Dr. Óvári Ferenc, Balatonalmádi mecénása
A dualizmus kori Veszprém Vármegye különösen a XIX. század végén és a XX. század elején nagy változásokon ment keresztül. Ez időtájt Balatonalmádit gyógyfürdőként említik valamennyi akkori kiadványban, levelezőlapokon. A képeslapok múltunk beszédes tanúi szívünket is megérintő látásmóddal, az emlékezés tükrét tartják elénk. Városunk két kötetre való gyönyörű régi képeslappal idézheti fel – Schildmayer Ferenc helytörténész és Kovács István helytörténeti kutató jóvoltából – a gyógyfürdői rangot kapott település pillanatait abból az időből, mikor jeles emberek, a fürdőhelyért áldozni kész polgárok, tudós értelmiségiek anyagi és szellemi ereje mozdult meg. A régi fürdőhely épületei, jellegzetes vöröskőből rakott falak, fürdőházak, zöld színű teraszok, zsalugáterek tűnnek fel. Nyomon követhető, hogy miként teremtett az ember a “kies Balatonból” mediterrán bájú igazi pannon szépséget. E cselekvő akaratnak kiemelkedő önzetlen mecénása volt Dr. Óvári Ferenc.
Tartalomjegyzék
A veszprémi polgárok fürdőhelye, Almádi a Gyógyfürdő
A XIX. század derekán Almádipusztán a veszprémi káptalan birtokában voltak azok a területek, amelyeken nem folytattak szőlőművelést. Tehát a káptalani birtokok parcellázásával történhetett meg a területek közcélú hasznosítása. Ezek biztosították a településfejlesztést szociális, egészségügy, igazgatási rendészet, egyesületek, fürdő és sportélet működéséhez szükséges intézmények felépülését. Így kerülhetett sor – Óvári közreműködésével – az állami iskola, a községháza, a szobrok, a kálvária és a Szent Imre tiszteletére felszentelt templom felépítésére. A Veszprémi Hírlap 1898. novemberében adott hírt arról, hogy Almádi község elhatározta községháza építését.[1] Egy évvel később már az ünnepélyes avatásra került sor, ahol megválasztották a képviselő testületet, melynek Óvári is tagja lett. A Balaton szerelmeseként a nyarakat már itt töltötte feleségével az általuk birtokolt Tulipán nyaralóban. Később nyári lakát felajánlotta az egyháznak, mely ma is a római katolikus plébánia épülete. Felkarolta a Szent Imre templom építésének ügyét, bálokkal, hajókirándulásokkal, sorsjegyekkel jótékonysági adományokat gyűjtve. A Szent Erzsébetet ábrázoló színes ólomüveg ablak az Óvári család ajándéka volt.
A Káptalanfüreden lévő birtokán található vöröskő kálváriát és kőkeresztet szobrokkal, stációkkal szintén az egyháznak adományozta. A valószínűleg környékbeli kőfaragók készítették, sajnos ma már csak két szobor és a kőkereszt található az almádi plébánián.[2]
Fürdőélet Almádiban
Írásos források szerint a fürdőélet 1874-ben indult meg Almádiban. Brenner Lőrinc veszprémi építőmester és almádi szőlő birtokos 1877-ben építette meg az első nyolc fürdőkabint, 1883-ban pedig megalakult az Almádi Fürdő RT, amely megegyezett a Kneipp Egyesülettel a fürdő élet megszervezésére.
1899. július 5-én a szerződés értelmében a káptalan 6000 négyszögöl területet adott bérbe a Kneipp Gyógyház felépítésére.[3] 1899. július 10-én megnyílt Gyógyház nagy népszerűségre tett szert. Bevezetésre került a Kneipp-féle vízkúra, a Rickli-féle nap és légfürdő, valamint a Lahmann-féle egészséges táplálkozási rend. Ezen bevezetett kúrák alapján Almádi gyógyfürdői rangot kapott. Az 1899-ben megfogalmazott Almádi Fürdőszabályzatot 1904-ben követte Almádi Gyógyfürdő Szabályrendeletének kiadása.
Az 1918-ban megalakult Balatonalmádi Fürdő és Építő RT. 1922-ben nagyszabású “korszerű fövenyfürdő” építését kezdte meg, mely az 1926-os szezonra több mint 500 kabinnal épült ki teljesen és az északi part legnagyobb strandjának számított.
Ezzel párhuzamosan az 1880-as évektől kezdve nagyszabású sportélet is zajlott. 1896-ban már két tenisz pálya állt a nyaralóvendégek részére, s nem múlhatott el szezon, úszó és atlétikai versenyek nélkül.
1913-ban megalakult a Balatoni Yacht Club Almádi osztálya, bár a vitorlás sport nem volt oly mértékben meghatározó, mint például Balatonfüreden, vagy Siófokon.
A Balatoni Szövetség
Már a reformkorban is nagy vendégforgalma volt Balatonfürednek. A Pesti Divatlap 1847-es egyik nyári száma szerint Pestről két gyorskocsi jár. Az egyik Oberhauser Jánosé a Nagy Pipától indul hetente háromszor, s aznap este 7 órakor érkezik a füredi nagy vendéglő elé. A másik Lobmayeré naponként reggel 6 órakor indul a Tigris vendéglő elől és délután 2 órakor már Kenesén van. Innen az igen csinos 40 lóerős Kisfaludy gőzős 1 óra alatt Balatonfüredre szállítja a vendéget. Tehát a nehéz közlekedési viszontagságok ellenére is felfedezték a balatoni fürdőhelyeket.[4]
A Balatoni Szövetség előd szervezete a Balatonfüreden 1882. augusztus 24-én megalakult Balatoni Egylet volt.
1904. március 19-én Budapesten a Royal Szállóban Dr. Óvári Ferenc javasolta a Balatonmelléki Fürdők Szövetségének megalakulását és elvállalta az alapszabályának kidolgozását. Ezután Siófokon 1904. augusztus 11-én megalakulhatott a Balatoni Szövetség Somogy, Veszprém és Zala Vármegyék részvételével. Tiszteletbeli elnöke gr. Széchenyi Imre, egyik alelnöke Dr. Óvári Ferenc lett. Célja a balatoni fürdő élet fejlesztése, a fürdők közös érdekeinek megóvása, általánosan pedig a Balaton-part gyarapodásának előmozdítása a, Balaton kultusz kialakítása, szélesítése, téli idénnyel (korcsolyázás, jégvitorlázás.)
Egy évvel később tartották a Balatoni Szövetség nagy bálját Balatonföldváron. 1907-ben jelent meg első kiadványuk a Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása címmel. "A Dunántúlnak kétségtelenül hatalmas ékessége a mi Balatonunk. Hatalmas érték ez az áldott víz! De sok tekintetben olyan ez, mint a talált kincs! Csiszolatlan:”- írta Dr. Óvári Ferenc.[5]
1908. március 1-jén Balaton címmel megjelent a Balatoni Szövetség hivatalos értesítője évenként, ill. később havonként, melyből sok mindent megtudhatunk erről a "csiszolásról". A Balatoni Szövetség rendkívül sokoldalú munkát végzett. Dr. Lenkei Vilmos Dani, Almádi fürdő orvosa rendszeresen írt a balatoni gyógyvíz áldásos felhasználásáról, felkarolták a megyei népi ipari készítményeket és azok árusítását, méz, zöldség és gyümölcs termesztést és azok értékesítését a nyaraló vendégeknek. Még továbbképzéseket is szerveztek. Tehát korán felismerték és propagálták a hungarikumokat. Fürdőkönyvtárakat alapítottak először a parti településeken, később a környező falvakban is. Figyeltek a kedvezményekre strandokon, éttermekben (pl. Zsák vendéglő Almádi), melyek kölcsönösen jók voltak a vendégnek és vendéglátóknak. Foglalkoztak a villamosítás, telefonközpontok, körtelefonok bevezetésével, környezetvédelemmel, kikötőkkel, források kitisztításával (Vörösberényi Malom-völgy Ferenc forrása). Lóczy Lajos előadásainak hatására védelembe vették az akarattyai Rákóczi szilfát, a Szent-György-hegyi bazaltorgonákat, s eljutottak a Balatoni Nemzeti Park létesítésének gondolatáig. Óvári Fürdő törvényt és hitelt sürgetett a fürdőtársaságok tőkeszegénysége miatt.
1911-ben megjelentették a Magyar Tenger c. idénylapot, melyben az ifjúság nevelésével, tanulmányi kirándulások szervezésére buzdítottak, történelmi emlékhelyek emelésére pl. (Csobánci emlékmű)(6.) 1914-ben a Baross gőzhajón tartották a szövetség megalakulásának 10. évfordulóját, mely akkor 3500 tagot számlált.
Jegyzetek
- ↑ Almádi községháza. = Veszprémi Hírlap 1898. november
- ↑ Sziklay János (szerk.) Magyar Tenger Iklódy–Szabó János megvilágításában. Budapest. 1940.
- ↑ Kredics László-Lichnecker András: Balatonalmádi és Vörösberény története. Veszprém, 1995. 460. p.
- ↑ Antalffy Gyula: A reformkor Balatonja. Franklin Nyomda, Budapest. 1984. 7. p.
- ↑ Veszprém Megyei Levéltár Dr. Óvári Ferenc iratai XIV. 6. –d