A lap jelenlegi, 2017. május 19., 17:05-kori változata

RÉDIGER Béla (Kevevára, 1916. augusztus 10. – Tapolca, 2000. május 11.) főgyógyszerész.

Élete

1934-ben, a szolnoki gimnáziumban érett. 1938-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen gyógyszerész, 1942-ben közegészségtanból gyógyszerész-doktori fokozatot szerzett, 1944-ben gyógyszerész approbációs vizsgát tett. 1974-ben gyógyszer-ellenőrzés (kémiai analitika) szak-gyógyszerészi minősítést kapott. Az 1939–1942-es években Budapesten a Gyógyszerészgyakornoki Tanfolyam laboratóriumvezetője, 1939-től 1944-ig a Budapesti Gyógyszerész Testület Gyógyszervizsgáló Laboratóriumában gyógyszervizsgáló gyógyszerész, 1942-től 1946-ig hivatásos honvédgyógyszerész előbb a honvédgyógyszertárban majd a Budapesti Honvéd Közegészségügyi Intézet kémiai osztályvezetője. 1946-tól 1956-ig beosztott gyógyszerész Budapesten és Vácott. 1956-tól 1960-ig a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézete kémiai intézetének oktatója. 1960 és 1981 között a tapolcai Winkler Lajos gyógyszertára vezetője, 1968-tól gyógyszerész szaktanácsadó, városi-járási főgyógyszerész. 1961-től a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Veszprém Megyei Szervezetének elnöke, 1975-től társelnöke, az 1966–1972-es években Tapolcán a Hazafias Népfront városi elnöke. Gyógyszerészeti szakmai tevékenysége, az ezzel kapcsolatos többtucatnyi publikáció mellett helytörténeti tevékenysége is jelentős. Számos megyei és országos elismerés mellett 1981-ben a Munka Érdemrend ezüst-, valamint a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát kapta

Művei

• Az igazság védelmében. Dr. Felletár Emil a magyar törvényszéki kémia megalapítójának és a toxikológia kiváló művelőjének története. Tapolca, 1987.