„Szabó pékség” változatai közötti eltérés
a |
|||
10. sor: | 10. sor: | ||
1952-ben államosították az üzletet, amiről Szabó Gyula ezt mondta: "...a saját helyemen, mint vállalati munkás dolgoztam..." Innen ment nyugdíjba 1978-ban, ám a munkát folytatta és egy reggelizőt is üzemeltetett a pékség mellett. | 1952-ben államosították az üzletet, amiről Szabó Gyula ezt mondta: "...a saját helyemen, mint vállalati munkás dolgoztam..." Innen ment nyugdíjba 1978-ban, ám a munkát folytatta és egy reggelizőt is üzemeltetett a pékség mellett. | ||
− | Jelenleg a | + | Jelenleg a lány Nagy Árpádné Szabó Éva - a tanárnőből lett pékmester -, unokája, Nagy Zsuzsanna, hegedűművész és volt segédje, Gáspár Zoltán üzemeltetik a pékséget, amelyben fatüzelésű kemencében készítik a mai napig a kenyeret, olyan mintha megállt volna az idő. |
A kenyér készítéséhez csak az alapvető alapanyagokat használják: liszt, só víz és élesztő, kovászos technológiával, így a kenyér egy egész hétig friss tud maradni. Sem a kenyérhez sem a süteményekhez adalékanyagot nem használnak. A munka nagy része kézimunka, ezért a kenyér átlagosan 12 óra alatt készül el, amelyhez tizenegyszer kell hozzányúlni, megforgatni, áthelyezni, mire a vevőkhöz kerül. | A kenyér készítéséhez csak az alapvető alapanyagokat használják: liszt, só víz és élesztő, kovászos technológiával, így a kenyér egy egész hétig friss tud maradni. Sem a kenyérhez sem a süteményekhez adalékanyagot nem használnak. A munka nagy része kézimunka, ezért a kenyér átlagosan 12 óra alatt készül el, amelyhez tizenegyszer kell hozzányúlni, megforgatni, áthelyezni, mire a vevőkhöz kerül. |
A lap 2022. március 28., 13:03-kori változata
Balatonalmádi Értéktár - Agrár- és élelmiszergazdaság
Szabó Gyula 1936-ban érkezett Almádiba, mint munkát kereső péklegény. Az Albrecht pékségnél talált állást, majd két évvel később 1938-ban a bátyjával kibérelte a Hattyú pékséget, s a hozzá tartozó épületet. A napi munka mellett két kezével hozta rendbe a lerobbant állapotban lévő épületet és műhelyt, amit aztán 1945-ben bombatalálat ért és teljesen elpusztult. Az újjáépítés 1946. december 25-re fejeződött be.
1952-ben államosították az üzletet, amiről Szabó Gyula ezt mondta: "...a saját helyemen, mint vállalati munkás dolgoztam..." Innen ment nyugdíjba 1978-ban, ám a munkát folytatta és egy reggelizőt is üzemeltetett a pékség mellett.
Jelenleg a lány Nagy Árpádné Szabó Éva - a tanárnőből lett pékmester -, unokája, Nagy Zsuzsanna, hegedűművész és volt segédje, Gáspár Zoltán üzemeltetik a pékséget, amelyben fatüzelésű kemencében készítik a mai napig a kenyeret, olyan mintha megállt volna az idő.
A kenyér készítéséhez csak az alapvető alapanyagokat használják: liszt, só víz és élesztő, kovászos technológiával, így a kenyér egy egész hétig friss tud maradni. Sem a kenyérhez sem a süteményekhez adalékanyagot nem használnak. A munka nagy része kézimunka, ezért a kenyér átlagosan 12 óra alatt készül el, amelyhez tizenegyszer kell hozzányúlni, megforgatni, áthelyezni, mire a vevőkhöz kerül.
A sütés hagyományos magyar kemencében történik, amely boltozata samottéglából készült tufa aljzattal, a felfűtés során áthevül és tartja a meleget.
A kemencébe a fát délben berakják, estére átszárad, akkor elgyújtják és leég, mire a bedagasztott kenyér megkel. A kemence felső részében a meleg hatására a kenyértészta felemelkedik, ezután átrakásra kerül az alsó részbe és ott készre sül. Ezt nevezik rávetéses technikának.
Hogy mitől is finom a Szabó-kenyér? Talán erre ad választ a pékségről készült dokumentumfilm, melynek a címe "...A kenyérben a lelkünk is benne van..."
A pékségnek Balatonalmádi Város Önkormányzata 2011-ben (222/2011. (VII. 20.) önkormányzati határozatával) a város gasztronómiai gyarapításában és védelmében kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréseként - alapításának 75. évfordulója alkalmából - Balatonalmádi város érdemérmet adományozott.
"A pékségben hagyományos technológiával, adalékanyagok nélkül készül a kenyér és a pékáru – mind a mai napig."
A Balatonalmádi Értéktárba bekerült az Értéktár Bizottság határozata alapján |