Dr. Óvári Ferenc, Balatonalmádi mecénása

Írta: Rásky Mihályné

A dualizmus kori Veszprém Vármegye különösen a XIX. század végén és a XX. század elején nagy változásokon ment keresztül. Ez időtájt Balatonalmádit gyógyfürdőként említik valamennyi akkori kiadványban, levelezőlapokon. A képeslapok múltunk beszédes tanúi szívünket is megérintő látásmóddal, az emlékezés tükrét tartják elénk. Városunk két kötetre való gyönyörű régi képeslappal idézheti fel – Schildmayer Ferenc helytörténész és Kovács István helytörténeti kutató jóvoltából – a gyógyfürdői rangot kapott település pillanatait abból az időből, mikor jeles emberek, a fürdőhelyért áldozni kész polgárok, tudós értelmiségiek anyagi és szellemi ereje mozdult meg. A régi fürdőhely épületei, jellegzetes vöröskőből rakott falak, fürdőházak, zöld színű teraszok, zsalugáterek tűnnek fel. Nyomon követhető, hogy miként teremtett az ember a “kies Balatonból” mediterrán bájú igazi pannon szépséget. E cselekvő akaratnak kiemelkedő önzetlen mecénása volt Dr. Óvári Ferenc.

A veszprémi polgárok fürdőhelye, Almádi a Gyógyfürdő

A XIX. század derekán Almádipusztán a veszprémi káptalan birtokában voltak azok a területek, amelyeken nem folytattak szőlőművelést. Tehát a káptalani birtokok parcellázásával történhetett meg a területek közcélú hasznosítása. Ezek biztosították a településfejlesztést szociális, egészségügy, igazgatási rendészet, egyesületek, fürdő és sportélet működéséhez szükséges intézmények felépülését. Így kerülhetett sor – Óvári közreműködésével – az állami iskola, a községháza, a szobrok, a kálvária és a Szent Imre tiszteletére felszentelt templom felépítésére. A Veszprémi Hírlap 1898. novemberében adott hírt arról, hogy Almádi község elhatározta községháza építését. Egy évvel később már az ünnepélyes avatásra került sor, ahol megválasztották a képviselő testületet, melynek Óvári is tagja lett. A Balaton szerelmeseként a nyarakat már itt töltötte feleségével az általuk birtokolt Tulipán nyaralóban. Később nyári lakát felajánlotta az egyháznak, mely ma is a római katolikus plébánia épülete. Felkarolta a Szent Imre templom építésének ügyét, bálokkal, hajókirándulásokkal, sorsjegyekkel jótékonysági adományokat gyűjtve. A Szent Erzsébetet ábrázoló színes ólomüveg ablak az Óvári család ajándéka volt.

A Káptalanfüreden lévő birtokán található vöröskő kálváriát és kőkeresztet szobrokkal, stációkkal szintén az egyháznak adományozta. A valószínűleg környékbeli kőfaragók készítették, sajnos ma már csak két szobor és a kőkereszt található az almádi plébánián.

Fürdőélet Almádiban

Írásos források szerint a fürdőélet 1874-ben indult meg Almádiban. Brenner Lőrinc veszprémi építőmester és almádi szőlő birtokos 1877-ben építette meg az első nyolc fürdőkabint, 1883-ban pedig megalakult az Almádi Fürdő RT, amely megegyezett a Kneipp Egyesülettel a fürdő élet megszervezésére.

1899. július 5-én a szerződés értelmében a káptalan 6000 négyszögöl területet adott bérbe a Kneipp Gyógyház felépítésére. 1899. július 10-én megnyílt Gyógyház nagy népszerűségre tett szert. Bevezetésre került a Kneipp-féle vízkúra, a Rickli-féle nap és légfürdő, valamint a Lahmann-féle egészséges táplálkozási rend. Ezen bevezetett kúrák alapján Almádi gyógyfürdői rangot kapott. Az 1899-ben megfogalmazott Almádi Fürdőszabályzatot 1904-ben követte Almádi Gyógyfürdő Szabályrendeletének kiadása. Az 1918-ban megalakult Balatonalmádi Fürdő és Építő RT. 1922-ben nagyszabású “korszerű fövenyfürdő” építését kezdte meg, mely az 1926-os szezonra több mint 500 kabinnal épült ki teljesen és az északi part legnagyobb strandjának számított. Ezzel párhuzamosan az 1880-as évektől kezdve nagyszabású sportélet is zajlott. 1896-ban már két tenisz pálya állt a nyaralóvendégek részére, s nem múlhatott el szezon, úszó és atlétikai versenyek nélkül. 1913-ban megalakult a Balatoni Yacht Club Almádi osztálya, bár a vitorlás sport nem volt oly mértékben meghatározó, mint például Balatonfüreden, vagy Siófokon.