Dűlőnevek Almádiban és Vörösberényben

A Helyismeret wikiből
Írta: Schildmayer Ferenc

A telekkönyvezés előtti időben az egyes településrészeket külön-külön névvel határozták meg. Erre azért volt szükség, hogy le tudják írni az egyes birtokok fekvését, azaz melyik dűlőben van, kik a szomszédjai, milyen út van mellette, továbbá minden olyan földrajzi jellemzőt megfogalmaztak, ami segítette a pontos tájékozódást. Természetesen nagyon fontos szerepük volt az égtájaknak az egyes birtokok egymáshoz viszonyított leírásában.

Az 1858. évi felmérés térképvázlata, dűlőnevekkel

A dűlőnevek tárgyalásánál külön kell választani az almádi és a vörösberényi területeket két okból is. Először azért, mert a két település az utóbbi néhány évtizedet leszámítva önálló volt, a közel ezer éves falu mellett egy szőlőhegyből kialakult, alig több, mint száz éves fürdőhely terült el. Másodszor azért, mert Almádi dűlőneveinek használata gyakorlatilag az 1940-es évek végére elenyészett, ellentétben a vörösberényiekkel, ahol ezek még ma is használatosak. Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a föld megművelésével összefüggésben van elsődleges szerepük. Mikor Almádi megszűnt szőlőhegy lenni és fokozatosan nyaralóhellyé alakult, csupán a telekkönyvben éltek tovább a dűlőnevek, a nyaraló tulajdonosok nem használták.

A dűlők elnevezése először hivatalosan az első kataszteri felméréskor, 1858-ban került rögzítésre. Almádi akkor közigazgatásilag Szentkirályszabadjához tartozott és a területén mind térképen, mind leírásban két dűlő szerepelt. Az egyik Berény, a másik Almádi néven. Ez nagy valószínűséggel az egykori Kisberény falu és Almádi Promotórium (szőlőhegy) elnevezések továbbélése, leegyszerűsített formában. Az 1923. évi kataszteri felmérésnél már négy dűlőnév szerepel. Nevezetesen: Sárkuta - Loki, Kövesi, Cserhegyi és Öreghegyi dűlő. Előbbi kettő az egykori Berény dűlő Balatonparttal kibővített részen, a másik kettő a szorosan vett Öreghegyre és a hozzá közvetlenül csatlakozó északnyugati területre terjedt ki.

Az 1923. évi felmérés térképvázlata, dűlőnevekkel

Vörösberényben az 1858. évi kataszteri felmérés szerint 36 dűlőnevet rögzítettek a hivatalos iratok. Megjegyzendő, hogy akkor Vörösberény keleti szomszédja Kenese volt. A megnevezett dűlők a következők voltak az akkor használt írásmóddal:

I. Máma Puszta Füszfő Csárda
II. Belső Telek
III. Lok
IV. Kövesalja
V. Szili Parrag
VI. Márko
VII. Sédátolja
VIII. Szilfa
IX. Alsó Losánta
X. Közép Losánta
XI. Maktár
XII. Fekete Okor
XIII. Csebere
XIV. Albeli
XV. Alsó Csebere
XVI. Saskut
XVII. Gaja
XVIII. Puszta Templom
XIX. Alsó-Máma
XX. Felső-Máma
XXI. Rekeszt
XXII. Papvásár
XXIII. Szili
XXIV. Hardi
XXV. Kiskút
XXVI. Nagy Csebere
XXVII. Alsó Ujhegy
XXVIII. Szent Erdő
XXIX. Temető
XXX. Közép Ujhegy
XXXI. Felső Ujhegy
XXXII. Sátor (Soitor)
XXXIII. Malom Völgy
XXXIV. Vörös
XXXV. Kisberény
XXXVI. Megye Hegy

A felsorolást az anyagban található dűlőjegyzék tartalmazza. A hozzá tartozó térképeken azonban a következő nevek nem szerepelnek:

Belső Telek
Gaja
Kiskut
Alsó Ujhegy
Felső Ujhegy
Kisberény
Sédátolja
Hardi
Nagy Csebere
Temető
Malom Völgy

A korabeli térkép alapján vizsgálva, a település mai határain kívül esnek a következő dűlők:

Csebere
Alsó Csebere
Puszta Templom
Felső Máma
Papvásár
Albeli
Saskut
Alsó Máma
Rekeszt
Szili

Az eddigiekben a hivatalosan rögzített dűlőnevekről esett szó. Természetesen ezeken kívül számtalan földrajzi jellegű meghatározás szerepel a határjárásokban, a hiteleshelyi jegyzőkönyvekben, szőlőlevelekben, valamint minden olyan iratban, amelyik valamilyen vonatkozásban összefügg a birtokokkal.

Forrás

Új Almádi Újság[1] 1995. (7. évf.) 11. sz. 2. p.

Külső hivatkozás

  1. Új Almádi Újság honlapja