Altorjai Sándor

ALTORJAI Sándor, Adler Sándor (Maklár, 1933. jan. 26.-Szigliget, 1979. okt. 10.) festőművész.

Élete

Gyógyszerésznek készült, majd 1963-ban a Képzőművészeti Főiskolán, Barcsay Jani, Fónyi Géza és Hinz Gyula tanítványaként szerzett oklevelet. A hatvanas-hetvenes évek magyar avantgárd művészetének egyik legjelentősebb alakja. Gyógyszerészi tanulmányok után a festői pályát választotta. 1958 és 1963 között a Képzőművészeti Főiskolán Fenyő A. Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula és Barcsay Jenő tanítványa. A sümegi, a salgótarjáni, a hódmezővásárhelyi és a kecskeméti művésztelepek résztvevője. Járt tanulmányúton, Moszkvában, Leningrádban, Prágában és Párizsban. 1965 után visszavonult Szigligetre, de a fővárosi avantgárd események aktív szereplője, kísérleti művek készítője maradt. Művészetében a szürreális-szürnaturális ábrázolásmód és a dadaista felfogás is megjelenik. Nem idegen tőle a lírai érzelmesség és a koncepcionális gondolkodás sem. Önálló kiállítása 1971-ben a budapesti Mednyánszky Teremben. Emlékkiállítása 1980-ban, az Óbudai Galériában, 1990-ben Székesfehérváron volt. Hagyatékának nagyobb része a diszeli Első Magyar Látványtár törzsanyagához tartozik.

Irodalom

• SZABÓ György: Lényeg és forma. = Élet és Irodalom, 1971. márc. 20.
• PILINSZKY János: Egy festőművész halálára. = Élet és Irodalom, 1979. okt. 20.
• BEKE László: Egy gazdálkodó halálára. = M Nem, 1979. okt. 24.
• BARANYAY András: ~ hét levele magyarázatokkal. = Mozgó Világ, 1980. 9. sz.