A lap 2011. június 3., 15:57-kori változata

HALÁPY János (Pórszombat, 1893. febr. 4.–Bp., 1960. febr. 13.) festő- és grafikusművész.

Élete

A család nyolc gyermeke közül a legfiatalabb. Művészi hajlamai korán megnyilatkoztak. A Bajai Tanítóképző Intézetben Éber Sándor tanítványa volt. Rajzait 1910-ben a párizsi nemzetközi zsűri aranyéremmel jutalmazta. Az 1. világháború idején hadifogolyként sokat festett. Hazatérése után Budapesten polgári iskolai tanári állást kapott. 1923-ban feleségül vette Hatvany Lajos leányát. Kapcsolatba került a baloldali szemléletű, modern törekvésű festőkkel, akik 1924-ben Képzőművészek Új Társasága (KÚT) néven alakítottak egyesületet. Több alkalommal is hosszabb ideig tartózkodott Párizsban tanulmányúton. Első kiállítását 1926-ban Budapesten rendezte, és ezt még tizenhárom követte. Négy ízben nyerte el a Balaton-ösztöndíjat. Szín- és fényhatásokra felépített képeit a Balaton ihlette. 1925-től haláláig a nyári hónapokban Balatonfüreden élt és főként Tihanyban festett, az Ezerarcú Balaton festője. Csendéletei derűs életfelfogását tükrözik. Tárlatkritikákat is írt. A Balatoni Panteonban tábla, Pátzay Pál alkotása őrzi emlékét. Nevét utca viseli. Több műve a Magyar Nemzeti Galériában látható. Állandó kiállítása van a Keszthelyi Balatoni Múzeumban. A képeket és egyéb dokumentumokat Halápy Lili, a művész özvegye adományozta a Balatoni Múzeumnak.

Irodalom

• KÁRPÁTI Aurél: ~ balatoni képei. = Mo, 1942. nov. 19.
• SZELESI Zoltán: A Balaton fényei és virágai. = Művészet, 1972. 8. sz.
• BODNÁR Éva: ~. Bp., 1978.
• KELLEI György: Mi lesz a Halápy-képek sorsa? Adomány Balatonfürednek. = Napló, 1989. szept. 30.

KÓTAI József: A Balaton festője. Száz éve született ~. = Napló, 1993. júl. 16.