.

A Hattyú épületén többszöri tetőszerkezet átalakítás mellett, – emlékezzünk rá, egy nádfedésű szőlőbeli épület volt eredetileg – a Baross utca felől nyitották meg a vendéglő és a hentesüzlet bejáratát, valószínűsíthetően az 1920-as években. A Baross utca kiépülése során egyre magasabbra került az utca és a járda szintje az épület padlószintjéhez viszonyítva, végül már több lépcsőn kellett lemenni a vendéglő bejáratához. Érdekes adat, hogy az 1960-as évek elején óriási eső zúdult le Almádi környékére, a Remete patak alaposan megáradt és emiatt a vendéglőben kb. 70–80 cm magas volt a vízállás, aminek következtében a söntésben levő tekintélyes méretű, fából készült jégszekrényt megemelte a víz, és az feldőlt.

A Hattyút is utolérte a régi épületek sorsa, az említett járószint magasságának növekedése egyértelműen jelentős avulást és értékvesztést jelentett. Mindezt megtetézte, hogy utolsó tulajdonosai egymást gyakran váltva, nem sokat foglalkoztak az épület állagának megőrzésével, illetve javításával, így vált „éretté” a bezárásra, majd az 1972 évben a lebontásra a közel 90 évig működött Hattyú vendéglő.

Források

Országos Levéltár

Veszprém Megyei Levéltár

A „Veszprém”, a „Veszprémi Független Hírlap” és a „Veszprémi Hírlap” címû hetilapok.

Winkler Lajosné szíves közlései.

Felhasznált irodalom

Schildmayer Ferenc: Hattyú vendéglő története

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Hattyú vendéglő története
-==Almádi képe a XIX. század második felében==
+== Almádi képe a XIX. század második felében ==
-[[Fájl:Hattyu01.jpg|bélyegkép|jobb|450px|Almádi látképe 1885-ben. Látszik a Hattyú nádtetős épülete az 1884-ben készült bővítéssel. Az épület előtt látható földút a mai Baross Gábor út.]]
-Almádit első alkalommal egy 1493. évben keltezett oklevél mint szőlőhegyet említi  és  lényegében  az  1800-as  évek  második  feléig  változatlannak tekinthetjük ezt a státuszt. Hegyközségi szervezetben létezett, csak 1869-ben, a szőlőbirtokosok kérelme alapján, megyegyűlési határozattal nyert önálló községi rangot. Almádi káptalani birtok volt, a veszprémi káptalan volt a földesura. E  téren  a  század  második  felében,  elsősorban  az  1870-es  évektől számíthatóan  történtek  változások,  ugyanis  a  birtokosok  egyre  gyarapodó számban  használták  a  szőlőikben  levő  épületet  hosszabb  tartózkodásra, nyaralásra.
-E  folyamat  felgyorsulását  „segítette”  a  Balaton-felvidéken végigsöprő filoxéra járvány, amelyik Almádit 1887-ben érte el, és nagyrészt kipusztította  a  szőlőket.  Ennek  okán  elkezdődött  az  elsődlegesen  pinceprésház  funkciót  betöltő  épületek  átalakítása,  amelyek  gyakran  jelentősen kibővítve  nyaralóként  működtek  tovább,  nemcsak  a  tulajdonos  számára, hanem nyaralóvendég fogadására is alkalmassá téve.
+[[Image:Hattyu01.jpg|thumb|right|450px]] Almádit első alkalommal egy 1493. évben keltezett oklevél mint szőlőhegyet említi és lényegében az 1800-as évek második feléig változatlannak tekinthetjük ezt a státuszt. Hegyközségi szervezetben létezett, csak 1869-ben, a szőlőbirtokosok kérelme alapján, megyegyűlési határozattal nyert önálló községi rangot. Almádi káptalani birtok volt, a veszprémi káptalan volt a földesura. E téren a század második felében, elsősorban az 1870-es évektől számíthatóan történtek változások, ugyanis a birtokosok egyre gyarapodó számban használták a szőlőikben levő épületet hosszabb tartózkodásra, nyaralásra.
-Almádinak mint fürdőhelynek első hivatalos megnyitására 1874-ben került sor, amint ezt [[Brenner Lőrinc]] veszprémi építőmester, almádi szőlőbirtokos, az 1884  évi  szezon  megnyitásakor  mondta,  „van  szerencsém  a  tizedik  alkalommal megnyitni Almádi fürdőt”. Brenner 1877 tavaszán, a veszprémi Káptalantól mint földesúrtól  nyert  engedély  alapján,  két  forint  éves  bérleti  díj  ellenében, cölöpökre állítva, nyolc kabint épített a Balatonba, nagyjából a Remete patak torkolata  közelében,  amelynek  a  bejárati  épülete,  megközelítőleg  a  ma  álló [[Irredenta emlékmű]] helyén volt.
+E folyamat felgyorsulását „segítette” a Balaton-felvidéken végigsöprő filoxéra járvány, amelyik Almádit 1887-ben érte el, és nagyrészt kipusztította a szőlőket. Ennek okán elkezdődött az elsődlegesen pinceprésház funkciót betöltő épületek átalakítása, amelyek gyakran jelentősen kibővítve nyaralóként működtek tovább, nemcsak a tulajdonos számára, hanem nyaralóvendég fogadására is alkalmassá téve.
-A későbbi évek során fürdőházként említett, majd folyamatosan bővülő építmény  mellett,  illetve  annak  közelében  egy  fabódéban  működő  kocsma állt. Ez volt lényegében a község „központja”, természetesen csak nyáron. Az említett kocsma pontos helye nem azonosítható a korabeli hírek alapján, de nem  lehetett  túl  messze  a  fürdőház  említett  bejárati  épületétől.  Az  akkori sajtó hírei szerint a közönség nagyon hiányolta egy rendes vendéglő meglétét, pedig  gyakran  még  zene  is  volt  a  kocsmánál.  Az  1870-es  évek  végének állapotát jól jellemzi a Veszprém című hetilap, 1879. július 27-én megjelent itt idézett híradása: ''„Az Almádi fürdőt igen szép számú közönség kezdi látogatni, de  a  múlt  vasárnap  sajnos  kellemetlenséget  kellett  tapasztalni,  ugyanis  az  ottani korcsmáros olyan átkozott rossz bort adott, hogy többen kénytelenek voltak, mint nekünk  hírül  hozták,  a  korcsmáros  szeme  láttára  a  földre  önteni  a  lőrét.  Ha  a Balaton mellett nem lehet jó bort adni, akkor a világon sehol. Nem fog tehát ártani, ha  az  almádii  birtokosok  komolyan  fellépnek,  hogy  hegyüknek  és  fürdőjüknek renoméját ilyen egyesek nyerészkedési vágya meg ne rontsa.”''
+Almádinak mint fürdőhelynek első hivatalos megnyitására 1874-ben került sor, amint ezt [[Brenner Lőrinc]] veszprémi építőmester, almádi szőlőbirtokos, az 1884 évi szezon megnyitásakor mondta, „van szerencsém a tizedik alkalommal megnyitni Almádi fürdőt”. Brenner 1877 tavaszán, a veszprémi Káptalantól mint földesúrtól nyert engedély alapján, két forint éves bérleti díj ellenében, cölöpökre állítva, nyolc kabint épített a Balatonba, nagyjából a Remete patak torkolata közelében, amelynek a bejárati épülete, megközelítőleg a ma álló [[Irredenta emlékmű]] helyén volt.
-Elsősorban  a  nyaraló  közönségnek  és  bizonyára  a  szőlőbirtokosoknak  is igényük volt a szórakozásra, ezért egy igazi vendéglő híján a szőlőkben rendeztek mulatságokat, amint azt néhány itt következő, a Veszprém címû hetilapból vett idézetek mutatják.
+A későbbi évek során fürdőházként említett, majd folyamatosan bővülő építmény mellett, illetve annak közelében egy fabódéban működő kocsma állt. Ez volt lényegében a község „központja”, természetesen csak nyáron. Az említett kocsma pontos helye nem azonosítható a korabeli hírek alapján, de nem lehetett túl messze a fürdőház említett bejárati épületétől. Az akkori sajtó hírei szerint a közönség nagyon hiányolta egy rendes vendéglő meglétét, pedig gyakran még zene is volt a kocsmánál. Az 1870-es évek végének állapotát jól jellemzi a Veszprém című hetilap, 1879. július 27-én megjelent itt idézett híradása: ''„Az Almádi fürdőt igen szép számú közönség kezdi látogatni, de a múlt vasárnap sajnos kellemetlenséget kellett tapasztalni, ugyanis az ottani korcsmáros olyan átkozott rossz bort adott, hogy többen kénytelenek voltak, mint nekünk hírül hozták, a korcsmáros szeme láttára a földre önteni a lőrét. Ha a Balaton mellett nem lehet jó bort adni, akkor a világon sehol. Nem fog tehát ártani, ha az almádii birtokosok komolyan fellépnek, hogy hegyüknek és fürdőjüknek renoméját ilyen egyesek nyerészkedési vágya meg ne rontsa.”''
-[[Fájl:Hattyu07.jpg|bélyegkép|bal|450px|A Hattyú vendéglő előtt - Baross utca]]
-''„1878. július 28. Lapunk múlt számában jelzett tánc mulatság Simon Rudolf szilvásában  oly  kitűnően  sikerült,  hogy  általa  Almádi  jó  hírneve  csak  öregbedni fog.”''  Ez  ''„batyu  mulatság”''  volt,  ami  azt  jelentette,  hogy  az  ennivalót  a vendégek hozták, a bort pedig a szőlősgazda biztosította.
-''„1880.  május  30.  ...a  múlt  évben  a  Kiskúti  Csárdában  volt  Varga  János vendéglős az Almádi szőlőhegyen a Scherer-féle nyári lakban vendéglőt nyitott, hol is a vendégeknek most már étkezni is lehet.”'' Az említett Scherer-féle szőlő a mai Szent Imre herceg út 1 számú épület közelében, vagy annak helyén volt.
+Elsősorban a nyaraló közönségnek és bizonyára a szőlőbirtokosoknak is igényük volt a szórakozásra, ezért egy igazi vendéglő híján a szőlőkben rendeztek mulatságokat, amint azt néhány itt következő, a Veszprém címû hetilapból vett idézetek mutatják. [[Image:Hattyu07.jpg|thumb|left|450px]] ''„1878. július 28. Lapunk múlt számában jelzett tánc mulatság Simon Rudolf szilvásában oly kitűnően sikerült, hogy általa Almádi jó hírneve csak öregbedni fog.”'' Ez ''„batyu mulatság”'' volt, ami azt jelentette, hogy az ennivalót a vendégek hozták, a bort pedig a szőlősgazda biztosította.
-''„1881.  július  24.  A  mai  almádii  Anna-bál....népes  lesz,  amennyiben  az Almádiban  levő  260  fürdővendégen  kívül  B.-Füredről,  Keneséről,  a  Szabadihoz közel  eső  helységekből  is  számosan  rándulnak  ki  oda,  nem  számítva,  hogy Veszprémben  is  alig  lesz  intelligens  család,  melynek  1–2  tagja  ki  ne  rándulna  e rendkívül  kedélyesnek  ígérkező  mulatságra.  A  vigalom  a  Scherer-féle  szőlőnek  e célra rendezett helyiségeiben fog megtartatni.”''
+''„1880. május 30. ...a múlt évben a Kiskúti Csárdában volt Varga János vendéglős az Almádi szőlőhegyen a Scherer-féle nyári lakban vendéglőt nyitott, hol is a vendégeknek most már étkezni is lehet.”'' Az említett Scherer-féle szőlő a mai Szent Imre herceg út 1 számú épület közelében, vagy annak helyén volt.
-''„1882.  július  23.  Tegnap  Almádiban  az  ott  mulatozó  közönség  a  Simon-féle szőlőben nyári mulatságot rendezett.”''
+''„1881. július 24. A mai almádii Anna-bál....népes lesz, amennyiben az Almádiban levő 260 fürdővendégen kívül B.-Füredről, Keneséről, a Szabadihoz közel eső helységekből is számosan rándulnak ki oda, nem számítva, hogy Veszprémben is alig lesz intelligens család, melynek 1–2 tagja ki ne rándulna e rendkívül kedélyesnek ígérkező mulatságra. A vigalom a Scherer-féle szőlőnek e célra rendezett helyiségeiben fog megtartatni.”''
-''„1883.  augusztus  5.  Mint  lapunknak  írják  július  29-én  Anna-bál  volt Almádiban. Fényesen sikerült. A táncterem gyepes térségen volt elkerítve és csinosan feldíszítve... A bált megelőzőleg a tánchely végében felállított színpadon az ott  működő  színjátszó  társulat  adott  elő  egy  kis  szellemes  francia  vígjátékot  „A színésznő”-t. Az előadás után következett a tánc. Az első négyest 48 pár táncolta. A kedélyes mulatság éjjel két órakor ért véget.”''
+''„1882. július 23. Tegnap Almádiban az ott mulatozó közönség a Simon-féle szőlőben nyári mulatságot rendezett.”''
-A  teljesebb  képhez  hozzá  tartozik,  hogy  akkoriban  két  csárda  is  volt Almádiban, de ezek egyrészt messze estek az akkori település központjának tekinthető fürdőháztól, másrészt eredeti funkciójukból következően – az utasok megálló helye – sem tudtak megfelelni az egyre jelentősebbé és látogatottabbá váló fürdőhely szórakozóhelyének számító vendéglőnek. Mindezek ellenére az [[Alsó csárdánál (Torgyöpi csárda)]], miután közel volt a Balatonhoz, az 1800-as évek végén esetenként rendeztek mulatságokat.
+''„1883. augusztus 5. Mint lapunknak írják július 29-én Anna-bál volt Almádiban. Fényesen sikerült. A táncterem gyepes térségen volt elkerítve és csinosan feldíszítve... A bált megelőzőleg a tánchely végében felállított színpadon az ott működő színjátszó társulat adott elő egy kis szellemes francia vígjátékot „A színésznő”-t. Az előadás után következett a tánc. Az első négyest 48 pár táncolta. A kedélyes mulatság éjjel két órakor ért véget.”''
-E néhány újsághír alapján az állapotokat jól megközelítő képet kaphatunk arról,  hogy  a  fellendülőben  levő  fürdőhelyen  mennyire  hiányzik  egy  olyan vendéglő,  ahol  az  egyre  nagyobb  szabású  bálokat  és  hasonló  mulatságokat meg lehetne rendezni.
+A teljesebb képhez hozzá tartozik, hogy akkoriban két csárda is volt Almádiban, de ezek egyrészt messze estek az akkori település központjának tekinthető fürdőháztól, másrészt eredeti funkciójukból következően – az utasok megálló helye – sem tudtak megfelelni az egyre jelentősebbé és látogatottabbá váló fürdőhely szórakozóhelyének számító vendéglőnek. Mindezek ellenére az [[Alsó csárdánál (Torgyöpi csárda)]], miután közel volt a Balatonhoz, az 1800-as évek végén esetenként rendeztek mulatságokat.
-==Az Almádi Fürdő Részvénytársaság magalakítása, a Hattyú vendéglő megnyitása==
+E néhány újsághír alapján az állapotokat jól megközelítő képet kaphatunk arról, hogy a fellendülőben levő fürdőhelyen mennyire hiányzik egy olyan vendéglő, ahol az egyre nagyobb szabású bálokat és hasonló mulatságokat meg lehetne rendezni.
-[[Fájl:Hattyu02.jpg|bélyegkép|jobb|450px|A vendéglő udvara az 1884-ben épült bővítéssel. A bővítmény felirata: „Almádi Fürdő Részvénytársaság Vendéglője”, 1895 körül készült felvétel.]]
-Almádi  településtörténetében  meghatározó  szerepet  játszott  az  [[Almádi Fürdő  Részvénytársaság]],  ezért  megalapításának  indokait  és  körülményeit szükséges röviden ismertetni.
-[[Kompolthy  Tivadar]]  lapjában,  a  Veszprémi  Független  Hírlap  1882. augusztus 9-i számában vezércikk jelent meg a fürdő helyzetéről, amelyben a  szerző  a  jövő  esztendő  sürgető  teendőit  taglalja,  utalva  a  helyi kezdeményezés fontosságára. A szerző úgy látta, hogy ''„a fürdőháznak jövőre felépülni kell, s jobb ha ezt mi veszprémiek tesszük, mintsem hogy budapesti vállalkozók ragadják ki kezünkből a fürdő e fő emeltyűjét. ....Mindenesetre meg kell előzni a budapesti százszemű éhes gründer-hadat s nekünk kell, így vagy úgy, e fürdőházat felépíteni... Így lesz Almádiból...Veszprém Tuszkulánuma.”''
+== Az Almádi Fürdő Részvénytársaság magalakítása, a Hattyú vendéglő megnyitása ==
-[[Fájl:Hattyu08.jpg|bélyegkép|bal|450px|A Hattyú vendéglő előtt - Baross utca]]
-  májusában  a  Veszprémi  Független  Hírlap  ismét  vezércikkben foglalkozott   a   részvénytársaság   ügyeivel  felemlítve   a   Balaton-parti települések  között  kibontakozott  fejlesztési  versenyt,  amiben  Almádinak  a veszprémiek  szerint  részt  kell  vennie,  mégpedig  egy  részvénytársaság  megalapításával.
-A  cégbírósági  adatok  szerint  a  megalapítást  az  1883.  november  28-án megtartott közgyűlésen a jelenlevők kimondták, az alapszabályt elfogadták és 1884. április 17-én cégbírósági bejegyzésre is sor került. A cégbíróságon bejegyezték  a  társaság  működésének  tárgyát  a  következők  szerint,  ''„..a  közönségnek  jutányos  ellátása  mellett  kényelmes  fürdő  helyet  állítani,  egyszersmind  a részvényeseknek  anyagi  nyereséget  biztosítani.”'' A  15  tagú  igazgatóság  elnöke [[Brenner  Lőrinc]]  lett,  rajta  kívül  még  több  almádi  birtokos  volt  a  tagja.  A megalakítás  körüli  munkálkodás  keretében  [[Kompolthy  Tivadar]]  laptulajdonos  mellett,  elsődlegesen  [[Brenner  Lőrinc]]  veszprémi  építőmestert  – egyébként mindketten almádi szőlőbirtokosok – kell megemlíteni aki azokban az években Almádi község bírája is volt.
+[[Image:Hattyu02.jpg|thumb|right|450px]] Almádi településtörténetében meghatározó szerepet játszott az [[Almádi Fürdő Részvénytársaság]], ezért megalapításának indokait és körülményeit szükséges röviden ismertetni.
-[[Brenner Lőrinc]] aktivitását mutatja egy a Veszprém című hetilapban megjelent hír: ''„Almádi község érdemes bírája Brenner Lőrinc úr megvette a Pinkóczi-csárdát a regáléval együtt 1200 Ft-ért s most egy r.t. létesítését tervezi, mely 10 000 Ft tőkével Almádiban 8–10 vendégszobával ebédlő és táncteremmel ellátott szállodát  építtetne,  szóval  Almádi  jövőjének  alapját  letenné.  Ezen  szálloda  a Balatonhoz legközelebb eső szőlők valamelyikében emeltetnék s onnét egy gyönyörű sétány vezetne le a Balatonhoz, melynek partján egy kis kioszk díszlenék, hol frissítőket szolgálnának ki. Megérdemelné e kedves tuszkulánum, hogy Brenner úr szép tervei testet öltsenek; szívesen felajánljuk lapunkat ezen tervezet megvitatására.”''
+[[Kompolthy Tivadar]] lapjában, a Veszprémi Független Hírlap 1882. augusztus 9-i számában vezércikk jelent meg a fürdő helyzetéről, amelyben a szerző a jövő esztendő sürgető teendőit taglalja, utalva a helyi kezdeményezés fontosságára. A szerző úgy látta, hogy ''„a fürdőháznak jövőre felépülni kell, s jobb ha ezt mi veszprémiek tesszük, mintsem hogy budapesti vállalkozók ragadják ki kezünkből a fürdő e fő emeltyűjét. ....Mindenesetre meg kell előzni a budapesti százszemű éhes gründer-hadat s nekünk kell, így vagy úgy, e fürdőházat felépíteni... Így lesz Almádiból...Veszprém Tuszkulánuma.”'' [[Image:Hattyu08.jpg|thumb|left|450px]] 1883 májusában a Veszprémi Független Hírlap ismét vezércikkben foglalkozott a részvénytársaság ügyeivel felemlítve a Balaton-parti települések között kibontakozott fejlesztési versenyt, amiben Almádinak a veszprémiek szerint részt kell vennie, mégpedig egy részvénytársaság megalapításával.
-Az 1883. október 28-án a Veszprém című lap már a megalakult (október 25.)  társaság  tevékenységének  kezdetét  taglalja:  ''„A  társaság  már  eddig  is magához váltotta a regálét (haszonvétel), megvette az Almádiban levő legszebb szőlőbirtokot (Huber szőlő) s ennek nyaraló épületét a bemutatott tervrajz szerint díszes  szállodává  építteti  ki.”'' A  megalakulás  különböző  dátumai  abból  adódnak, hogy az újsághírek megjelenése után került sor a hivatalos részre, jogilag a cégbírósági bejegyzés a mérvadó.
+A cégbírósági adatok szerint a megalapítást az 1883. november 28-án megtartott közgyűlésen a jelenlevők kimondták, az alapszabályt elfogadták és 1884. április 17-én cégbírósági bejegyzésre is sor került. A cégbíróságon bejegyezték a társaság működésének tárgyát a következők szerint, ''„..a közönségnek jutányos ellátása mellett kényelmes fürdő helyet állítani, egyszersmind a részvényeseknek anyagi nyereséget biztosítani.”'' A 15 tagú igazgatóság elnöke [[Brenner Lőrinc]] lett, rajta kívül még több almádi birtokos volt a tagja. A megalakítás körüli munkálkodás keretében [[Kompolthy Tivadar]] laptulajdonos mellett, elsődlegesen [[Brenner Lőrinc]] veszprémi építőmestert – egyébként mindketten almádi szőlőbirtokosok – kell megemlíteni aki azokban az években Almádi község bírája is volt.
-A Huber-féle szőlőben levő épületet az Rt. az 1884 évi szezonra kibővíttette, megnyitására június 22-én került sor. A Veszprém című hetilap június 29-i számában erről az „Almádi, 1884. június 22-én” cím alatt a következőket írta, amit érdemes szó szerint idézni, mert lényegében ettől kezdve számítható a vendéglő története.
+[[Brenner Lőrinc]] aktivitását mutatja egy a Veszprém című hetilapban megjelent hír: ''„Almádi község érdemes bírája Brenner Lőrinc úr megvette a Pinkóczi-csárdát a regáléval együtt 1200 Ft-ért s most egy r.t. létesítését tervezi, mely 10 000 Ft tőkével Almádiban 8–10 vendégszobával ebédlő és táncteremmel ellátott szállodát építtetne, szóval Almádi jövőjének alapját letenné. Ezen szálloda a Balatonhoz legközelebb eső szőlők valamelyikében emeltetnék s onnét egy gyönyörű sétány vezetne le a Balatonhoz, melynek partján egy kis kioszk díszlenék, hol frissítőket szolgálnának ki. Megérdemelné e kedves tuszkulánum, hogy Brenner úr szép tervei testet öltsenek; szívesen felajánljuk lapunkat ezen tervezet megvitatására.”''
-''„Folyó hó 22-én délután volt az almádii fürdő és vendéglő megnyitása, melyre – daczára a borús, esős időnek – szép és nagy közönség gyűlt egybe. A részvénytársaság által a tulajdonához tartozó szőlőbeli épületéhez, illetőleg vendéglőjéhez egy gyönyörű szép nyári ét- és táncterem építtetett. A műértésnek és csínnak egyaránt megfelelő  terem  elején  szép  sétatér  van,  beültetett  fákkal  és  szőlővel  szegélyezve, ahonnan igen szép kilátás nyílik. A nagy terem elején mely a Balatonra néz, az oszlopsor  zöld  koszorúkkal  és  virágokkal  stylszerűen  volt  díszítve  s  számtalan nemzeti  színű  zászlóval  ékesítve.  –  A  műértéssel  festett  terem  közepén  most [[Brenner Lőrinc]] építész, mint a fürdőrészvénytársaság elnöke, emel szót:''
+Az 1883. október 28-án a Veszprém című lap már a megalakult (október 25.) társaság tevékenységének kezdetét taglalja: ''„A társaság már eddig is magához váltotta a regálét (haszonvétel), megvette az Almádiban levő legszebb szőlőbirtokot (Huber szőlő) s ennek nyaraló épületét a bemutatott tervrajz szerint díszes szállodává építteti ki.”'' A megalakulás különböző dátumai abból adódnak, hogy az újsághírek megjelenése után került sor a hivatalos részre, jogilag a cégbírósági bejegyzés a mérvadó.
-''Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim! Almádinak mint fürdőhelynek neve 1874. évtől kezdődik; most épen tíz éve s így a tizedik fürdőivad (fürdőévad) megnyitásán vagyok  szerencsés  jelen  lehetni.  De  már  nemcsak  fürdőmegnyitást  jelezhetek, hanem  jelezhetem,  hogy  egy  „Almádii  fürdőrészvénytársaság”  alakult,  melynek célja Almádiban, a Balaton e kies s utóbbi időben mindinkább látogatott fürdőhelyén,  úgy  egy  vendéglő  építéséről,  sétahelyekről,  az  idevonuló  közönség  lehető kényelmes  és  jutányos  ellátásáról  gondoskodni  s  ezáltal  Almádit  a  közönség igényének  mindenben  megfelelő,  kedvelt,  állandó  fürdőhellyé  tenni.  Ezért  százszoros örömmel nyitom meg az ezidei fürdőivadot és vendéglőt azon őszinte szívből eredő jókívánattal, hogy az Isten éltesse a veszprémi főt. (főtisztelendő) káptalant, az  almádii  fürdő-  részvénytársaságot,  az  almádii  közbirtokosságot  és  Almádi vendégeit.
+A Huber-féle szőlőben levő épületet az Rt. az 1884 évi szezonra kibővíttette, megnyitására június 22-én került sor. A Veszprém című hetilap június 29-i számában erről az „Almádi, 1884. június 22-én” cím alatt a következőket írta, amit érdemes szó szerint idézni, mert lényegében ettől kezdve számítható a vendéglő története.
-Erre nagy éljenzés, taps következett s megszólalván a cigányzene: a tánc és a mulatság kivilágos-kivirradatig tartott. A táncon kívül tréfás előadások is voltak és ez igazán szép ünnep volt.”''
-Ettől kezdve szinte minden jelentős esemény az Rt. vendéglőjében zajlott le. Ilyen volt az 1884. július 27-én megtartott Anna-bál, amelyről a Veszprém című lap 1884. augusztus 3-i száma így tudósított. ''„Az Anna-bál Almádiban múlt vasárnap tartatott, a részvénytársaság vendéglőjében. Ritkán láthat az ember annyi  szép  hölgyet  s  oly  választékos  közönséget  együtt,  mint  ott  láttunk. Gyönyörűség volt nézni a vígan lejtő párokat s valóban sajnálkozhatnak rajta azok, kik  elmulasztottak  részt  venni  ezen  kedélyes  vigalomban.”'' Majd  ismerteti  a reggelig tartó mulatságon megjelenteket, a „szép hölgyek” rövidített névsorát. Végül így zárja a tudósítást: ''„Lehetetlen elismerést nem szavaznunk, a mulatság ügyes  rendezése  körül  fáradhatatlan  működésért,  Brenner  Lőrinc  úrnak,  a fürdőrészvénytársaság derék elnökének.”'' A bál jótékony célt szolgált, nevezetesen az almádi kápolna javára szánták a 18 Ft 59 krajcár tiszta jövedelmet, ami a tekintélyes összegű felülfizetésekkel 167 Ft 19 krajcárra növekedett. Igazán szép summa volt ez akkoriban.
+''„Folyó hó 22-én délután volt az almádii fürdő és vendéglő megnyitása, melyre – daczára a borús, esős időnek – szép és nagy közönség gyűlt egybe. A részvénytársaság által a tulajdonához tartozó szőlőbeli épületéhez, illetőleg vendéglőjéhez egy gyönyörű szép nyári ét- és táncterem építtetett. A műértésnek és csínnak egyaránt megfelelő terem elején szép sétatér van, beültetett fákkal és szőlővel szegélyezve, ahonnan igen szép kilátás nyílik. A nagy terem elején mely a Balatonra néz, az oszlopsor zöld koszorúkkal és virágokkal stylszerűen volt díszítve s számtalan nemzeti színű zászlóval ékesítve. – A műértéssel festett terem közepén most [[Brenner Lőrinc]] építész, mint a fürdőrészvénytársaság elnöke, emel szót:''
-Az 1884. augusztus 17-i újságban megjelent ''„Fürdői levél”'' beszámol a 12-én megtartott mulatságról a következők szerint: ''„Este a vendéglőben válogatott díszes közönség adott magának találkát; mert halászlé és tánc volt biztosítva, nem is említve a meglepetést, mely minden tekintetben sikerült. A kedélyes vacsora után táncra  perdült  a  fiatalság,  s  járta  vígan,  fáradhatatlanul  éjfél  utáni  egy  óráig.  E közben voltunk szemtanúi a kellemes meglepetésnek. Ugyanis Krausz József úr egy kitűnően  sikerült  tűzijátékot  rendezett,  melyért  a  közönség  osztatlan  elismerését érdemelte ki magának.”'' Majd részletesen ismerteti a tűzijáték lefolyását és a szokásos  hölgy  névsort.  A  tudósítást  ekként  zárja:  ''„Így  múlt  el  ismét  egy kellemes nap, mely Almádi fürdői társas életének, mint sok más, csak díszére válhatik.”''
+''Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim! Almádinak mint fürdőhelynek neve 1874. évtől kezdődik; most épen tíz éve s így a tizedik fürdőivad (fürdőévad) megnyitásán vagyok szerencsés jelen lehetni. De már nemcsak fürdőmegnyitást jelezhetek, hanem jelezhetem, hogy egy „Almádii fürdőrészvénytársaság” alakult, melynek célja Almádiban, a Balaton e kies s utóbbi időben mindinkább látogatott fürdőhelyén, úgy egy vendéglő építéséről, sétahelyekről, az idevonuló közönség lehető kényelmes és jutányos ellátásáról gondoskodni s ezáltal Almádit a közönség igényének mindenben megfelelő, kedvelt, állandó fürdőhellyé tenni. Ezért százszoros örömmel nyitom meg az ezidei fürdőivadot és vendéglőt azon őszinte szívből eredő jókívánattal, hogy az Isten éltesse a veszprémi főt. (főtisztelendő) káptalant, az almádii fürdő- részvénytársaságot, az almádii közbirtokosságot és Almádi vendégeit.'' Erre nagy éljenzés, taps következett s megszólalván a cigányzene: a tánc és a mulatság kivilágos-kivirradatig tartott. A táncon kívül tréfás előadások is voltak és ez igazán szép ünnep volt.”
-. december 21-én a Veszprém című hetilapban megjelent hír szerint: ''„Az Almádi vendéglőt 1885. évi április 24-től 3 évre terjedő időre Huszár János és Huszár László bérelték ki a részvénytársaságtól, kik azt igen díszesen be fogják rendezni  s  mindent  elkövetnek,  hogy  jóhírü  kis  fürdőnket  még  inkább  közkedveltté tegyék.”'' Az eddigiekből láthatók a vendéglő első éveinek eseményei, melyek előre  vetítik  meghatározó  szerepét  a  község  életében,  hiszen  1898-ig  más vendéglő nem volt Almádiban. Nemcsak vendéglőként és szórakozóhelyként működött, hanem évenként itt tartotta a részvénytársaság a közgyűléseit és egyéb  hivatalos  összejöveteleit,  sőt  megkockáztathatjuk  azt  a  feltevést  is, hogy a községháza 1900-ban történt felavatásáig a képviselő testület is itt tartotta üléseit.
+Ettől kezdve szinte minden jelentős esemény az Rt. vendéglőjében zajlott le. Ilyen volt az 1884. július 27-én megtartott Anna-bál, amelyről a Veszprém című lap 1884. augusztus 3-i száma így tudósított. ''„Az Anna-bál Almádiban múlt vasárnap tartatott, a részvénytársaság vendéglőjében. Ritkán láthat az ember annyi szép hölgyet s oly választékos közönséget együtt, mint ott láttunk. Gyönyörűség volt nézni a vígan lejtő párokat s valóban sajnálkozhatnak rajta azok, kik elmulasztottak részt venni ezen kedélyes vigalomban.”'' Majd ismerteti a reggelig tartó mulatságon megjelenteket, a „szép hölgyek” rövidített névsorát. Végül így zárja a tudósítást: ''„Lehetetlen elismerést nem szavaznunk, a mulatság ügyes rendezése körül fáradhatatlan működésért, Brenner Lőrinc úrnak, a fürdőrészvénytársaság derék elnökének.”'' A bál jótékony célt szolgált, nevezetesen az almádi kápolna javára szánták a 18 Ft 59 krajcár tiszta jövedelmet, ami a tekintélyes összegű felülfizetésekkel 167 Ft 19 krajcárra növekedett. Igazán szép summa volt ez akkoriban.
-Bizonyára észrevette a tisztelt olvasó, hogy a vendéglő neve ez idáig nem került megemlítésre, aminek az oka, hogy a korabeli írások sem tették ezt. 1885. június 28-án megjelent hír szerint 29-én lesz ''„az almádi kápolna előtt fölállított  kereszt  ünnepélyes  felszentelése...amelyet  Bellág  József  vörösberényi plébános úr fog végezni. Délben díszebéd a Hattyú vendéglőben, este pedig táncvigalom.”''  Ebben  a  tudósításban  nevezték  első  ízben  a  részvénytársaság vendéglőjét '''Hattyú vendéglőnek'''. Ez idáig még nem sikerült kideríteni, hogy kinek,  vagy  minek  köszönhetjük  a  közel  90  évig  működött  vendéglőnek, napjainkig a köztudatban élő nevét. Szezonról szezonra olvasható a korabeli újsághírekben  a  Hattyúban  tartott  mulatságok,  bálok,  vacsorák,  hangversenyek,  színi  előadások  és  egyéb  események, csaknem  minden  esetben igen részletes ismertetése. Természetesen a rendezvényekről adott tudósításokon  kívül  az  épület  bővítésével kapcsolatos  híreket  is  folyamatosan közölték  a  veszprémi  lapok,  így  nyomon  követhetjük  a  településben meghatározó szerepet játszó Hattyú vendéglő történetét.
+Az 1884. augusztus 17-i újságban megjelent ''„Fürdői levél”'' beszámol a 12-én megtartott mulatságról a következők szerint: ''„Este a vendéglőben válogatott díszes közönség adott magának találkát; mert halászlé és tánc volt biztosítva, nem is említve a meglepetést, mely minden tekintetben sikerült. A kedélyes vacsora után táncra perdült a fiatalság, s járta vígan, fáradhatatlanul éjfél utáni egy óráig. E közben voltunk szemtanúi a kellemes meglepetésnek. Ugyanis Krausz József úr egy kitűnően sikerült tűzijátékot rendezett, melyért a közönség osztatlan elismerését érdemelte ki magának.”'' Majd részletesen ismerteti a tűzijáték lefolyását és a szokásos hölgy névsort. A tudósítást ekként zárja: ''„Így múlt el ismét egy kellemes nap, mely Almádi fürdői társas életének, mint sok más, csak díszére válhatik.”''
-[[Fájl:Hattyu04.jpg|bélyegkép|bal|450px|A vendéglő udvara, látható a konyha kijárata a kerthelyiségbe.]]
-. június 9-én újsághír jelent meg ''„Az Almádi-Saison megnyitása holnap lesz  nagy  ünnepséggel  és  érdekes  eseményekkel.”'' címmel.  E  tudósításból  megtudhatjuk, hogy ''„A vendéglőhöz kényelmes új konyhát építtetett a társaság, melyben jó magyar házi kosztot készíttet Horváth József vendéglős, kinek rövid ott léte alatt,  kitűnő  magyar  konyhája  és  balatonmelléki  finom  borainak  révén,  már  sikerült oly jó hírnévre szert tenni...”''.
-.  augusztusi  hír:  ''„Levél  Almádiból.  Kedden  25  huszár  tiszt  érkezett Almádiba  Szombathelyről  a  Windisch-Grätz  nevet  viselő  11.  huszárezredből. Szerdán  este  fényes  táncmulatság  rendeztetett  a  Hattyúban,  melyen  a  11. huszárezred tisztjei is részt vettek.”'' Ebből az eseményből is látszik, hogy Almádi mennyire  ismert  volt  abban  a  korban,  ami  elsősorban  a  jó  hírnevű  Hattyú vendéglőnek köszönhető.
+. december 21-én a Veszprém című hetilapban megjelent hír szerint: ''„Az Almádi vendéglőt 1885. évi április 24-től 3 évre terjedő időre Huszár János és Huszár László bérelték ki a részvénytársaságtól, kik azt igen díszesen be fogják rendezni s mindent elkövetnek, hogy jóhírü kis fürdőnket még inkább közkedveltté tegyék.”'' Az eddigiekből láthatók a vendéglő első éveinek eseményei, melyek előre vetítik meghatározó szerepét a község életében, hiszen 1898-ig más vendéglő nem volt Almádiban. Nemcsak vendéglőként és szórakozóhelyként működött, hanem évenként itt tartotta a részvénytársaság a közgyűléseit és egyéb hivatalos összejöveteleit, sőt megkockáztathatjuk azt a feltevést is, hogy a községháza 1900-ban történt felavatásáig a képviselő testület is itt tartotta üléseit.
-A Hattyú vendéglő bővítéséről olvashatunk híradást a Veszprémi Hírlap 1895. április 21-i számában miszerint: ''„a Fürdõ Rt. f. évi június 15-re egy 24 m hosszú és 8 m széles nyári helyiséget építtet svájci stílben; ...”'' Ez az épületszárny merőlegesen  állt  a  mai  Baross  Gábor  útra,  illetve  az  eredeti  épülethez  viszonyítva, így kellemes, fákkal beültetett, tekintélyes méretű udvar jött létre, ami kerthelyiségként funkcionált és a gesztenyefák alatt jólesően fogyaszthattak a vendégek. (Meg kell jegyezni, hogy ezek az öreg gesztenyefák a Tempó üzletház építésének estek áldozatául a közelmúltban!)
+Bizonyára észrevette a tisztelt olvasó, hogy a vendéglő neve ez idáig nem került megemlítésre, aminek az oka, hogy a korabeli írások sem tették ezt. 1885. június 28-án megjelent hír szerint 29-én lesz ''„az almádi kápolna előtt fölállított kereszt ünnepélyes felszentelése...amelyet Bellág József vörösberényi plébános úr fog végezni. Délben díszebéd a Hattyú vendéglőben, este pedig táncvigalom.”'' Ebben a tudósításban nevezték első ízben a részvénytársaság vendéglőjét '''Hattyú vendéglőnek'''. Ez idáig még nem sikerült kideríteni, hogy kinek, vagy minek köszönhetjük a közel 90 évig működött vendéglőnek, napjainkig a köztudatban élő nevét. Szezonról szezonra olvasható a korabeli újsághírekben a Hattyúban tartott mulatságok, bálok, vacsorák, hangversenyek, színi előadások és egyéb események, csaknem minden esetben igen részletes ismertetése. Természetesen a rendezvényekről adott tudósításokon kívül az épület bővítésével kapcsolatos híreket is folyamatosan közölték a veszprémi lapok, így nyomon követhetjük a településben meghatározó szerepet játszó Hattyú vendéglő történetét. [[Image:Hattyu04.jpg|thumb|left|450px]] 1889. június 9-én újsághír jelent meg ''„Az Almádi-Saison megnyitása holnap lesz nagy ünnepséggel és érdekes eseményekkel.”'' címmel. E tudósításból megtudhatjuk, hogy ''„A vendéglőhöz kényelmes új konyhát építtetett a társaság, melyben jó magyar házi kosztot készíttet Horváth József vendéglős, kinek rövid ott léte alatt, kitűnő magyar konyhája és balatonmelléki finom borainak révén, már sikerült oly jó hírnévre szert tenni...”''.
-Az  említett  tekintélyes  méretű  épület  volt  az  úgynevezett  ''„gyógyterem”'' (kúrszalon) amiben nagyszabású rendezvények zajlottak le hosszú évek során. A Veszprémi Hírlap 1895. augusztus 4-i számában megjelent tudósítás szerint ''„Az Almádi Annabál július 27-én tartatott meg. A rendkívül ízlésesen feldíszített új gyógyteremben, melyben már esti 7 órakor együtt volt az Almádii fürdővendégek színe-java és a városunkból meg a vidékről ez alkalomra összegyűlt fiatalság. Kilenc órakor zendítette rá a csárdást Flórinak, a kitűnő devecseri cigánynak a bandája és  húzta  aztán  világos  hajnalig.  Az  első  négyest  104  pár  táncolta.  A  bál  maga emlékezetes marad úgy az almádiaknak, mint a vidékről résztvett hölgyeknek, mert ennél  szebb  társaságot  a  Balaton-vidékén  Anna-bál  még  nem  látott  soha.”'' Ha utána gondolunk, még mai mércével nézve is nagyszabású lehetett ez a bál, több mint 300-ra becsülhető a vendégek száma, miután a nyitó táncot 208 táncos  mutatta  be,  akik  nyilván  a  fiatalságot  jelentették  és  a  kor  szokása szerint szülői ''„felügyelet”'' is volt, elsősorban a lányok mellett.
+. augusztusi hír: ''„Levél Almádiból. Kedden 25 huszár tiszt érkezett Almádiba Szombathelyről a Windisch-Grätz nevet viselő 11. huszárezredből. Szerdán este fényes táncmulatság rendeztetett a Hattyúban, melyen a 11. huszárezred tisztjei is részt vettek.”'' Ebből az eseményből is látszik, hogy Almádi mennyire ismert volt abban a korban, ami elsősorban a jó hírnevű Hattyú vendéglőnek köszönhető.
-Érdekes  adat  olvasható  a  Veszprémi  Hirlapban,  miszerint  1897-ben  a Hattyú vendéglő bérlője [[Zsák József]] vendéglős volt és 1897. október 3-i hír tudósít arról, hogy visszalépett a bérletből. Ez azért érdekes, mert 1898. május 1-én Zsák József megnyitotta Almádiban saját vendéglőjét, ezzel konkurenciát teremtve az eddigi egyetlen vendéglőnek, a Hattyúnak. Szerencsére ez a tény nem okozott jelentős negatív hatást, miután az Almádi Fürdõ Rt. volt a vendéglő tulajdonosa és egyben a Vigalmi Bizottságon keresztül a nyári programok fő szervezője. Természetesen minden eseményt a saját vendéglőjében tartott  meg,  annál  is  inkább  mert  egyedül  a  gyógyteremnek  volt  az igényeknek megfelelő befogadóképessége, a bálok, színi előadások és hangversenyek lebonyolítására.
+A Hattyú vendéglő bővítéséről olvashatunk híradást a Veszprémi Hírlap 1895. április 21-i számában miszerint: ''„a Fürdõ Rt. f. évi június 15-re egy 24 m hosszú és 8 m széles nyári helyiséget építtet svájci stílben; ...”'' Ez az épületszárny merőlegesen állt a mai Baross Gábor útra, illetve az eredeti épülethez viszonyítva, így kellemes, fákkal beültetett, tekintélyes méretű udvar jött létre, ami kerthelyiségként funkcionált és a gesztenyefák alatt jólesően fogyaszthattak a vendégek. (Meg kell jegyezni, hogy ezek az öreg gesztenyefák a Tempó üzletház építésének estek áldozatául a közelmúltban!)
-Néhány adattal, illetve a Veszprémi Hírlapban megjelent további tudósításokkal  követhetjük  nyomon,  –  természetesen  csak  nagy  vonalakban  –  a Hattyú  vendéglő  működését  az  1880-es  évektől  kezdve  az  1930-as  évekig. Ezután  már  lényegesen  kevesebb  említés  történik  a  Hattyúról,  mert  a  szaporodó vendéglátó helyek miatt a kezdeti kizárólagosság már a múlté.
+Az említett tekintélyes méretű épület volt az úgynevezett ''„gyógyterem”'' (kúrszalon) amiben nagyszabású rendezvények zajlottak le hosszú évek során. A Veszprémi Hírlap 1895. augusztus 4-i számában megjelent tudósítás szerint ''„Az Almádi Annabál július 27-én tartatott meg. A rendkívül ízlésesen feldíszített új gyógyteremben, melyben már esti 7 órakor együtt volt az Almádii fürdővendégek színe-java és a városunkból meg a vidékről ez alkalomra összegyűlt fiatalság. Kilenc órakor zendítette rá a csárdást Flórinak, a kitűnő devecseri cigánynak a bandája és húzta aztán világos hajnalig. Az első négyest 104 pár táncolta. A bál maga emlékezetes marad úgy az almádiaknak, mint a vidékről résztvett hölgyeknek, mert ennél szebb társaságot a Balaton-vidékén Anna-bál még nem látott soha.”'' Ha utána gondolunk, még mai mércével nézve is nagyszabású lehetett ez a bál, több mint 300-ra becsülhető a vendégek száma, miután a nyitó táncot 208 táncos mutatta be, akik nyilván a fiatalságot jelentették és a kor szokása szerint szülői ''„felügyelet”'' is volt, elsősorban a lányok mellett.
-[[Fájl:Hattyu03.jpg|bélyegkép|jobb|450px|VENDÉGLŐ A HATTYÚHOZ, a kerthelységben mulatozó vendégekkel. A felvétel 1904-ben készült.]]
-. május 1. ''„Balaton-Almádiban a fürdőrészvénytársaság vendéglőjében és parkjában május 1-én vasárnap, nagy tavaszi ünnep lesz; kerékpárverseny, kugliverseny,  szamárverseny  népünneppel,  hölgyek  szépségversenyével,  táncmulatsággal,  csárdásversennyel  stb.  A  zenét  Kis  Jancsi  zenekara  szolgáltatja.  Kezdete délután 3 órakor.”''
-'''1898. július 24. Előadás a Hattyúban:'''
+Érdekes adat olvasható a Veszprémi Hirlapban, miszerint 1897-ben a Hattyú vendéglő bérlője [[Zsák József]] vendéglős volt és 1897. október 3-i hír tudósít arról, hogy visszalépett a bérletből. Ez azért érdekes, mert 1898. május 1-én Zsák József megnyitotta Almádiban saját vendéglőjét, ezzel konkurenciát teremtve az eddigi egyetlen vendéglőnek, a Hattyúnak. Szerencsére ez a tény nem okozott jelentős negatív hatást, miután az Almádi Fürdõ Rt. volt a vendéglő tulajdonosa és egyben a Vigalmi Bizottságon keresztül a nyári programok fő szervezője. Természetesen minden eseményt a saját vendéglőjében tartott meg, annál is inkább mert egyedül a gyógyteremnek volt az igényeknek megfelelő befogadóképessége, a bálok, színi előadások és hangversenyek lebonyolítására.
-:I. vígjáték: Nyár címmel.
-::Személyek: Endre = Véghely Kálmán
+Néhány adattal, illetve a Veszprémi Hírlapban megjelent további tudósításokkal követhetjük nyomon, – természetesen csak nagy vonalakban – a Hattyú vendéglő működését az 1880-es évektől kezdve az 1930-as évekig. Ezután már lényegesen kevesebb említés történik a Hattyúról, mert a szaporodó vendéglátó helyek miatt a kezdeti kizárólagosság már a múlté. [[Image:Hattyu03.jpg|thumb|right|450px]] 1898. május 1. ''„Balaton-Almádiban a fürdőrészvénytársaság vendéglőjében és parkjában május 1-én vasárnap, nagy tavaszi ünnep lesz; kerékpárverseny, kugliverseny, szamárverseny népünneppel, hölgyek szépségversenyével, táncmulatsággal, csárdásversennyel stb. A zenét Kis Jancsi zenekara szolgáltatja. Kezdete délután 3 órakor.”''
-::Sándor = Scipiades Elemér
-:II. dalok: Előadja Scipiades Elemér, kísér Getső Ignácné
+'''1898. július 24. Előadás a Hattyúban:'''
-:III. Bohózat: Falusi iskola.
+:I. vígjáték: Nyár címmel.
+::Személyek: Endre = Véghely Kálmán
+::Sándor = Scipiades Elemér
+:II. dalok: Előadja Scipiades Elemér, kísér Getső Ignácné
+:III. Bohózat: Falusi iskola.
 ::Személyek: Véghely Andor, Kompolthy Edit, Edvi Illés Leona, Getső Jenő
-A  szereplők  valamennyien  közismert  személyiségek,  Almádi  birtokosok, illetve nyaralótulajdonosok voltak, akik minden szezonban több alkalommal műkedvelő előadást tartottak.
+A szereplők valamennyien közismert személyiségek, Almádi birtokosok, illetve nyaralótulajdonosok voltak, akik minden szezonban több alkalommal műkedvelő előadást tartottak.
-. augusztus 10. ''„A fürdő zenekara térzenét ad a Hattyú vendéglő parkjában hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap 11–12, Kneipp csarnokban pénteken 5–7, a Petőfi sétatéren kedden, csütörtökön 11–1 és délután 5–8 óra között.”'' A Petőfi sétatéren a frissen felavatott [[Petőfi szobor]] környezetét kell érteni, ahol ma is áll a szobor.
+. augusztus 10. ''„A fürdő zenekara térzenét ad a Hattyú vendéglő parkjában hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap 11–12, Kneipp csarnokban pénteken 5–7, a Petőfi sétatéren kedden, csütörtökön 11–1 és délután 5–8 óra között.”'' A Petőfi sétatéren a frissen felavatott [[Petőfi Sándor mellszobra|Petőfi szobor]] környezetét kell érteni, ahol ma is áll a szobor.
-.  augusztus  23.  A  [[Kossuth  szobor]]  avatási  ünnepségének  programja végén  a ''„kiszolgálás  a  két  nagyvendéglőben  és  a  Hattyú  melletti  sátorban”'' történik. Ekkor már érzékelhető, hogy a Hattyú nem az egyedüli, ilyen rendezvényre alkalmas hely Almádiban.
-.  augusztus  12-én  [[Óvári  Ferenc]]et  ünnepelték  abból  az  alkalomból, hogy  képviselő  lett.  400  fős  ''„ünnepi  lakoma”''  került  megrendezésre  a Hattyúban, illetve a vendéglő udvarán.
+. augusztus 23. A [[Kossuth szobor]] avatási ünnepségének programja végén a ''„kiszolgálás a két nagyvendéglőben és a Hattyú melletti sátorban”'' történik. Ekkor már érzékelhető, hogy a Hattyú nem az egyedüli, ilyen rendezvényre alkalmas hely Almádiban.
-. december 15. ''„Utószezon Almádiban”'' című híradás szerint ''„Helybeliek mulatoznak csupán ... melynek során Balázs Pál kisbírót megverte Farkas Ferenc”''. Ez a kis hír azt bizonyítja, hogy akkoriban a szezon, valamint az elő- és utószezon kivételével csupán helyi lakosokat találhatunk Almádiban.
+. augusztus 12-én [[Óvári Ferenc]]et ünnepelték abból az alkalomból, hogy képviselő lett. 400 fős ''„ünnepi lakoma”'' került megrendezésre a Hattyúban, illetve a vendéglő udvarán.
-A háborús évek alatt kevesebb eseményről szólnak a híradások, és azok is gyakran összefüggenek a hadieseményekkel. Ilyen volt egy 1917. július 22-én olvasható hír: ''„Az Almádi Kör ünnepélyt rendez este 9 órakor a Hattyú vendéglő nagytermében, melynek jövedelme a veszprémi hadiárvaház javára fordíttatik.”''
+. december 15. ''„Utószezon Almádiban”'' című híradás szerint ''„Helybeliek mulatoznak csupán ... melynek során Balázs Pál kisbírót megverte Farkas Ferenc”''. Ez a kis hír azt bizonyítja, hogy akkoriban a szezon, valamint az elő- és utószezon kivételével csupán helyi lakosokat találhatunk Almádiban.
-. július 7. ''„Xa-Xa Balatonalmádiban. F. hó 16–17-én a világ leghíresebb filmjét  a  Balatonmozgóban,  Kosola  Ödön  Hattyú  vendéglőjében  vetítik.”'' Nagy valószínűséggel  ez  volt  az  első  mozielőadás  Almádiban,  hiszen  a  [[Vigadó Mozgó]] csak néhány évvel későbben nyitotta meg kapuját.
+A háborús évek alatt kevesebb eseményről szólnak a híradások, és azok is gyakran összefüggenek a hadieseményekkel. Ilyen volt egy 1917. július 22-én olvasható hír: ''„Az Almádi Kör ünnepélyt rendez este 9 órakor a Hattyú vendéglő nagytermében, melynek jövedelme a veszprémi hadiárvaház javára fordíttatik.”''
--ban megnyílt a [[Pannónia Otthon]] étterme, melyet a [[Balatonalmádi Fürdő  és  Építő  Rt.]]  építtetett,  további  konkurenciát  jelentve  a  Hattyúnak, amelyik már akkor magántulajdonban volt. [[Budataván|Budatava]] levő [[Mester János]] féle vendéglő is mind kedveltebbé vált, így egyre inkább megoszlott a közönség és a  Hattyú  jelentősége  fokozatosan  csökkent,  elsősorban  a  helyi  lakósság szórakozó helyévé vált.
+. július 7. ''„Xa-Xa Balatonalmádiban. F. hó 16–17-én a világ leghíresebb filmjét a Balatonmozgóban, Kosola Ödön Hattyú vendéglőjében vetítik.”'' Nagy valószínűséggel ez volt az első mozielőadás Almádiban, hiszen a [[Vigadó Mozgó]] csak néhány évvel későbben nyitotta meg kapuját.
-Eközben  azt  is  meg  kell  említeni,  hogy  a  Hattyú  vendéglő  területén,  a kerthelyiséggel  ellentétes  oldalon,  azaz  a  gyógyterem  másik  oldalán,  több üzlet  és  műhely  működött.  Erre  egyebek  mellett  az  1928-ban  készült Balatonalmádi térkép hátsó oldalán található reklámok adnak felvilágosítást.
+-ban megnyílt a [[Pannónia Otthon]] étterme, melyet a [[Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt.]] építtetett, további konkurenciát jelentve a Hattyúnak, amelyik már akkor magántulajdonban volt. [[Budataván|Budatava]] levő [[Mester János]] féle vendéglő is mind kedveltebbé vált, így egyre inkább megoszlott a közönség és a Hattyú jelentősége fokozatosan csökkent, elsősorban a helyi lakósság szórakozó helyévé vált.
-'''Nevezetesen:'''
-:– ''„Hattyú liszt, gabona és terménykereskedés. Vágott fa eladása nagyban és kicsinyben. Tulajdonos Kosola Ödön.”''
-:– ''„A Hattyú udvarban van Kecskés Károly úri és női cipész üzlete. Raktáron tart saját készítésű kész férfi-, női- és gyermekcipőket,    továbbá minden cipészkelléket. Gyors talpalás és javítás! Olcsó árak!”''
-:– ''„A  Hattyú  sütöde  házi  kenyere  és  süteménye  az  almádi  közönség  előtt  a legjobb   hírnévnek   örvend.   A   szezonban   naponta   kétszer   friss   pék   és cukrászsütemény. Tulajdonos Kosola Ödön.”''
-:– ''„A Hattyúban van Neuhauser Mihály úri és női fodrász, manikűr és pedikűr üzlete. Fióküzlet a fövenyfürdőn. Elsőrangú és gondos kiszolgálás"''
-:– ''„Hattyú  húscsarnok.  Naponta  friss  vágású  húsok  és  saját  készítésű  hentesáruk. Egész nap nyitva. Tulajdonos vitéz Kiss Sándor hentes és mészáros.”''
-Még  ebbe  a  témakörbe  tartozik,  hogy  a  Hattyú  udvarban,  szintén  a kerthelyiséggel ellentétes oldalon volt almádi első benzinkútja és hosszú ideig itt működött Szerencsés Károly szikvíz üzeme is.
+Eközben azt is meg kell említeni, hogy a Hattyú vendéglő területén, a kerthelyiséggel ellentétes oldalon, azaz a gyógyterem másik oldalán, több üzlet és műhely működött. Erre egyebek mellett az 1928-ban készült Balatonalmádi térkép hátsó oldalán található reklámok adnak felvilágosítást. '''Nevezetesen:'''
-Az 1920-as évek végére kialakult lehetőségek a Hattyú vendéglőn kívül, már több helyen biztosították nagyszabású programok és rendezvények megtartását.  Így  a  [[Pannónia  étteremben]],  a  [[Zsák  vendéglőben]],  a  [[Vigadó Mozgóban]],  Budataván  Mester  János  és  Tímár  vendéglőjében.  A  Hattyú egyre inkább a helyi lakósság vendéglőjévé vált, megőrizve eredeti jellegét és hangulatát,  az  épület  nagyságát,  és  többé-kevésbé  funkcióját  is.  A  gyógyterem is elvesztette kizárólagosságát, mert több nagyterem is volt az 1930-as évek   végén   Almádiban.   A   helyiek ragaszkodását   igazolja,   hogy   a Balatonalmádi Iparosok és Kereskedők köre megalakulásától kezdve kitartott a Hattyú mellett, mindég ott tartotta összejöveteleit.
+:– ''„Hattyú liszt, gabona és terménykereskedés. Vágott fa eladása nagyban és kicsinyben. Tulajdonos Kosola Ödön.”''
+:– ''„A Hattyú udvarban van Kecskés Károly úri és női cipész üzlete. Raktáron tart saját készítésű kész férfi-, női- és gyermekcipőket, továbbá minden cipészkelléket. Gyors talpalás és javítás! Olcsó árak!”''
+:– ''„A Hattyú sütöde házi kenyere és süteménye az almádi közönség előtt a legjobb hírnévnek örvend. A szezonban naponta kétszer friss pék és cukrászsütemény. Tulajdonos Kosola Ödön.”''
+:– ''„A Hattyúban van Neuhauser Mihály úri és női fodrász, manikűr és pedikűr üzlete. Fióküzlet a fövenyfürdőn. Elsőrangú és gondos kiszolgálás"''
+:– ''„Hattyú húscsarnok. Naponta friss vágású húsok és saját készítésű hentesáruk. Egész nap nyitva. Tulajdonos vitéz Kiss Sándor hentes és mészáros.”''
-Fontos adat, hogy a Hattyú vendéglő kötődött az Almádit gyógyfürdővé tevő  természetes  gyógyászathoz.  Mint  ismeretes  1899-ben  megalakult Almádiban a [[Kneipp Intézet]] és vele együtt bevezetésre került a „Lahmann-rendszerű természetes gyógyétlap” is, ami a Kneipp-féle természetes gyógymód szerves  részének  volt  tekinthető.  Ettől  kezdve  a  Hattyú  vendéglő  a  szezon elején közreadta, július 1-től augusztus 31-ig terjedően, a napi étrendet ebédre  és  vacsorára  vonatkozóan,  mert  a  reggeli  minden  nap  azonos  volt.  Ami nem kevésbé volt lényeges, a gyógy étrend ételei árban megegyeztek az egyéb ételekkel. Bizonyára így is megérte a vendéglőnek.
+Még ebbe a témakörbe tartozik, hogy a Hattyú udvarban, szintén a kerthelyiséggel ellentétes oldalon volt almádi első benzinkútja és hosszú ideig itt működött Szerencsés Károly szikvíz üzeme is.
-==Birtoklástörténeti adatok==
+Az 1920-as évek végére kialakult lehetőségek a Hattyú vendéglőn kívül, már több helyen biztosították nagyszabású programok és rendezvények megtartását. Így a [[Pannónia étteremben]], a [[Zsák vendéglőben]], a [[Vigadó Mozgóban]], Budataván Mester János és Tímár vendéglőjében. A Hattyú egyre inkább a helyi lakósság vendéglőjévé vált, megőrizve eredeti jellegét és hangulatát, az épület nagyságát, és többé-kevésbé funkcióját is. A gyógyterem is elvesztette kizárólagosságát, mert több nagyterem is volt az 1930-as évek végén Almádiban. A helyiek ragaszkodását igazolja, hogy a Balatonalmádi Iparosok és Kereskedők köre megalakulásától kezdve kitartott a Hattyú mellett, mindég ott tartotta összejöveteleit.
-Az előző fejezetben említésre került, hogy a részvénytársaság a Huber-féle szőlőt vásárolta meg azzal a céllal, hogy ott létrehozza a már hosszú évek óta hiányolt rendes vendéglőt, ami méltó Almádi vendégforgalmából következő jelentőségéhez,  illetve  megfelel  a  vendégek  igényének.  A  továbbiakban  a telekkönyvi  adatokra  támaszkodva  ismerhetjük  meg  a  szőlőbirtok,  majd pedig a vendéglő tulajdonosainak sorát.
-A legkorábbi adatok az 1858 évi első kataszteri felmérés írásos és térképes anyagában találhatók. Eszerint 1858-ban a szőlő birtokosa Szente János csizmadia  mester  és  felesége  Gerebits  Rozália  veszprémi  lakosok.  Az  időben Almádi szőlőhegy földesura a veszprémi Káptalan volt, a szőlők termésének tizede a káptalant illette, ugyanakkor a szőlőket szabadon adhatták-vehették, örökölhették  a  birtokosok,  ugyanis  minden  szőlőlevélben  így  nevezik  őket. Természetesen  a  Káptalan  tudtával  történtek  mindezen  változások,  hiszen ismerniük kellett ki fizeti a dézsmát. Ekkor a birtok a telekkönyvben ''„Szőlő pincével Almádiban, 3 katasztrális hold 128 négyszögöl”'' megjelöléssel szerepel, amiből  az  épület  40  négyszögölet  foglal  el.  A  további  bejegyzések  alapján követhetjük  nyomon  a  tulajdonos  személyében  és  a  terület  nagyságában történt változásokat.
+Fontos adat, hogy a Hattyú vendéglő kötődött az Almádit gyógyfürdővé tevő természetes gyógyászathoz. Mint ismeretes 1899-ben megalakult Almádiban a [[Kneipp Intézet]] és vele együtt bevezetésre került a „Lahmann-rendszerű természetes gyógyétlap” is, ami a Kneipp-féle természetes gyógymód szerves részének volt tekinthető. Ettől kezdve a Hattyú vendéglő a szezon elején közreadta, július 1-től augusztus 31-ig terjedően, a napi étrendet ebédre és vacsorára vonatkozóan, mert a reggeli minden nap azonos volt. Ami nem kevésbé volt lényeges, a gyógy étrend ételei árban megegyeztek az egyéb ételekkel. Bizonyára így is megérte a vendéglőnek.
-.  június  9-én  kötött  szerződés  szerint  Huber  Károly  és  felesége Rudnyánszky Julianna veszprémi lakósok megvették a szőlőbirtokot, amelynek vételára 1100 osztrák értékű forint volt. A birtokot az 1858. május 27-én kelt adóslevél alapján 126 o.é. forint jelzálog terhelte. A későbbiek során többször  változott  a  jelzálog  összege,  de  végig  megmaradt  valamilyen nagyságú  teher  a  birtokon.  1884.  március  24-én  történt  bejegyzés  szerint anyjuk halála után a birtok felét az öt Huber gyerek örökölte.
+== Birtoklástörténeti adatok ==
-. január 27-i bejegyzés arról tanúskodik, hogy az 1886. január 18-án kelt adásvételi szerződés és az 1885. január 8-án és 1884. november 23-án kelt   meghatalmazás   alapján   az   új   tulajdonos   az   Almádi   Fürdő Részvénytársaság. A birtok vételára 3000 o.é. forint volt. Az 1886. szeptember  13-i  telekkönyvi  adatok  szerint  az  Rt.  nem  fizette  ki  a  teljes  vételárat, hanem az 1886. szeptember 11-én kelt adóslevél és törlesztési terv alapján, 15 év alatt, 30 egymást követő félévenként előre törlesztendő, 2000 Ft tőke + 6% kamat és 250 Ft óvadék mellett kebelezték be az Almádi Fürdő Rt. javára. A „hivatal” nem siette el a dolgokat, mert mint korábban láttuk az 1884 évi szezonra már épületet bővített a részvénytársaság.
+Az előző fejezetben említésre került, hogy a részvénytársaság a Huber-féle szőlőt vásárolta meg azzal a céllal, hogy ott létrehozza a már hosszú évek óta hiányolt rendes vendéglőt, ami méltó Almádi vendégforgalmából következő jelentőségéhez, illetve megfelel a vendégek igényének. A továbbiakban a telekkönyvi adatokra támaszkodva ismerhetjük meg a szőlőbirtok, majd pedig a vendéglő tulajdonosainak sorát.
-Az  1914.  március  13-i  újabb  adat  értelmében,  az  1914.  március  6-án kötött adásvételi szerződés alapján, 33.140 korona vételár ellenében, Kosola Ödön és felesége Kéberling Anna lettek az új tulajdonosok. Ezt megelőzően már  hosszabb  ideje  ők  bérelték  a  részvénytársaságtól  a  vendéglőt.  A telekkönyvben a terület a következőképpen van rögzítve: ''„Szőlő pincével az Öreghegy  dűlőben,  területe  1428  négyszögöl”'',  így  2  katasztrális  hold  300 négyszögöl  maradt  az  Rt.  tulajdonában.  Kosoláék  sem  fizették  ki  a  teljes vételárat, mert 13.000 korona erejéig zálogjogot jegyeztek be, 6 %-os kamattal a részvénytársaság javára. Ezt a tartozást 1917. augusztus 31-ig kifizették.
+A legkorábbi adatok az 1858 évi első kataszteri felmérés írásos és térképes anyagában találhatók. Eszerint 1858-ban a szőlő birtokosa Szente János csizmadia mester és felesége Gerebits Rozália veszprémi lakosok. Az időben Almádi szőlőhegy földesura a veszprémi Káptalan volt, a szőlők termésének tizede a káptalant illette, ugyanakkor a szőlőket szabadon adhatták-vehették, örökölhették a birtokosok, ugyanis minden szőlőlevélben így nevezik őket. Természetesen a Káptalan tudtával történtek mindezen változások, hiszen ismerniük kellett ki fizeti a dézsmát. Ekkor a birtok a telekkönyvben ''„Szőlő pincével Almádiban, 3 katasztrális hold 128 négyszögöl”'' megjelöléssel szerepel, amiből az épület 40 négyszögölet foglal el. A további bejegyzések alapján követhetjük nyomon a tulajdonos személyében és a terület nagyságában történt változásokat.
-A  telekkönyv  „frissességére”  jellemző,  hogy  a  terület  ''„szőlő  pincével”'' meghatározással  szerepel,  holott  ekkorra  már  teljes  egészében  kiépült  a Hattyú vendéglő épületegyüttese.
+. június 9-én kötött szerződés szerint Huber Károly és felesége Rudnyánszky Julianna veszprémi lakósok megvették a szőlőbirtokot, amelynek vételára 1100 osztrák értékű forint volt. A birtokot az 1858. május 27-én kelt adóslevél alapján 126 o.é. forint jelzálog terhelte. A későbbiek során többször változott a jelzálog összege, de végig megmaradt valamilyen nagyságú teher a birtokon. 1884. március 24-én történt bejegyzés szerint anyjuk halála után a birtok felét az öt Huber gyerek örökölte.
-Az 1923 évi telekkönyvi adatok alapján Kosoláék ingatlana, azaz a Hattyú vendéglőhöz tartozó területek és épületek, több helyrajzi számon szerepeltek a következõk szerint:
+. január 27-i bejegyzés arról tanúskodik, hogy az 1886. január 18-án kelt adásvételi szerződés és az 1885. január 8-án és 1884. november 23-án kelt meghatalmazás alapján az új tulajdonos az Almádi Fürdő Részvénytársaság. A birtok vételára 3000 o.é. forint volt. Az 1886. szeptember 13-i telekkönyvi adatok szerint az Rt. nem fizette ki a teljes vételárat, hanem az 1886. szeptember 11-én kelt adóslevél és törlesztési terv alapján, 15 év alatt, 30 egymást követő félévenként előre törlesztendő, 2000 Ft tőke + 6% kamat és 250 Ft óvadék mellett kebelezték be az Almádi Fürdő Rt. javára. A „hivatal” nem siette el a dolgokat, mert mint korábban láttuk az 1884 évi szezonra már épületet bővített a részvénytársaság.
-:1776 hrsz. Lakház 5/a szám Kosola Ödön '''251 n. öl'''
-:1777 hrsz. erdő/díszkert Kosola Ödön '''563 n. öl'''
+Az 1914. március 13-i újabb adat értelmében, az 1914. március 6-án kötött adásvételi szerződés alapján, 33.140 korona vételár ellenében, Kosola Ödön és felesége Kéberling Anna lettek az új tulajdonosok. Ezt megelőzően már hosszabb ideje ők bérelték a részvénytársaságtól a vendéglőt. A telekkönyvben a terület a következőképpen van rögzítve: ''„Szőlő pincével az Öreghegy dűlőben, területe 1428 négyszögöl”'', így 2 katasztrális hold 300 négyszögöl maradt az Rt. tulajdonában. Kosoláék sem fizették ki a teljes vételárat, mert 13.000 korona erejéig zálogjogot jegyeztek be, 6&nbsp;%-os kamattal a részvénytársaság javára. Ezt a tartozást 1917. augusztus 31-ig kifizették.
-:1778 hrsz. Lakház 5/b szám és gazdasági épületek Kosola Ödön '''503 n. öl'''
+A telekkönyv „frissességére” jellemző, hogy a terület ''„szőlő pincével”'' meghatározással szerepel, holott ekkorra már teljes egészében kiépült a Hattyú vendéglő épületegyüttese.
+Az 1923 évi telekkönyvi adatok alapján Kosoláék ingatlana, azaz a Hattyú vendéglőhöz tartozó területek és épületek, több helyrajzi számon szerepeltek a következõk szerint:
+:1776 hrsz. Lakház 5/a szám Kosola Ödön '''251 n. öl'''
+:1777 hrsz. erdő/díszkert Kosola Ödön '''563 n. öl'''
+:1778 hrsz. Lakház 5/b szám és gazdasági épületek Kosola Ödön '''503 n. öl'''
 :1779 hrsz. Kert Kosola Ödön '''140 n. öl'''
-'''Összesen: 1457 n. öl'''
-A birtok nagysága ekkor hivatalosan 1457 négyszögöl. A fentebb említettel szemben mutatkozó 29 négyszögöl többlet minden valószínűség szerint az újabb felmérési korrekció eredménye.
+'''Összesen: 1457 n. öl'''
-[[Fájl:Hattyu05.jpg|bélyegkép|jobb|450px|A Hattyú épületének képe a Szent Imre herceg út felől, bezárás után, lebontás előtt. A fényképész még működik. A kép jobb szélén a ma is működő Szabó pékség látszik.]]
-Kosola  Ödön  és  felesége  több  mint  25  évig  működtették  a  Hattyú vendéglőt, eleinte mint bérlők, majd pedig 22 évig mint tulajdonosok. Kosola Ödön 1936. szeptember 12-én meghalt. A teljes birtok feleségének testvére, Mészfalvy  Gusztávné  (sz.  Kéberling  Karolin)  tulajdonába  került  öröklés  és ajándékozás címén, mint ezt a telekkönyvben 1936 évi 112. folyószám alatt található adatok mutatják.
-Az  1457  n.öl  nagyságú  birtok  megosztása  után,  1941-től  kezdve  több területrész eladásra került. Először 1941-ben 317. folyószám alatti bejegyzés szerint Szabó Lajos és Szabó Gyula, majd pedig 1942 évben 242. folyószám alatt  Dr.  Bucsányi  Gyula  vettek  területrészt  az  ingatlanból.  Szabóék  a „Hattyú sütödét” (emlékezzünk a korábban említett reklámra) vették meg és a család leszármazottai a mai napig sikeresen működtetik a Szabó-pékséget, így ez a pékség az egyetlen megmaradt emléke az egykori híres Hattyúnak.
+A birtok nagysága ekkor hivatalosan 1457 négyszögöl. A fentebb említettel szemben mutatkozó 29 négyszögöl többlet minden valószínűség szerint az újabb felmérési korrekció eredménye. [[Image:Hattyu05.jpg|thumb|right|450px]] Kosola Ödön és felesége több mint 25 évig működtették a Hattyú vendéglőt, eleinte mint bérlők, majd pedig 22 évig mint tulajdonosok. Kosola Ödön 1936. szeptember 12-én meghalt. A teljes birtok feleségének testvére, Mészfalvy Gusztávné (sz. Kéberling Karolin) tulajdonába került öröklés és ajándékozás címén, mint ezt a telekkönyvben 1936 évi 112. folyószám alatt található adatok mutatják.
-A  megmaradt  ingatlan,  a  vendéglő  és  a  gyógyterem  építménnyel  együtt államosításra,  majd  ezt  követően  1950.  júliusában  a  Balatonalmádi Földműves  Szövetkezet  tulajdonába  került.  A  vendéglő  bezárásáig  a  tulajdonviszonyok a következők szerint alakultak.
+Az 1457 n.öl nagyságú birtok megosztása után, 1941-től kezdve több területrész eladásra került. Először 1941-ben 317. folyószám alatti bejegyzés szerint Szabó Lajos és Szabó Gyula, majd pedig 1942 évben 242. folyószám alatt Dr. Bucsányi Gyula vettek területrészt az ingatlanból. Szabóék a „Hattyú sütödét” (emlékezzünk a korábban említett reklámra) vették meg és a család leszármazottai a mai napig sikeresen működtetik a Szabó-pékséget, így ez a pékség az egyetlen megmaradt emléke az egykori híres Hattyúnak.
-:1952. januártól Balatonvidéki Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.
-:1955. októbertől Északbalatoni Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.
+A megmaradt ingatlan, a vendéglő és a gyógyterem építménnyel együtt államosításra, majd ezt követően 1950. júliusában a Balatonalmádi Földműves Szövetkezet tulajdonába került. A vendéglő bezárásáig a tulajdonviszonyok a következők szerint alakultak.
-:1957. februártól Országos Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.
+:1952. januártól Balatonvidéki Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.
+:1955. októbertől Északbalatoni Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.
+:1957. februártól Országos Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.
 :1958. áprilistól Veszprém és Környéke Vendéglátó Vállalat, Veszprém.
-Végül 1961. január 1-től a vendéglő bezárásáig, azaz 1971. október 24-ig a Veszprém megyei Vendéglátó Vállalt volt az ingatlan tulajdonosa.
-==Az épület sorsa==
+Végül 1961. január 1-től a vendéglő bezárásáig, azaz 1971. október 24-ig a Veszprém megyei Vendéglátó Vállalt volt az ingatlan tulajdonosa.
-A   II.   világháború   végén   bombatalálat   érte   az   épületet,   aminek következtében a gyógyterem és a Baross utca közötti épületrész romossá vált és 1946-ban lebontásra került. A megmaradt épület az eredeti funkciójának megfelelően tovább működött, bár a gyógyteremként ismert épületrészre ez nem mondható el, azt csak raktározás céljaira használták. A korabeli képeslapokból  kiderül,  hogy  a  vendéglő  bejárata  nem  a  Baross  utca  felől  volt, hanem  a  mai  Széchenyi  sétány  irányából.  A  XIX–XX.  század  fordulóján  a későbbi Fő utca – majd Baross utca – még csak egy keskeny földút volt, a legközelebbi  „szomszéd”  épület  pedig  a  Hősi  emlékművel  szembeni  telken volt található.
-[[Fájl:Hattyu06.jpg|bélyegkép|jobb|450px|A vendéglő képe bontás előtt a Baross Gábor utca felől nézve.]]
-A Hattyú épületén többszöri tetőszerkezet átalakítás mellett, – emlékezzünk rá, egy nádfedésű szőlőbeli épület volt eredetileg – a Baross utca felől nyitották  meg  a  vendéglő  és  a  hentesüzlet  bejáratát,  valószínűsíthetően  az 1920-as években. A Baross utca kiépülése során egyre magasabbra került az utca és a járda szintje az épület padlószintjéhez viszonyítva, végül már több lépcsőn kellett lemenni a vendéglő bejáratához. Érdekes adat, hogy az 1960-as évek elején óriási eső zúdult le Almádi környékére, a Remete patak alaposan megáradt és emiatt a vendéglőben kb. 70–80 cm magas volt a vízállás, aminek  következtében  a  söntésben  levő  tekintélyes  méretű,  fából  készült jégszekrényt megemelte a víz, és az feldőlt.
-A  Hattyút  is  utolérte  a  régi  épületek  sorsa,  az  említett  járószint  magasságának növekedése egyértelműen jelentős avulást és értékvesztést jelentett. Mindezt megtetézte, hogy utolsó tulajdonosai egymást gyakran váltva, nem sokat  foglalkoztak  az  épület  állagának  megőrzésével,  illetve  javításával,  így vált „éretté” a bezárásra, majd az 1972 évben a lebontásra a közel 90 évig működött Hattyú vendéglő.
+== Az épület sorsa ==
-==Források==
+A II. világháború végén bombatalálat érte az épületet, aminek következtében a gyógyterem és a Baross utca közötti épületrész romossá vált és 1946-ban lebontásra került. A megmaradt épület az eredeti funkciójának megfelelően tovább működött, bár a gyógyteremként ismert épületrészre ez nem mondható el, azt csak raktározás céljaira használták. A korabeli képeslapokból kiderül, hogy a vendéglő bejárata nem a Baross utca felől volt, hanem a mai Széchenyi sétány irányából. A XIX–XX. század fordulóján a későbbi Fő utca – majd Baross utca – még csak egy keskeny földút volt, a legközelebbi „szomszéd” épület pedig a Hősi emlékművel szembeni telken volt található. [[Image:Hattyu06.jpg|thumb|right|450px]] A Hattyú épületén többszöri tetőszerkezet átalakítás mellett, – emlékezzünk rá, egy nádfedésű szőlőbeli épület volt eredetileg – a Baross utca felől nyitották meg a vendéglő és a hentesüzlet bejáratát, valószínűsíthetően az 1920-as években. A Baross utca kiépülése során egyre magasabbra került az utca és a járda szintje az épület padlószintjéhez viszonyítva, végül már több lépcsőn kellett lemenni a vendéglő bejáratához. Érdekes adat, hogy az 1960-as évek elején óriási eső zúdult le Almádi környékére, a Remete patak alaposan megáradt és emiatt a vendéglőben kb. 70–80 cm magas volt a vízállás, aminek következtében a söntésben levő tekintélyes méretű, fából készült jégszekrényt megemelte a víz, és az feldőlt.
-:Országos Levéltár
-:Veszprém Megyei Levéltár
+A Hattyút is utolérte a régi épületek sorsa, az említett járószint magasságának növekedése egyértelműen jelentős avulást és értékvesztést jelentett. Mindezt megtetézte, hogy utolsó tulajdonosai egymást gyakran váltva, nem sokat foglalkoztak az épület állagának megőrzésével, illetve javításával, így vált „éretté” a bezárásra, majd az 1972 évben a lebontásra a közel 90 évig működött Hattyú vendéglő.
-:A „Veszprém”, a „Veszprémi Független Hírlap” és a „Veszprémi Hírlap” címû hetilapok.
+== Források ==
+:Országos Levéltár
+:Veszprém Megyei Levéltár
+:A „Veszprém”, a „Veszprémi Független Hírlap” és a „Veszprémi Hírlap” címû hetilapok.
 :Winkler Lajosné szíves közlései.
-==Felhasznált irodalom==
+== Felhasznált irodalom  ==
-Schildmayer Ferenc: Hattyú vendéglő története
+[[Schildmayer Ferenc]]: Hattyú vendéglő története
-[[Kategória:Balatonalmádi épületek]]
+[[Category:Épületek]][[Category:Balatonalmádi]]
-[[Kategória:Cikk, tanulmányok]]

„Hattyú vendéglő” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2013. április 20., 17:39-kori változata

Tartalomjegyzék

Almádi képe a XIX. század második felében

Az Almádi Fürdő Részvénytársaság magalakítása, a Hattyú vendéglő megnyitása

Birtoklástörténeti adatok

Az épület sorsa

Források

Felhasznált irodalom

Navigációs menü

Személyes eszközök

Névterek

Változatok

Nézetek

Több

Keresés

Navigáció

Eszközök