„Szent Jobb kápolna” változatai közötti eltérés

A budai királyi vár Zsigmond kápolnájából nyílt - a főoltár mögött - az a kápolna-fülke, amelyben 1901 és 1944 között Szent István Jobbját őrizték. A harcok során a vártemplom teljesen elpusztult, de a Szent Jobb kápolna – bár súlyosan megrongálódott – csodálatosan megmaradt, mert a királyi palota egy emelete ráomlott, romjaival eltakarta és a további teljes elpusztulástól megmentette. A kápolnát Róth Miksa műhelyében készített Szent István aranymozaik díszítette, amelyet a millenniumra tervezett. A trónon ülő alak mellett két oldalt az Árpád sávos és a kettős keresztes címer látható. Érdekes ezen az ábrázoláson, hogy István király fején nem a ma ismert Szent Korona volt, hanem annak csupán a felső része, a Corona Latina. (Ily módon láthatjuk egyébként az Országház kupolacsarnokában is első királyunk szobrát.) Az arany üvegmozaik Róth Miksa műhelyében készült. Tizenkét esztendeig roskadozott terhével a romok alatt, míg az “utolsó órában” sikerült megmenteni a végső pusztulástól. Az ötvenes évek közepén Bicskei Karle János festőművész dolgozott a Szent Imre templom falképein, s ő értesítette az akkori plébánost, Dr. Pintér Sándort a budai vár romjai között rejlő, pusztulásra ítélt értékről. Az ő kezdeményezésére és szervező munkája eredményeként épült fel 1957-ben a Szent Jobb kápolna pontos mása a Szent Imre plébániatemplom mellett. A boltozat mozaikját és a kápolna belső terének több részletét (az oltárt a tabernákulummal, a gyertyatartókat, a kovácsoltvas kaput és márvány keretét) hozzáértő kezek gondos munkával rekonstruálták a teherautókon ideszállított töredékekből.

Vajkai Aurél a Balatonalmádi és környéke című könyvben így írja le a kápolna történetét:

"A kápolna eredetileg a budai Várban, a Várkápolna előtt állt, benne az államalapító I. István király épen maradt jobb kezét őrizte.

A kápolna kupoláját díszítő muranoi üvegmozaikot Lotz Károly készítette. A nagy művésznek ez az egyetlen mozaikalkotása.

A II. világháborús harcok során a Várkápolna teteje beomlott és teljesen elzárta a mellette lévő Szent Jobb kápolnát. Mindenki úgy hitte, hogy ez is teljesen tönkrement és tizenegy évig hozzá sem nyúltak a romokhoz. Pintér Sándor, Balatonalmádi plébános 1956-ban a romok között szemlélődve a porban csillogó kis kövekre lett figyelmes. Tovább kutatva eljutott a beomlásos részhez és azon áttörve legnagyobb ámulatára ott találta a Szent Jobb kápolnát csaknem teljesen sértetlenül. A ritka szépségű műemléket ezek után Almádi kapta meg. Veszely Géza tervei alapján a kápolnát milliméter pontossággal restaurálták. A huszonnégy mázsás kupolát az almádi kőművesek egészében emelték le és szállították teherautón új helyére. Itt 1957-ben szentelték fel és azóta vörösmárvány falaival, cararai márványból készült padlózatával és csodálatos kupolájával Almádi egyik legjelentősebb műemléke."

Az ereklyék

A plébánia és a kápolna történetének egyedülálló szépségű napja volt 2000. május 13, amikor a Szent Jobb ereklye egy napra visszatért eredeti őrzési helyére. A millenniumot záró ünnepségek részeként, 2001. augusztus 19-én a Szent Jobból származó ereklyét (fragmentumot) adományozott a kápolnának Szabó Géza kanonok, a Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre. Az utóbb kapott Szent Imre- és Boldog Gizella-ereklyékkel ismét együtt van Balatonalmádiban az első Magyar Szent Család.