„Szent Jobb kápolna” változatai közötti eltérés
a |
|||
(3 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
− | + | {{Epitett orokseg lap|szöveg= | |
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
− | + | ||
{{InfoboxÉpület | {{InfoboxÉpület | ||
|cím=Szent Jobb kápolna | |cím=Szent Jobb kápolna | ||
16. sor: | 10. sor: | ||
}} | }} | ||
− | + | =Története= | |
A budai királyi vár Zsigmond kápolnájából nyílt - a főoltár mögött - az a kápolna-fülke, amelyben 1901 és 1944 között Szent István Jobbját őrizték. A harcok során a vártemplom teljesen elpusztult, de a Szent Jobb kápolna – bár súlyosan megrongálódott – csodálatosan megmaradt, mert a királyi palota egy emelete ráomlott, romjaival eltakarta és a további teljes elpusztulástól megmentette. A kápolnát a milleniumra [http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3th_Miksa Róth Miksa] műhelyében készített Szent István aranymozaik díszítették. A trónon ülő alak mellett két oldalt az Árpád sávos és a kettős keresztes címer látható. Érdekes ezen az ábrázoláson, hogy István király fején nem a ma ismert Szent Korona volt, hanem annak csupán a felső része, a Corona Latina. (Ily módon láthatjuk egyébként az Országház kupolacsarnokában is első királyunk szobrát.) Az arany üvegmozaik Róth Miksa műhelyében készült. Tizenkét esztendeig roskadozott terhével a romok alatt, míg az “utolsó órában” sikerült megmenteni a végső pusztulástól. Az ötvenes évek közepén Bicskei Karle János festőművész dolgozott a Szent Imre templom falképein, s ő értesítette az akkori plébánost, Dr. Pintér Sándort a budai vár romjai között rejlő, pusztulásra ítélt értékről. Az ő kezdeményezésére és szervező munkája eredményeként épült fel 1957-ben a Szent Jobb kápolna pontos mása a [[Szent Imre templom|Szent Imre plébániatemplom]] mellett. A boltozat mozaikját és a kápolna belső terének több részletét (az oltárt a tabernákulummal, a gyertyatartókat, a kovácsoltvas kaput és márvány keretét) hozzáértő kezek gondos munkával rekonstruálták a teherautókon ideszállított töredékekből. | A budai királyi vár Zsigmond kápolnájából nyílt - a főoltár mögött - az a kápolna-fülke, amelyben 1901 és 1944 között Szent István Jobbját őrizték. A harcok során a vártemplom teljesen elpusztult, de a Szent Jobb kápolna – bár súlyosan megrongálódott – csodálatosan megmaradt, mert a királyi palota egy emelete ráomlott, romjaival eltakarta és a további teljes elpusztulástól megmentette. A kápolnát a milleniumra [http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3th_Miksa Róth Miksa] műhelyében készített Szent István aranymozaik díszítették. A trónon ülő alak mellett két oldalt az Árpád sávos és a kettős keresztes címer látható. Érdekes ezen az ábrázoláson, hogy István király fején nem a ma ismert Szent Korona volt, hanem annak csupán a felső része, a Corona Latina. (Ily módon láthatjuk egyébként az Országház kupolacsarnokában is első királyunk szobrát.) Az arany üvegmozaik Róth Miksa műhelyében készült. Tizenkét esztendeig roskadozott terhével a romok alatt, míg az “utolsó órában” sikerült megmenteni a végső pusztulástól. Az ötvenes évek közepén Bicskei Karle János festőművész dolgozott a Szent Imre templom falképein, s ő értesítette az akkori plébánost, Dr. Pintér Sándort a budai vár romjai között rejlő, pusztulásra ítélt értékről. Az ő kezdeményezésére és szervező munkája eredményeként épült fel 1957-ben a Szent Jobb kápolna pontos mása a [[Szent Imre templom|Szent Imre plébániatemplom]] mellett. A boltozat mozaikját és a kápolna belső terének több részletét (az oltárt a tabernákulummal, a gyertyatartókat, a kovácsoltvas kaput és márvány keretét) hozzáértő kezek gondos munkával rekonstruálták a teherautókon ideszállított töredékekből. | ||
24. sor: | 18. sor: | ||
''A II. világháborús harcok során a Várkápolna teteje beomlott és teljesen elzárta a mellette lévő Szent Jobb kápolnát. Mindenki úgy hitte, hogy ez is teljesen tönkrement és tizenegy évig hozzá sem nyúltak a romokhoz. Pintér Sándor, Balatonalmádi plébános 1956-ban a romok között szemlélődve a porban csillogó kis kövekre lett figyelmes. Tovább kutatva eljutott a beomlásos részhez és azon áttörve legnagyobb ámulatára ott találta a Szent Jobb kápolnát csaknem teljesen sértetlenül. A ritka szépségű műemléket ezek után Almádi kapta meg. Veszely Géza tervei alapján a kápolnát milliméter pontossággal restaurálták. A huszonnégy mázsás kupolát az almádi kőművesek egészében emelték le és szállították teherautón új helyére. Itt 1957-ben szentelték fel és azóta vörösmárvány falaival, cararai márványból készült padlózatával és csodálatos kupolájával Almádi egyik legjelentősebb műemléke.''"<ref>Vajkai Aurél: Balatonalmádi és környéke. Útikönyv, p. 45-46.</ref></blockquote> | ''A II. világháborús harcok során a Várkápolna teteje beomlott és teljesen elzárta a mellette lévő Szent Jobb kápolnát. Mindenki úgy hitte, hogy ez is teljesen tönkrement és tizenegy évig hozzá sem nyúltak a romokhoz. Pintér Sándor, Balatonalmádi plébános 1956-ban a romok között szemlélődve a porban csillogó kis kövekre lett figyelmes. Tovább kutatva eljutott a beomlásos részhez és azon áttörve legnagyobb ámulatára ott találta a Szent Jobb kápolnát csaknem teljesen sértetlenül. A ritka szépségű műemléket ezek után Almádi kapta meg. Veszely Géza tervei alapján a kápolnát milliméter pontossággal restaurálták. A huszonnégy mázsás kupolát az almádi kőművesek egészében emelték le és szállították teherautón új helyére. Itt 1957-ben szentelték fel és azóta vörösmárvány falaival, cararai márványból készült padlózatával és csodálatos kupolájával Almádi egyik legjelentősebb műemléke.''"<ref>Vajkai Aurél: Balatonalmádi és környéke. Útikönyv, p. 45-46.</ref></blockquote> | ||
− | + | =Az ereklyék= | |
A plébánia és a kápolna történetének egyedülálló szépségű napja volt 2000. május 13, amikor a Szent Jobb ereklye egy napra visszatért eredeti őrzési helyére. A millenniumot záró ünnepségek részeként, 2001. augusztus 19-én a Szent Jobból származó ereklyét (fragmentumot) adományozott a kápolnának Szabó Géza kanonok, a Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre. Az utóbb kapott Szent Imre- és Boldog Gizella-ereklyékkel ismét együtt van Balatonalmádiban az első Magyar Szent Család. | A plébánia és a kápolna történetének egyedülálló szépségű napja volt 2000. május 13, amikor a Szent Jobb ereklye egy napra visszatért eredeti őrzési helyére. A millenniumot záró ünnepségek részeként, 2001. augusztus 19-én a Szent Jobból származó ereklyét (fragmentumot) adományozott a kápolnának Szabó Géza kanonok, a Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre. Az utóbb kapott Szent Imre- és Boldog Gizella-ereklyékkel ismét együtt van Balatonalmádiban az első Magyar Szent Család. | ||
33. sor: | 27. sor: | ||
|címer=Cimer.jpg | |címer=Cimer.jpg | ||
|település=Balatonalmádi | |település=Balatonalmádi | ||
− | |határozat= | + | |határozat= 1/2014. (II. 24.) VÉBH sz. |
}} | }} | ||
- | - | ||
− | + | =Hivatkozások= | |
<references/> | <references/> | ||
44. sor: | 38. sor: | ||
*[http://pkkk.hunteka.ikron.hu:8080/monguz/media/2015/NepH150613_11.pdf N. Kósa Judit: Feltámadás Almádiban. Népszabadság (2015) 73. évf. 137. sz. 11. p.] | *[http://pkkk.hunteka.ikron.hu:8080/monguz/media/2015/NepH150613_11.pdf N. Kósa Judit: Feltámadás Almádiban. Népszabadság (2015) 73. évf. 137. sz. 11. p.] | ||
*Szabó János: Megmentett történelem : Hogyan került a Szent Jobb kápolna Balatonalmádiba? Magyar Krónika. 2015. 8. sz. p. 120-121. | *Szabó János: Megmentett történelem : Hogyan került a Szent Jobb kápolna Balatonalmádiba? Magyar Krónika. 2015. 8. sz. p. 120-121. | ||
+ | }} | ||
[[Category:Egyházi_épületek]][[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]] | [[Category:Egyházi_épületek]][[Category:Balatonalmádi]][[Category:Balatonalmádi Értéktár]] | ||
− | |||
− |
A lap jelenlegi, 2018. április 26., 10:22-kori változata
Balatonalmádi Értéktár - Épített örökség
Szent Jobb kápolna | |||||
Helye: | Balatonalmádi | ||||
Építési adatok | |||||
Építés éve : | |||||
Építtető: | |||||
Tulajdonos: | |||||
Felújítva : | 1957 | ||||
Története
A budai királyi vár Zsigmond kápolnájából nyílt - a főoltár mögött - az a kápolna-fülke, amelyben 1901 és 1944 között Szent István Jobbját őrizték. A harcok során a vártemplom teljesen elpusztult, de a Szent Jobb kápolna – bár súlyosan megrongálódott – csodálatosan megmaradt, mert a királyi palota egy emelete ráomlott, romjaival eltakarta és a további teljes elpusztulástól megmentette. A kápolnát a milleniumra Róth Miksa műhelyében készített Szent István aranymozaik díszítették. A trónon ülő alak mellett két oldalt az Árpád sávos és a kettős keresztes címer látható. Érdekes ezen az ábrázoláson, hogy István király fején nem a ma ismert Szent Korona volt, hanem annak csupán a felső része, a Corona Latina. (Ily módon láthatjuk egyébként az Országház kupolacsarnokában is első királyunk szobrát.) Az arany üvegmozaik Róth Miksa műhelyében készült. Tizenkét esztendeig roskadozott terhével a romok alatt, míg az “utolsó órában” sikerült megmenteni a végső pusztulástól. Az ötvenes évek közepén Bicskei Karle János festőművész dolgozott a Szent Imre templom falképein, s ő értesítette az akkori plébánost, Dr. Pintér Sándort a budai vár romjai között rejlő, pusztulásra ítélt értékről. Az ő kezdeményezésére és szervező munkája eredményeként épült fel 1957-ben a Szent Jobb kápolna pontos mása a Szent Imre plébániatemplom mellett. A boltozat mozaikját és a kápolna belső terének több részletét (az oltárt a tabernákulummal, a gyertyatartókat, a kovácsoltvas kaput és márvány keretét) hozzáértő kezek gondos munkával rekonstruálták a teherautókon ideszállított töredékekből.
Vajkai Aurél a Balatonalmádi és környéke című könyvben így írja le a kápolna történetét:
"A kápolna eredetileg a budai Várban, a Várkápolna előtt állt, benne az államalapító I. István király épen maradt jobb kezét őrizte.A kápolna kupoláját díszítő muranoi üvegmozaikot Lotz Károly készítette. A nagy művésznek ez az egyetlen mozaikalkotása.
A II. világháborús harcok során a Várkápolna teteje beomlott és teljesen elzárta a mellette lévő Szent Jobb kápolnát. Mindenki úgy hitte, hogy ez is teljesen tönkrement és tizenegy évig hozzá sem nyúltak a romokhoz. Pintér Sándor, Balatonalmádi plébános 1956-ban a romok között szemlélődve a porban csillogó kis kövekre lett figyelmes. Tovább kutatva eljutott a beomlásos részhez és azon áttörve legnagyobb ámulatára ott találta a Szent Jobb kápolnát csaknem teljesen sértetlenül. A ritka szépségű műemléket ezek után Almádi kapta meg. Veszely Géza tervei alapján a kápolnát milliméter pontossággal restaurálták. A huszonnégy mázsás kupolát az almádi kőművesek egészében emelték le és szállították teherautón új helyére. Itt 1957-ben szentelték fel és azóta vörösmárvány falaival, cararai márványból készült padlózatával és csodálatos kupolájával Almádi egyik legjelentősebb műemléke."[1]
Az ereklyék
A plébánia és a kápolna történetének egyedülálló szépségű napja volt 2000. május 13, amikor a Szent Jobb ereklye egy napra visszatért eredeti őrzési helyére. A millenniumot záró ünnepségek részeként, 2001. augusztus 19-én a Szent Jobból származó ereklyét (fragmentumot) adományozott a kápolnának Szabó Géza kanonok, a Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre. Az utóbb kapott Szent Imre- és Boldog Gizella-ereklyékkel ismét együtt van Balatonalmádiban az első Magyar Szent Család.
"A mozaik egyedülálló művészettörténeti értéket képvisel, az épület a Szent Jobb eredeti őrzőhelye volt, egyedi történelmi emlékhelyként ma már Szent István családjának valamennyi tagjától őriz ereklyét. A város, a turisztikai egyesület és a Honismereti és Városszépítő kör nagy hangsúlyt fektet ezen értékek minél szélesebb körű megismertetésére."
A Balatonalmádi Értéktárba bekerült az Értéktár Bizottság 1/2014. (II. 24.) VÉBH sz. határozata alapján |
-
Hivatkozások
- ↑ Vajkai Aurél: Balatonalmádi és környéke. Útikönyv, p. 45-46.
- Szent Jobb Kápolna gömbpanorámás felvétele
- A balatonalmádi Szent Jobb kápolna története
- A Szent Jobb kápolna eredete és Balatonalmádiba kerülése
- N. Kósa Judit: Feltámadás Almádiban. Népszabadság (2015) 73. évf. 137. sz. 11. p.
- Szabó János: Megmentett történelem : Hogyan került a Szent Jobb kápolna Balatonalmádiba? Magyar Krónika. 2015. 8. sz. p. 120-121.