Nagy J. Béla
NAGY J. Béla (Gyöngyöshalász, 1884. márc. 16.–Vp., 1967. szept. 26.) tanár, nyelvész.
Élete
Az MTA tagja. Magyar–francia szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Középiskolai tanárként dolgozott Körmöcbányán és Székesfehérvárott. Budapesten a Középiskolai Tanárképző Intézetben előadásokat tartott és magyar stílusgyakorlatokat vezetett. 1942-ben ment nyugdíjba, haláláig Veszprémben élt. 1919 és 1939 között szerkesztője a Magyar Pedagógia, társszerkesztője a Magyarosan c. folyóiratoknak. Első írása 18 éves korában jelent meg. Gimnáziumi nyelvkönyveket írt, gondozta a Magyar helyesírás szabályai c. akadémiai kiadványt. Jelentős tevékenységet fejtett ki a nyelvművelés területén, foglalkozott a magyar nyelvművelők munkásságával is, pl. Simonyi Zsigmond nyelvművelő tevékenységével. 1929-ben megkapta a Szily-díjat.
Művei
- Egy emberöltő nyelvünk védelmében. (Vál. tan. és cikkek.) Bp., 1968.
Irodalom
- KOVALOVSZKY Miklós: ~. = Magyar Nyelv, 1964.
- FERENCZY Géza: ~ és nyelvművelő munkássága. Bp., 1968.
- TUNGLI Gyula: ~ emlékezete. (1884–1967). = Megyei Pedagógiai Körkép, 1984. 6. sz.
- HARMATH István: ~ra emlékezünk. = Harmath István emlékezete. Veszprém, 1990.
