Földi Elemér
FÖLDI Elemér (Bakonyszentiván, 1914. máj. 9.–2005. dec. 10.) r. k. lelkipásztor, plébános. Apja: Földing Károly földműves.
Élete
1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán végzett. Budapesten szentelték pappá 1939. június 18-án. Káplán 1940-ben Balatonfüreden és Csabrendeken, 1941-ben Nyárádon és Somlószőlősön, 1942-ben Külsővaton és Csurgón. 1946-tól hittanár, nevelőintézeti igazgató, templomigazgató Csurgón. 1949-től teológiai tanár Vesz-prémben, 1952-ben hitoktató, majd 1953-ban káplán Keszthelyen. 1955-től plébános Nyirádon, 1959-től Köveskálon, 1979-től Csóton, (1989-tól oldallagosan Bakonykoppányban). 1993-tól, nyugalomban kisegít Köveskálon. A veszprémi papnevelőintézet feloszlatása után (1952) téglagyári munkásként dolgozott. Díjai: 1998-ban a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje, 1999-ben Köveskál dísz-polgára.
Művei
- A Sámuel-könyv költői részei. (Doktori disszertáció.) 1939.
- Hiszek a Gondviselésben. (Társszerző.) Székesfehérvár, 1993.
Irodalom
- A személyes példa a nevelés legfontosabb eszköze. = Napló.
- SZABÓ Józsefné: Köveskál befogadta az idős lelkipásztort. = Napló.
- A mosóház felépítése Köveskálon. = Napló, 2000. aug. 20.
- A veszprémi egyházmegye névtárai.
- Országos kat. névtárak.
- PFEIFFER János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára. München, 1987.
