„Tilesch Nándor” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb TILESCH Nándor, id. (Kassa, 1894. jan. 12.–Balatonfüred, 1967. jún. 1.) tanító, újságíró, színikritikus. =Élete= Közé...”) |
a |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | [[Image: | + | [[Image:Tilesch_Nandor.jpg|200px|thumb]] |
| − | TILESCH Nándor, id. (Kassa, 1894. | + | TILESCH Nándor, id. (Kassa, 1894. január 12. – Balatonfüred, 1967. június 1.) tanító, újságíró, színikritikus. |
=Élete= | =Élete= | ||
| − | Közép és felső iskoláit Kolozsvárott végezte. Önkéntesként részt vett az 1. világháborúban. A kolozsvári Jóestét című napilapban jelent meg első írása Erdélyi népszokások és babonák címen. Az ottani magyar színház színikritikusa volt 1920-ig. Trianon után családjával Budapestre költözött. Itt számos újságnál dolgozott, általában népköltészettel, szokások és népi humor feldolgozásával és publikálásával foglalkozott. 1926-ban jelent meg A világháború népköltése című, nyolckötetes munkája. A mű tartalmazza a világháborúval kapcsolatos balladákat, katonaverseket, dalokat, katonavicceket. Ezek a kötetek a Hadtörténeti Múzeumban találhatók. A harmincas évek elején Veszprémben élt és a Veszprémi Hírlap munkatársa volt. Itt jelent meg a Dunántúli népszokások és babonák című cikksorozata, melyet 1929-ben, könyv alakban, hasonló címmel kiadtak. Főleg az Észak Dunántúlon gyűjtött anyagot tartalmaz. 1933-ban ismét visszaköltözött Kolozsvárra. Egy cikke miatt, melyben a Trianon igazságtalanságát említette, a román rendőrség börtönbe záratta. Szabadulása után (les) álnéven publikált. A 2. világháború után visszaköltözött Veszprémbe, ahol nyugdíjazásáig, 1954-ig lakott. Később Balatonfüreden élt. Mindkét helyen folytatta gyűjtőmunkáját. Balatonfüreden a dűlők, az utcák, a régi családok neveit és főleg a szőlőműveléssel kapcsolatos szokásokat, ünnepeket dolgozta fel. Kései munkái kéziratban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban találhatók. A balatonfüredi | + | Közép és felső iskoláit Kolozsvárott végezte. Önkéntesként részt vett az 1. világháborúban. A kolozsvári Jóestét című napilapban jelent meg első írása Erdélyi népszokások és babonák címen. Az ottani magyar színház színikritikusa volt 1920-ig. Trianon után családjával Budapestre költözött. Itt számos újságnál dolgozott, általában népköltészettel, szokások és népi humor feldolgozásával és publikálásával foglalkozott. 1926-ban jelent meg A világháború népköltése című, nyolckötetes munkája. A mű tartalmazza a világháborúval kapcsolatos balladákat, katonaverseket, dalokat, katonavicceket. Ezek a kötetek a Hadtörténeti Múzeumban találhatók. A harmincas évek elején Veszprémben élt és a Veszprémi Hírlap munkatársa volt. Itt jelent meg a Dunántúli népszokások és babonák című cikksorozata, melyet 1929-ben, könyv alakban, hasonló címmel kiadtak. Főleg az Észak Dunántúlon gyűjtött anyagot tartalmaz. 1933-ban ismét visszaköltözött Kolozsvárra. Egy cikke miatt, melyben a Trianon igazságtalanságát említette, a román rendőrség börtönbe záratta. Szabadulása után (les) álnéven publikált. A 2. világháború után visszaköltözött Veszprémbe, ahol nyugdíjazásáig, 1954-ig lakott. Később Balatonfüreden élt. Mindkét helyen folytatta gyűjtőmunkáját. Balatonfüreden a dűlők, az utcák, a régi családok neveit és főleg a szőlőműveléssel kapcsolatos szokásokat, ünnepeket dolgozta fel. Kései munkái kéziratban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban találhatók. A balatonfüredi római katolikus temetőben nyugszik. |
==Művei== | ==Művei== | ||
| − | *Erdély karácsonya. = Jóestét (Kolozsvár). 1928. | + | *Erdély karácsonya. = Jóestét (Kolozsvár). 1928. december 23. |
| − | *Dunántúli babonák. = Veszprémi Hírlap, 1929. | + | *Dunántúli babonák. = Veszprémi Hírlap, 1929. január 13. |
| − | *Tobak ucca. Szánthó Ferenc előadása alapján írta | + | *Tobak ucca. Szánthó Ferenc előadása alapján írta Tilesch Nándor. = Veszprémi Hírlap 1929. április 7. |
| − | [[Category: | + | [[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] |
A lap jelenlegi, 2017. május 30., 17:37-kori változata
TILESCH Nándor, id. (Kassa, 1894. január 12. – Balatonfüred, 1967. június 1.) tanító, újságíró, színikritikus.
Élete
Közép és felső iskoláit Kolozsvárott végezte. Önkéntesként részt vett az 1. világháborúban. A kolozsvári Jóestét című napilapban jelent meg első írása Erdélyi népszokások és babonák címen. Az ottani magyar színház színikritikusa volt 1920-ig. Trianon után családjával Budapestre költözött. Itt számos újságnál dolgozott, általában népköltészettel, szokások és népi humor feldolgozásával és publikálásával foglalkozott. 1926-ban jelent meg A világháború népköltése című, nyolckötetes munkája. A mű tartalmazza a világháborúval kapcsolatos balladákat, katonaverseket, dalokat, katonavicceket. Ezek a kötetek a Hadtörténeti Múzeumban találhatók. A harmincas évek elején Veszprémben élt és a Veszprémi Hírlap munkatársa volt. Itt jelent meg a Dunántúli népszokások és babonák című cikksorozata, melyet 1929-ben, könyv alakban, hasonló címmel kiadtak. Főleg az Észak Dunántúlon gyűjtött anyagot tartalmaz. 1933-ban ismét visszaköltözött Kolozsvárra. Egy cikke miatt, melyben a Trianon igazságtalanságát említette, a román rendőrség börtönbe záratta. Szabadulása után (les) álnéven publikált. A 2. világháború után visszaköltözött Veszprémbe, ahol nyugdíjazásáig, 1954-ig lakott. Később Balatonfüreden élt. Mindkét helyen folytatta gyűjtőmunkáját. Balatonfüreden a dűlők, az utcák, a régi családok neveit és főleg a szőlőműveléssel kapcsolatos szokásokat, ünnepeket dolgozta fel. Kései munkái kéziratban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban találhatók. A balatonfüredi római katolikus temetőben nyugszik.
Művei
- Erdély karácsonya. = Jóestét (Kolozsvár). 1928. december 23.
- Dunántúli babonák. = Veszprémi Hírlap, 1929. január 13.
- Tobak ucca. Szánthó Ferenc előadása alapján írta Tilesch Nándor. = Veszprémi Hírlap 1929. április 7.
